„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
A csendnek ezen a helyén az igéből leginkább ez a szó érinti meg a szívünket: egyedül. Mindennapi életünkből tudjuk, hogy az egyedüllét néha öröm, máskor pedig éppen ellenkezőleg, teher. Vannak olykor zsúfolt napjaink. Egyik tennivaló a másikat éri; estére egészen kimerülünk. Amikor napi teendőinket bevégeztük, megkönnyebbülten sóhajtunk fel: végre egyedül lehetek. Végre egymagam vagyok. - De sokkal gyakoribb az az eset, amikor az egyedüllét súlyos teherként nehezünk reánk. Sok testvérünk éppen emiatt panaszkodik: Tetszik tudni, én olyan nagyon egyedül vagyok; nekem senkim sincsen. Megtörténik, hogy nehéz föladatot bíznak reánk; szinte összeroskadunk annak súlya alatt. Ilyenkor szoktuk panaszolni: De hát mit tehetek itt én egyedül?! A felolvasott ige ilyenkor jelent számunka, mindannyiunk számára nagy vigasztalást. Halljuk csak még egyszer: „Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.”
Állítsuk ezt a koporsót, amely mellett állunk, felolvasott igénknek a fényébe, hogy igaz tanítást és vigasztalást nyerjünk belőle!
II.
Özv. K.J.-né, szül. K.E. testvérünk 78 éves életútja folyamán sokszor volt nagyon egyedül. A szülői hajlékból négyen indultak el és öreg korára egyedül maradt közülük. Húsz éves korában házasságot kötött; úgy remélte, hogy szép, hosszas, késő öregkorig tartó családi élet lesz ez, - de csak tíz évet élhetett hitvesével. Hű társa belehalt a hadifogság idején szerzett betegségébe; nőtestvérünk pedig egyedül maradt. Egyedül, de három kisgyermek gondjával. Két évtizeden át minden gondolata a gyermekeié volt. Nem kötött új házasságot, hogy teljesen odaszentelhesse magát gyermekei fölnevelésének. És ha megfáradt, imádkozott, és Urunk megújította az erejét. Tusakodott, küzdött, maga sem tudta, miképpen, - s a három gyermeket fölnevelte egyedül. Valóban egyedül? Jézus Krisztus szava így szól: „Nem hagyott engem az Atya egyedül…”
Ez a keresztyén ember bizonyossága, Testvéreim! Isten nem hagyja egyedül gyermekeit. Krisztus Urunk ezzel az ígérttel vett búcsút a tanítványoktól: Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ez nem ábránd; ez valóság. Erre az ígéretre rá lehet bízni magunkat, az életünket. Bizonyára közülünk mindenki tapasztalta, hogy sem az örömben, sem a bajok idején nem volt egyedül. Olyan Istenben hiszünk, aki mindig mellettünk, velünk van.
Ötven éves volt a mi testvérünk, amikor isten újra társat rendelt számára egy református kántortanító személyében. 13 esztendőt élhettek együtt csendes békességben, harmóniában, igaz megértésben. Úgy vallott erről, hogy életének legboldogabb korszaka volt. Aztán ismét egyedül maradt; újabb özvegység szakadt rá, amit 14 éven át hordozott. Valóban egyedül volt? Nem; nem volt egyedül. Vele volt a mi Urunk Jézus Krisztus. Az ének és az imádság felvidította; lelke megvigasztalódott. És vele voltatok Ti, szerettei, hozzátartozói. Elsősorban oly nagyon szeretett gyermekei. És ahogyan az öreg János apostolról följegyezték, hogy élete végén egyre csak ezt ismételgette: Fiacskáim, szeressétek egymást! , - édesanyátok is mindig erre kért benneteket. Halálos órájában is ezt mondta, s most, az elváláskor is, az ige által ezt üzeni nektek: Szeressétek egymást, mert az emberi élet nem más, mint alkalom a szeretetre. S aki szeret, az soha sincs egyedül. Ahogy kicsiny korotokban titeket nevelgetett, úgy gondozhattátok őt Ti is. látjátok: a szeretet drága magvetés, amely csodálatosan gyümölcsözik. Édesanyátok szeretet szép gyümölcsöt termett a ti gondoskodó szeretetetekben.
III.
Van az igében folytatás is. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mondja Jézus, „…mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.” Jézus Krisztus valóban ezt cselekedte. És soha sem volt egyedül. Sokan követték, hittek benne, szerették, simogatták. Még a kereszten sem volt egyedül. Ott is szolgált. Egyszer ugyan így kiáltott fel: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Ezt is elszenvedte, miérettünk. Azért, hogy mi soha se érezzük azt, hogy elhagyott az Isten. Soha se legyünk egyedül. Testvérek, ha nagyon egyedül vagytok; ha ti is azt panaszolnátok, hogy nekem senkim sincsen, - nézzétek: a templom nyitva áll; titeket is vár a ti Uratok és várnak a ti testvéreitek. Keressük Isten akaratát; cselekedjük meg azt, amit szent akaratából megismertünk, és nem leszünk többé egyedül sem, az életben, sem a halálban.
Kegyelme még a halálban sem hagy egyedül. Ebben bízva, emeljük hozzá szívünket és buzgó imádságban köszönjük meg Istennek a hazatért életet, - gyászunkban pedig Tőle kérjünk vigasztalást.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
