„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
40. "... A TE FIAD ÉL!" - idegenben tragikus halált halt felett - Jn 4,49-51
40. "... A TE FIAD ÉL!" - idegenben tragikus halált halt felett - Jn 4,49-51
40. „…A TE FIAD ÉL!” - idegenben tragikus halált halt felett - Ján 4,49-51.
Gy.T.!
A galileai Kána városában, ahol Jézus az első mennyei jelt adta, volt egy királyi ember, egy főtisztviselő. Ennek az embernek a fia nagybeteg volt. Az apa hallott Jézus tettei felől; a szívében hit ébredt és Hozzá folyamodott segítségért. Az eset súlyos volt, hiszen a fiú immár halálán volt. Erről tanúskodik az apa kétségbeesett kiáltása: „Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal!” (49.v.)
Ez a kiáltás szakadt fel a ti szívetekből is, Gyászoló Testvérek. Ha tudtátok volna, minden erőtökkel visszatartottátok volna e drága ifjút ettől az úttól, amely utolsó útjává lett. De nem tudhattátok. Mint ahogy egyikünk sem tudja, mire lép ki az ajtón, a kapun. Egyetlen percünk sincs a hatalmunkban; bármikor ránk törhet a leselkedő halál. Nem marad más, mint az ÚR akaratában való megnyugvás: ami van, az másként nem lehet. Így kellett történnie.
Jézus szava az emberileg lehetetlen valóságot mondja ki: „Menj el, a te fiad él!” (50.v.)
Jézus Krisztus e koporsó mellett is megszólal. És minden emberi szón, véleményen túl, Nektek is ezt mondja: Akit ti sirattok, gyászoltok, az a fiú él! Nem itt, hanem egy másik világban. Nem a múlandóban, hanem az örökkévalóban. Higgyétek el: nem csak ez az általunk ismert földi élet, nem csak ez a múlandó világ létezik. Isten mennyet és földet, látható és láthatatlan világokat teremtett. A hívő ember földi rövid léte után oda tér meg, az örökkévaló hajlékba. Nem a halálba, hanem az igazi ÉLETbe.
Az egykori Kána városában élő királyi ember hitt ennek a jézusi szónak. Pedig akkor is, ott is bizonyára sokan kételkedtek. De ő nem. Hittel fogadta Jézus szavát és hite valóságnak bizonyult. Bárcsak ti is hinnétek ennek a szónak, gyászoló Testvéreim! A ti Szerettetek él! Ami itt, ebben a koporsóban van, az csak levetett porsátora. Igazi élete akkor kezdődött el, amikor erről a földről lelke eltávozott. Hisszük-e Jézusnak ezt a szavát? Ezen áll vagy bukik az egész keresztyénségünk, de az is, hogy reménytelenül gyászolunk, mint a pogányok, vagy úgy, mint Isten gyermekei, akiknek van reménységük, igaz bizodalmuk az élet Urában.
A Bibliában szereplő apa megvigasztaltan távozik. Valahol a feleúton elébe jönnek a szolgák, akik megerősítik az örömhírt: „A te fiad él!” (51.v.) Ezek a szolgák ugyanazt mondják, amit megelőzően Jézus mondott. Bárcsak most én is ez a szolga lehetnék, aki ezt a hiteles vigasztalást hirdetem nektek! Bárcsak elhinnétek a hirdetett üzenetet, Testvéreim! Tulajdonképpen ma a keresztyén gyülekezet jelenti a szolgákat; a megvigasztaltak közösségét. A hívő gyülekezet tudja, milyen jövő vár a túlsó parton bennünket. Hívő testvéreim, keresztyén Gyülekezet: ne a halottat sirassátok, hanem tegyetek bizonyságot, mint ezek az egykori szolgák! Mondjátok a kétségbeesett szíveknek: Él Jézus, mi is élünk. Az Ő biztatása így hangzik: Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is, él. Az én juhaim hallják az én szómat és követnek engem. Én örök életet adok nékik és senki ki nem ragadja őket az én kezemből…Higgyetek a Megváltó szavának testvérek és imádkozzatok. Fájó lelketek így békességre fog találni.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
