38. ISTEN ROSTÁJÁBAN - K. B. volt ref. lelkész felett - Luk 22,31-32.

Gyászoló Testvéreim!

Ezeket a szavakat az ÚR Jézus mondotta Simon Péternek, a tanítványnak, közvetlenül a szenvedés-történet előtt. Benne a jövendőt jelenti meg: „Simon! Simon! Ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrotáljon, mint a búzát; de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” Benne van ezen igében a mindenen tanítvány nevében hitvallást tevő tanítványnak Urától való eltávolodása, tagadása, bűnbánata, az Ura iránti szeretetének megvallása és a pásztori szolgálatba való visszafogadása. De benne van e szavakban általában az emberi sors; mindannyiunké. Emberi sorsunk szomorú kettőssége jelentkezik abban, hogy van bennünk komoly, életes tartalom; ez a búza, s van könnyű, értéktelen; ez a polyva. Isten a búzát akarja megtartani: ami bennünk Tőle való, ami érték. Ezért rostál: e művelet közben a polyva elszáll, elfújja a szél, de megmarad a kenyérnek való: a mag!

Ám a rostát olykor a Sátán veszi a kesébe; a Kísértő. Célja ellenkezik az Isten akaratával. Úgy rázza a rostát, úgy próbálja, kísérti az életünket, hogy a polyva kerekedjék felül, hogy elfogyatkozzék a hit és végül elvesszünk! Jaj volna nekünk, ha nem állna mellénk Valaki: imádságával, kegyelmes közbenjárásával. Igénk vigasztalása éppen azt mondja el, hogy Krisztus mellénk áll, bűnbánatunkat elfogadja, s kegyelmet ád, hogy másoknak szolgáljunk, sőt: másokat erősítsünk.

II.
Gyászoló Testvérek, szeretném most drága Szerettetek életét igénk fénykörébe helyezni. Lássátok meg benne az immár lezárt emberi sorsot - és vigasztalást találjatok Isten rendelésében.

Három vonatkozásban hull az ige sugárözöne erre a koporsóra.

a) Először is: K.B. egykori lelkipásztor-társunk életében nagyon érződött a rosta. A 75 esztendős életút reményteljes indulások, kitérők, pályamódosulások és nagy ambícióval való újrakezdések sorozata.

Tordáról indul, mint a szülők szemefénye, hiszen egyedüli gyermek. A családdal együtt előbb Kolozsvárra, utóbb Marosvásárhelyre költözik. Itt végzi a középiskolát, majd újra Kolozsvár következik, ahol négy éven át felkészítést nyer a lelkipásztori hivatásra. Reményteljes a pályakezdés: a szászrégeni segédlelkészség, ahol két drága útravalót nyer Istentől. Lelkipásztor-főnökétől kap olyan emberi-pásztori melegséget, amiről még öreg korában is megindultan beszélt. Istentől pedig itt nyer életreszóló útitársat, a Tőle rendelt feleségben; 48 éves életútra. Aztán következnek a vándorlás évei: előbb a galambodi, aztán a nagyercsei parókia; utána Erdélyből a Királyhágómellékre távozik, a nagycsékei egyházközségbe. És itt, a nagy társadalmi átalakulások idején, több kényszerítő körülményt mérlegelve, - félbehagyja a lelkipásztori szolgálatot… Újra Marosvásárhelyre jön, ifjúsága városába; itt az Orvostudományi Egyetem keretében tisztviselő; aztán a Higiéna Szövetkezet következik; végül az Electromures tisztviselője, nyugalomba vonulásáig. Hosszas vándorlás ez, sok a rejtély ezen az életúton, sok a miért. Többször fenyegette az életét annak a lehetősége, hogy kihulljon a rostából a mag s csak a polyva maradjon, amit szertehord a szél…

b) De amit Simon Péter, a tanítvány, tapasztalta Jézus szavainak az igazságát, úgy válott az valóra K.B. aa életében is. „De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited.” Ez a másik fénysugár, ami elköltözött Szerettetek életére, emlékére hull. A család, a megélhetés gondja, a szeretteit óvó gondviselő szeretet vezette, amikor más pászmába állott. Nem akart ő elszakadni Urától sohasem. És Krisztus nem engedte el! A Neki aló szolgálat eltörölhetetlen bélyeg az életünkön! Lehet ez a világ szemében szégyenbélyeg, - a hit világában annál értékesebb. A Sátán kikér, néha veszettül forgatja a rostát, - jusson eszünkbe a kegyes Jób története! , - de mellettünk hatalmasabb erő áll: Jézus Krisztus és az Ő imádsága, hogy a hitünk el ne fogyatkozzék. Ez az erős hit reménységet kölcsönöz, hogy minden körülmények között megkapaszkodhassunk.

c) És a harmadik fénysugár: a Simonnak adott ígéret: „Te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” Te azért idővel meg fogsz térni: ez az ígéret! Simonból újra Péter lett, oszlopapostol lett, tárainak erősítője és a hit rendíthetetlen harcosa lett.

Én K.B.-nak ezt az utolsó korszakát ismertem. Úgy másfél évtizeddel ezelőtt, egy délutánt átbeszélgettünk. Igazi, lélekszerinti gyónás volt az; könnyhullatással, a tanulságok levonásával! „Szolgálni szeretnék, mondta, mert kevés időm van; sokat kell pótolnom.” Mihez értesz? , kérdeztem. Kiderült, hogy tud kántorizálni, hegedülni. Akkor jöjj, tanítsd a dalárdát. És K.B. szolgált. Urunk visszaadta neki a szolgálat lehetőségét.

Most pedig eljött e világból való átköltözésének az ideje. Gyászoló Szerettei: hitvese, gyermekei, menyei, unokái, most ti vagytok benne a rostában. Mi fog kikerülni belőle? A kételynek, kétségbeesésnek a pelyvája, vagy a hitnek és az engedelmességnek nemes gabonája? Egy biztos ígéretet hadd hirdessek nektek: Krisztus érettetek is imádkozik, hogy hitetek el ne fogyatkozzék. Ezzel az ígérettel vegyetek búcsút a hazatérttől és vigasztalást fájó szívetek számára.

Ámen.