„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Egy szomorú sírkertben történt, hogy Jézus könnyekre fakadt. A Vele együtt levők látva ezt, így kiáltottak fel: Mennyire szerette Őt! A Szentírásból tudjuk, hogy e sírkertben Lázár nyugodott. Jézusnak a barátja volt, ezért telt meg könnyekkel Urunknak a szeme. Jézus valóban nagyon szerette őt.
Ki volt ez a Lázár, akit ennyire szeretett az emberré lett Isten Fia? Hallgatag, csendes férfiú volt; távol állott a közélet háborgásos küzdelmeitől; de kibeszélhetetlen gyöngédséggel tudta szeretni övéit, hűséges volt a barátaihoz. Senkitől sem kért, senkitől sem várt semmit; megelégedett azzal, amije volt. De halála alkalmával kiderült, hogy a legnagyobb kincset szerezte meg: övéinek, s embertársai tágabb körének a szeretetét. És mindenek fölött: az ÚR Jézus Krisztus szeretetét is! ebben a szeretetben találta fel életének értelmét; ez volt az a gyümölcs, amiért érdemes volt munkálkodni. Testvérek, mindannyiunk életében annyi az érték, amennyi szeretetet szét tudunk osztani környezetünknek. Így tekintsünk, ennek az igének a fényében erre a koporsóra, s kérjük Istent, adjon az igéből tanítást a gyülekezetnek, vigaszt a gyászoló szíveknek!
II.
Mert most mi is sírkertben vagyunk, akár egykoron Jézus. És a ravatal mellett nemcsak a szűkebb körű hozzátartozók szeméből és szívéből, de mindenkinek a tekintetéből ki lehet olvasni a vallomást: Íme, mennyire szerettük őt! S.J. aát nagyon sokan szerették. Nyilván, hogy a legjobban az édesanyja, ki fájdalommal szülte és áldozatos szeretettel nevelte föl fiát. Aztán a testvérei, akik nagyon ragaszkodtak az idősebb testvérhez. Nem különben a hitestárs, aki gyöngéd, hűséges társát veszítette el, akivel több mint három évtizedet tölthetett békés harmonikus életben. Gyermekei: fia és leánya, akiket gondos édesapaként nevelt föl; boldogsága a gyermekeinek boldogsága volt. Aztán veje, menye, unokája: akik szeretetének napsugarában élhettek. De a rokonok, barátok, munkatársak is, akik benne a mindig derűs, kötelességtudó barátot, kollegát szerették, becsülték és tisztelték. Szerettétek! Bizonyára azért, mert tudjátok, hogy az egész földi élet tulajdonképpen alkalom a szeretetre. Azért vagyunk ezen a világon, hogy szeressük egymást. Addig, amíg időnk van. És egyikünk sem tudja, hogy meddig van még időnk; lám, hirtelen eltávozott testvérünk elköltözése is ezt bizonyítja!
III.
Ebben a földi életben mégis a legfontosabb: Jézusnak a szeretetét megnyerni. Ő a legfőbb barát. Meghalt érettünk a kereszten, hogy engesztelő áldozatával nekünk bűnbocsánatot és örök életet szerezzen. Éppen Lázár sírjánál hangzott el az egyik legdrágább ígérete: Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, él” Azóta ez a földi élet nemcsak a szeretetre, hanem a hitre való alkalom is. - Koporsóban nyugvó testvérünk 52 esztendőt nyert arra, hogy hitben megismerje Megváltó Urunkat. Ha követte Őt, úgy biztosak lehetünk afelől, hogy Nála van. Mi tudjuk azt, hogy nehéz és felelős munkáját milyen hűséggel végezte közel három évtizeden át. Mégsem ez a becsületes helytállás a mi reménységünk örökkévaló sorsára nézve, hanem a Krisztus kegyelme. Ezáltal van győzelem a halál felett; van üdvösség. Gyászoló Szerettei: ebben a kegyelemben keressetek Ti is menedéket, vigasztalást. Krisztust követve egykor mindnyájan Nála leszünk, s ott elveszített szeretteinket újra feltaláljuk, hogy soha többé el ne váljunk egymástól és Megváltó Urunktól!
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
