„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Földi életünk folyamán sok rejtélyes tüneménnyel találkozunk. A madár, ha eljött az ideje, fészket rak, s ha az ősz hideg napjai közelegnek, melegebb tájak felé veszi az útját. A teremtett lények mindenike fajának megfelelő életet él. Az örökletes képességek a tudomány világában is kimutathatók. Álmélkodásunk akkor a legnagyobb, amikor emberi életünket vesszük vizsgálat alá. Elmondhatjuk az egykori bölcs szavával: a világon sok csodálatos dolog van, de legcsodálatosabb az ember. Velünk született hajlamok uralkodnak bennünk, sorsunkat mégis a rajtunk kívüli világ irányítja. Ellentmondások határozzák meg az életünket.
Sorsunkat faggató mivoltunkat szépen jellemzi a svédek egyik ősi legendája. A tudni vágyó gyermek kérdez: Apám, hová mennek a felhők? S az apa felel: Tova, tova, de nem tudja senki - hova. A gyermek tovább kérdez: Hová mennek a hattyúk? Tova, tova, de senki sem tudja hova, hangzik a felelet. Apám, hová mennek az évek? , hangzik a következő kérdés. És a felelet: Senki sem tudja, hova. Hova lesz az illat? Hova lesz a virág? Senki, senki sem tudja, hova.…
Ezek a gondolatok még jobban gyötörnek bennünket a koporsó mellett. Az élet nagy „hova” kérdése különösen a szívünkbe markol. Van-e, aki feleletet adjon nekünk erre nekünk? Vagy csak ennyi a felelet, mint a svéd apának a felelete, gyermekének kérdéseire: Tova, tova, de senki sem tudja, hova?…
Szomorú szívek! A keresztyén ember előtt nem ilyen ismeretlen az élet és nem ilyen bizonytalan a jövő. Nem lecsukott szemmel való álmodozás az élet; s nem éjszakai töprengések tárgya a jövendő. Krisztusban számunkra megvilágosodik a földi lét értelme, s kitisztul előttünk a halálnak és az örök életnek a titka. Mi Krisztusra tekintve olvassuk az Írást. Ezért az egész Biblián a bizonyosság szava csendül át. Világos látást, szilárd meggyőződést nyerünk belőle. Tudjuk, hogy Isten ítéletei igazak. Tudjuk, hogy azoknak, akik Őt szeretik, minden javukra van. Jóbbal együtt valljuk: Én tudom, hogy az én Megváltóm él… Tudjuk azt is, hogy ha földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől; nem kézzel csinált, örökkévaló hajlékunk a mennyekben. És azt is tudjuk, hogy aki feltámasztotta az ÚR Jézus Krisztust a halálból, minket is feltámaszt. Tudjuk végül azt is, hogy egykor hasonlatosak leszünk Őhozzá.
Mi az alapja ennek a bizonyosságnak? Nem jól kérdezünk; nem mi, hanem KI? Az a Krisztus, aki feltámadott a halálból. Ő szól így az igében, halála pillanatában: „atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet.” Olyan földi élet után hangzik el ez a mondat, amely mindig az Isten kezében volt. Ebben a krisztusi szózatban ad nekünk mostani gyászunkban vigasztalást Megváltó Urunk.
II.
Mindvégig Isten kezében volt drága Szerettetek élete is. isten kegyelmének a jele volt, hogy őrködött felette édesanyai szeret, oltalmazta apai erő és gondoskodás. Isten örök szeretete tükröződött három testvérének feléje irányuló szeretetében. Az Ő bölcs gondviselése vezette idehaza és idegenben egyaránt.
24 évesen, tervekkel, álmokkal indult az Óceán túlsó partja felé, és 34 évet töltött a messzi, idegen világban: Amerikában. Soha sem lehetett igazi hazájává az a távoli ország. Amint a költöző madarak tudják, hogy van egy távoli otthon, amely hazavárja őket: ez volt az ő gondolata is. így tért vissza Testvérünk 58 évesen az egykori otthonba, hogy itt húgával és családjával ossza meg testben hátralévő napjainkat örömét; terveit és gondjait. Azt kívánta, hogy segítőkész szeretettel itt szolgáljon közöttetek. Messzi utakra vezető vándorlása közben ugyanis megtapasztalta, hogy mind a közelben, mind a távolba Isten kezében van. Mit is mond a 139.zsoltár vallomása? Ha a Seolba szállok alá, ott is jelen van, ha a mennybe hágok fel, ott is. ha a tenger túlsó partjára kelnék is, ott is Veled találkozom. Bizony, a hívő embernek boldog tapasztalása az, hogy e világon mindig, mindenütt Isten kezében van az élete. Nyilván, ameddig él! És a halálban? Hitünk válasza biztosan cseng: Akkor is. a keresztfán haldokló Krisztus tudja, hogy Isten keze egészen közel van; ebbe az atyai kézbe ajánlja lelkét, életét. Nekünk is elég ezt tudni!
Valamint Nektek is, gyászoló Testvéreim! Drága szerettetek idehaza is, a messzi idegenben is, mind az életben, mind a halálba, Istenkezében volt. És most is ott van. Bennünket a halál hatalma sem ragadhat ki a mi Urunk, Istenünk kezéből. Ezzel a hittel búcsúzzatok a hazaköltözött testvértől, könyörögvén: Atyánk, a te kezedbe ajánljuk a mi lelkünket is.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére