„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Semmi sem okoz annyi fájdalmat az életben, mint a halál. Pedig kikerülhetetlen. Akárhonnan indulunk az életbe, akármilyen a pálya, amelyet végig járunk, itt végződik a földi élet. Az utak az élet kezdetén szétválnak, a halálban ismét egybefutnak, összetalálkoznak. Milyen tanulságos lenne, ha egy nagy térképre felvázolhatnánk ezer embernek az életútját! Két ember sem járja ugyanazt az utat. És a halálban mégis találkoznak. Ebben a sötét pontban mindegyik el is tűnik előlünk.
Vajon soha se tudunk áttekinteni ezen a sötét ponton? Akik e kapun át eltűntek, vajon hová mentek? Hallgassuk meg ezekre a kérdésekre a választ egy olyan Valakinek az ajkáról, aki a legilletékesebb; aki maga is átment a halálon, de legyőzte azt, feltámadásának csodálatos hatalmával. Jézus Krisztus mondja itt most nekünk: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; én nem megy a kárhozatra, hanem átalment a halálból az életre.”
Az a sötét pont tehát, ahol minden emberi életpálya találkozik, nem az élet befejezését, csak a földi élet határát jelzi. Feltámadott Urunk így folytatja a tanítást: „…eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsóban vannak, meghallják az ő szavát. És kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (28-29.v). Jézus igéje után már át tudunk tekinteni azon a sötét ponton, amely félelemmel és irtózattal tölt el bennünket. Jézus megnyugtat, hogy azok, akik az Ő beszédeit hallják, nem a megsemmisülésbe, nem is az örök kárhozatra mennek. Amikor útjuk átvezet a halál kapuján, csodálatos látásban lesz részük. Ragyogó fényesség fogadja őket, az örökélet mennyei világossága. Azóta, hogy e szavak elhangzottak, immár tudjuk, hogy ami itt búcsú, ott megérkezés; ami itt sírás, ott boldog örvendezés.
Ez a felemelő és vigasztaló igazság, amit Jézus szól nekünk, megbátorít bennünket a halál félelmével szemben. Megtetszik belőle, hogy örökkévaló sorsunk szorosa összefügg földi életünkkel. Ezen fordul meg halottaink sorsa és a mi sorsunk is. már itt, a földön eldől, hogy mi lesz velünk a halál után; itt történik meg a nagy szétválasztás. Éppen ezért minden koporsónak az a nagy figyelmeztetése az élőkhöz, hogy már most hallgassunk Jézus szavára, engedelmeskedjünk igéjének, hogy a halálon át ne a kárhozatra, hanem az életre menjünk által.
II.
Ebben a koporsóban, amely mellett állunk, egy 74 éves földi életutat megjárt testvérünk nyugszik. Életének, mint miden emberi életnek, csak a külső történéseit ismerhetjük. A belsőt csak Isten ismeri, aki a szívek egyedüli vizsgálója. Ennek a külső történetnek két határpontja: az elindulás és a megérkezés. Marosugra: ahol született, és Marosvásárhely: ahol megfáradt testét nyugalomra helyezzük. A belső történet szerint: Istentől indult, mint minden élet, - azzal a céllal, hogy Istenhez érkezzék haza a földi zarándoklás után. Külső történet szerint: Z.J. aa élete tele volt küzdelmekkel. 12 testvér indult a családi otthonból a földi élet küzdelmei felé; nehéz körülmények között kellett testvérünknek a maga önálló életét kialakítania. Nem kerülte el a háború, a fogság megpróbáltatása sem, amely egész azutáni életére kihatott. De ez az életút tele volt örömmel és áldással is. hitvesével 48 boldog, harmonikus esztendőt tölthetett; örvendhetett ha bár későre, de csak megérkezett gyermekének és öreg napjaiban nevelgethette két kis unokáját. Utolsó éveiben, erőtlenségében Isten rendelt hűséges gondozót második feleségében. Soha nem maradt magára. Isten atyai gondviselése mindvégig vele volt, őrködött élete felett!
De a külső történeten túl, Isten igéje felmutatja azt a célt, amire Isten elküldötte e világra Z.J. aát - és minket is. a hét és fél évtizednyi neki ajándékozott idő: nagy lehetőség volt Isten hazahívó szavát meghallani; hinni a Megváltó Krisztusban és az Ő mennyei Atyjában, elfogadni a számára is felkínált kegyelmet. Megtapasztalni már e földi életben az örökélet boldogságát.
Mi nem tudunk feleletet adni arra a kérdésre, hogy így volt-e mindez Z.J. életében. Azt azonban valljuk: ha hitt, megnyerte az életet. Nem a kárhozatra, hanem az életre ment át. Jézus Krisztus kereszthalála által számunkra is nyitva áll ez az út.
Azzal a reménységgel búcsúzzatok drága Szerettetektől, hogy aki hisz, az nem a kárhozatra megy, hanem a halál kapuján át az igazi életre, az örök életre. Ez a hit adjon nektek vigasztalást és egyben ösztönzést, hogy az engedelmesség útján egykor Ti is az életbe menjetek, ahol Krisztus várja minden hű és engedelmes követőjét.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
