„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
44. AZ ISTEN DOLGAI - 38 éves intézeti gondozott felett - Jn 9,1-3.
44. AZ ISTEN DOLGAI - 38 éves intézeti gondozott felett - Jn 9,1-3.
44. AZ ISTEN DOLGAI - 38 éves intézeti gondozott felett - Ján 9, 1-3.
Gy.T.!
Miért van szenvedés ezen a világon? Nehéz kérdés ez; keresi az ember mióta ember él a földön erre a feleletet. Sokféle választ adtak a tudósok, az emberrel foglalkozók, de megnyugtató feleletet nem találunk az emberi okoskodásokban. Hallgassuk meg azért, hogy mit mondott egykor Jézus erre a kérdésre feleletül. A tanítványok egy születésétől fogva vak emberre tekintve ugyanis ezt kérdezték: Ki vétkezett: ez-é, vagy ennek szülei, hogy vakon született? Jézus felelete: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, „…hanem hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.”
Ebben a jézusi feleletben benne van az, hogy a szenvedés Isten munkálkodásának, céljainak a területe. A szenvedés eszköz Isten kezében arra, hogy az Ő akarata, céljai, dolgai, nyilvánvalókká legyenek. - Jézusnak ez a kijelentése fénysugárként hull ma erre a ravatalra, amelyen egy sokat szenvedett testvérünk porsátora nyugszik. Emberi gondolataink nyugtalanságában igénk rámutat Isten gondolataira, és az Ő nagyobb céljainak a feltárásával ad a mi zaklatott lelkünknek vigasztalást.
B.J. 38 éves életútja a fájdalmas szenvedések hordozásában telt el. Születésével öröm köszöntött be a szülői házba; negyedik, legkisebb gyermekként érkezett; de ez az öröm csak igen rövid ideig tartott. Másfél éves korában fél keze és fél lába megbénult; a normális fejlődés megállt, és ettől kezdve állandó gondozásra szorult. Édesanyja és leánytestvére gondozták, bár a javulásra semmi remény nem mutatkozott. Hét éves korban súlyosbodott az állapota: az epilepsziát is megkapta; ettől kezdve fokozottabb gondozásra volt szüksége. Sohasem maradhatott magára. Az édesanya halálával még tovább nehezedett a helyzete. A mind súlyosabb szenvedést tekintve, mi is azt kérdezhetnénk: Ki vétkezett? Kinek bűne büntetéseként hordozta Testvérünk ezt az egész életén át tartó testi szenvedést, ezt az emberinek alig nevezhető sorsot? Fogadjuk el Jézusunk feleletét. Mindez azért van, hogy nyilvánvalókká legyenek az Isten dolgai.
Az a bibliai történetben szereplő vak azért született így, hogy egyszer Jézussal találkozzék, s ezzel megszabaduljon a világtalanságtól, megnyíljék a szeme. És ez a mi aa is bizonyára azért hordozott szenvedést ezen a földön, hogy a síron túli, az igazi életben ne kelljen szenvednie. Nem vaksors, nem a véletlen szeszélye kormányozza az életünket, hanem Isten kikutathatatlan bölcsessége. Ő tudja, mit miért cselekszik. Mi pedig? Itt, e földi létben csak tükör által, homályosan látunk; az örökkévalóságban mindent tisztán, szemtől szembe fogunk látni. Ezen homályos látás szerint a szenvedés kettős célt szolgált.
Hazatért testvérünkre nézve is haszonnal járt. Ugyanis fokozatosan fogyott el a földi élete. Isten így készítgette őt a mennyei életre. A Biblia szerint, ha a mi földi sátorházunk elbomol, van épületünk Istentől; nem kézzel csinált, örökkévaló hajlékunk a mennyben. Boldogok azok, akik ezen a földön szenvednek. Itt keserű próbákban van részük, de odaát gazdag kárpótlás, igazi öröm, boldogság, végtelenül gazdag élet vár rájuk.
Tireátok szeretteire nézve: Isten alkalmat adott a jó cselekvésére. Arra, hogy szeressétek, gondozzátok, látogassátok; az élete nehéz terhén könnyítsetek. Nektek is fájt látni a csillogó értelmet, a lélek szikráját az erőtlen testben. De láttátok, hogy még az ilyen terhes életben is találhat valaki örömet; mert másoknak örömet szerezhet; ahogy testvéretek nálánál nehezebb betegeket gondozott az Intézetben, s ahogy rajzaival, keze munkájával gondozóinak igyekezett örömet szerezni…Isten nagy tanításának voltatok a részesei: annak ti. hogy minden körülmények között egy a lényeges az életünkben: a szeretet. Ezt az érettetek aggódó, gondoskodó szeretetet általa írta be a szívetekbe Isten. Azért, hogy ezután is így szeressétek egymást. Ebben a szeretetben testvéretek élni fog közöttetek.
Reménységünk szerint immár célhoz ért. Kiszabadult a szenvedések börtönéből, hazatalált. Búcsúzzatok tőle ezzel a hittel és reménységgel A B.F.R.A.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére