37. AL�SZ�LL�S �S FELMENETEL - Luk 18,10a.13-14a.

Gy�szol� Testv�rek!

Ezek a szavak Megv�lt� J�zus Krisztusunknak a szavai. Megtetszik bel�l�k, hogy az �let�nk rendeltet�s. Teremt�nk �s mennyei Aty�nk arra rendelt minket, hogy Neki �lj�nk: az �v�i legy�nk, mind az �letben, mind abban a m�sik l�tform�ban, amit r�sz-szerinti ismereteink miatt hal�lnak nevez�nk. „Mert ha �l�nk, az �rnak �l�nk, ha meghalunk, az �rnak halunk meg; az�rt ak�r �lj�nk, ak�r haljunk, az �r�i vagyunk.” Mind az �let�nkkel, mind az �letb�l val� elk�lt�z�s�nkkel Istent dics��tj�k meg. Ez a mi rendeltet�s�nk.

�s hogy ezt a rendeltet�st bet�lthess�k, Aty�nk �s Isten�nk ritmust szabott az �let�nknek. Ritmust, aminek k�t �teme van; alapig�nk �gy nevezi ezeket, hogy „felmenetel” �s „al�menetel”. Felmegy�nk a templomba im�dkozni: felvissz�k a v�llunkra helyezett keresztet, felvissz�k a b�natot, felvissz�k a k�nnyeket, felvissz�k gyarl�s�gunk szomor� tudat�t, felvissz�k a b�nmarta sebeket, keser�s�get, az Isten szerinti megszomorod�sunkat, a b�nb�natot. �s ezt mind ki�ntj�k Isten el�tt, amikor elmondjuk: „Isten, l�gy irgalmas nekem, b�n�snek!” �s a mi Urunk, Isten�nk olyan kegyelmes, hogy ezt az egyetlen mondatot �s sz�v�nk �szinte b�nb�nat�t kedvesen veszi, elfogadja. S megcselekszi vel�nk azt a j�t, hogy megigazulva megy�nk al� a mi h�zunkba. Eg�sz �let�nk�n �t j�rjuk ezt az utat: a magunk h�z�b�l fel az Isten h�z�ba… azt�n az �R h�z�b�l al� a magunk h�z�ba. Ez az �letnek az isteni rendje.

Az �let: al�sz�ll�s �s felmenetel. Isten h�v� gyermekei �gy tapasztalj�k ezt. Keresztel� J�nossal mondjuk: N�ki, ti. az �rnak, n�vekednie kell, n�kem pedig al�bb sz�llanom. Egyebek k�zt ebben k�l�nb�zik az �let�nk a vil�g szerint �l�k �let�t�l. Az evil�ghoz ragaszkod�k mind feljebb �s feljebb emelkedn�nek; az �let�k a cs�csok fel� be�ll�tott �let, - s am�g mind magasabbra emelkednek, lelk�kben k�rt vallanak. Krisztus Urunk nek�nk az al�sz�ll�sra adott p�ld�t; azt tan�totta, hogy aki k�z�letek els� akar lenni, legyen a szolg�itok. „�n is olyan vagyok k�z�ttetek, mint aki szolg�l.” � maga is al�sz�llott �rett�nk: a mennyb�l a f�ldre, a szents�gb�l a b�n m�lys�geibe, szenved�sbe, kereszthal�lba, gy�trelembe, eg�szen a poklokig, a k�nok k�nj�ig…

Krisztus nyom�ban csak al�sz�llani lehet! Ahogy a ti dr�ga Fiatok, testv�retek tette eg�sz f�ldi �let�ben. Igaz�n sz�prem�ny� fiatalk�nt indult az �lete. �rtelmes, szorgalmas, j� tanul�; akire azt szokt�k mondani: sz�p p�ly�t fog befutni. De Urunk rendel�se szerint al� kellett sz�llania. Al�sz�llani a betegs�gbe, amely hervaszt� sz�lk�nt z�dult a bimb�z� �letre, hogy serd�l�kor�t�l kezdve az utols� pillanatig elk�s�rje. Le kellett mondani a sz�p tervekr�l, az emberi elgondol�sokr�l; vele egy�tt al� kellett sz�llani Nektek, Sz�leinek, Szeretteinek is. de ez az al�sz�ll�s a h�v� l�lek sz�m�ra nem keser� k�nyszer�s�g, hanem gyermeki engedelmess�g. Valami olyan, mint amivel D�vid kir�ly felelt volt a cs�fol�d� besz�dre: Min�l ink�bb megal�zom magamat �s min�l al�bbval� leszek a magam szemei el�tt, ann�l dics�retre m�lt�bb leszek �el�tte…

A h�v� ember al�sz�ll�s�ban Isten dr�ga �g�ret�re tekint. Dr�ga gyermeketek r�tette az �let�t erre az �g�retre, m�r 15 esztend�s kor�ban, amikor oly mennyei er�vel sz�lt hozz� az �R szava, hogy megt�r�s�nek ig�je lett: „Aki gy�z, oszlopp� teszem azt az �n Istenemnek templom�ban…” Aki gy�z! Ezt a gy�zelmet megharcolta, kiv�vta a mi Megv�lt�nk a kereszten. S � olyan j� hozz�nk, hogy gy�zelm�ben r�szes�t benn�nket! Ahogyan az a k�, melyet az �p�t�k megvetettek, az Isten templom�nak szegeletk�v�v� lett, - �gy a mi al�sz�ll�, engedelmes �let�nk oszlopp� lehet a mennyei szent�lyben! Mekkora jutalom! A kereszty�n misszi� egyik kort�rs h�se mondotta ezt a mondatot: „Nem bolond, aki odaadja, amit �gysem tarthat meg, hogy megnyerje azt, amit nem vesz�thet el…” Isten vil�g�ban a mennybe vezet� �t lefel� vezet, az al�sz�ll�son �t visz haza benn�nket az �r.

Krisztus Urunk ig�je szerint a v�mszed� „megigazulva m�ne al� az � h�z�hoz”. Testv�reim, nem az a d�nt�, hogy mire vitt�k ebben a f�ldi l�tben. Nem az, hogy mit szerezt�nk, mit gy�jt�tt�nk. Minden itt marad, semmit magunkkal nem visz�nk. Hanem az a d�nt� egyed�l: hogyan megy�nk haza? B�szk�n, �ntelten nem lehet. Csak Krisztusunk �rdem�ben b�zva. A f�ldi l�t nagy lehet�s�ge: Krisztus v�re �ltal igazz� lehet�nk Isten el�tt! Aki ezt megnyerte, az boldogan, b�k�sen megy az � h�z�hoz al�.

Melyik h�zhoz? A f�ldi l�tben Isten h�z�b�l megy�nk al� a mi �tmeneti hajl�kunkba. �tk�lt�z�s�nk idej�n a f�ldi s�torh�zb�l megy�nk az igazi, �r�k otthonunkba, az Atya h�z�ba. M�g e f�ldi s�torh�zban vagyunk, sz�ntelen�l bet�lti a sz�v�nket az igazi otthon ut�ni v�gyakoz�s, hiszen tudjuk, hogy „a mi orsz�gunk mennyekben van, honn�t a megtart� �R J�zus Krisztust is v�rjuk, aki elv�ltoztatja a mi nyomor�s�gos test�nket, hogy hasonl� legyen az � dics�s�ges test�hez…” �me, az al�sz�ll�s �tja vezet az igazi magass�gba, Isten�nk �r�k hajl�k�ba.

Hissz�k, hogy Sz. P-t a mi Urunk, Isten�nk eleve elrendelte a szel�d, csendes, bizonys�gtev� �letre; hissz�k, hogy �t el is h�vta az al�zatoss�g �tj�n j�r�sra, hissz�k, hogy Krisztus v�re �ltal �t meg is igaz�totta, - �s ami el�tt�nk m�g nem l�that�, de egykor l�that�v� lesz: imm�r meg is dics��tette. Mert ami fel�l�nk n�zve megal�ztat�s, Isten fel�l n�zve felmagasztaltat�s.

F�j� k�nnyeitekkel ne tart�ztass�tok �t vissza ezen az �ton. Dr�ga Szerettei: engedj�tek el a kez�t, mert a m�sik l�z m�r Isten kez�ben van. Hadd t�rjen haza, megigazultan, Krisztus v�r�ben megtisztultan oda, ahov� mindny�jan v�gyakozunk: Az Atya hajl�k�ba.

�men.