36. IGYEKEZZETEK BEMENNI… Luk 13,23-27.

Gy.T.!
A koporsó bezárult; magában foglalja egy már csak néhai embertársunknak, F.L.-nak a hamvait, aki 74 éves életút végén, házasságának 51-ik esztendejében a mi fogalmaink szerint távozott az élők sorából. A koporsó bezárult, és ezzel bezárult az emberi lehetőségek határa is. érette immár semmit sem tehetünk: sem a betegségtől súlyosan próbál testért, amely többé nem fáj, sem a lelkéért, amelyet több gond nem gyötör. Isten színe előtt megállva immár elnyerte megérdemelt jutalmát; s hogy ez a jutalom minemű, azt mi nem tudhatjuk. A mi feladatunk: Istennél vigaszt keresni a gyászban s megtalálni a magunk életére nézve Istenünk üzenetét.

I.
F.L. életútját, a szülőföldtől, Alsósófalvától e csöndes marosvásárhelyi temetőkertig, nem tehetjük mérlegre, nem ítélhetjük meg. Ez nem is a mi feladatunk, hanem az örök Bíróé, Istené, aki Szent Fiában egykor mindannyiunkat megítél az Ő királyi széke előtt. A gyászoló szívek és a keresztyén gyülekezet számára a temetési istentisztelet tehát Isten vigasztalásának és a helyes keresztyén életfolytatásnak a hirdetése. Nem az elköltözöttnek és nem az elköltözöttért van, hanem az élőkért. Nekik, jelen esetben most nekünk szól az örökkévaló Isten üzenete. Figyeljünk hát az életnek igéjére!

II.
Mit üzen az Élet Ura a halállal szemközt? Arra a kérdésre ad feleletet, amely minden koporsó mellett ott van a szívek mélyén. Arról valamit tudunk, ami volt; arról szeretnénk valamit tudni, ami lesz. Vagyis: üdvösségre jut-e drága Szerettetek? Életre vagy kárhozatra megy át az élet és halál keskeny pallóján?

Ezen túl szeretnénk a magunk sorsa felől is bizonyosságra jutni: Van-e lehetőségünk az üdvösségre? Sokan, vagy kevesen fognak üdvözülni? Ha sok ember számáéra ez most még nem kérdés, egyszer bizonyosan az lesz. A halálos ágyon ez a leggyötrőbb kérdés: mi lesz velem a halálom után? A Szentírás egyik döntő kijelentése szerint „sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak”. Olyan a földi élet, mint a versenypályán való futás. Sokan futnak, de csak egy nyeri el a jutalmat. Pál apostol, amikor erről ír egyik levelében, arra biztat mindenkit, hogy : úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Ezekből az igékből úgy látjuk, hogy kevesen lesznek az üdvözültek. De a Mennyei Jelenések könyvében egy hatalmas sereg felvonulásáról olvasunk, amely megszámlálhatatlan. A mennyei Jeruzsálem olyan nagy város, amelyben bőven van hely az üdvözültek hatalmas seregének…Melyik hát a valós kép: sokan, vagy kevesen lesznek az üdvözülők?

III.
Jézus felelete eligazítást ad a kérdésben. Ő ugyanis nem felel a hozzá fordulóknak kíváncsiskodó kérdésére. Nem mond egy bizonyos számot, hanem felszólít: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun…” (24.v.) Sokan igyekeznek ugyanis és mégsem jutnak be. Visszatartja őket ennek a múló világnak a vonzása: a pénz, a mámor, az érvényesülés, a dicsőség vágya. És a végén kívül maradnak a kapun. Hiába hivatkoznak arra, hogy „Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál…” (26.v.) Ismerünk téged, Urunk! - Ez mind nem elég. Nem elég csupán hallani Jézusról. Hinnünk kell benne teljes valónkkal és engedelmes szívvel járnunk kell az Ő útján. Szeretnünk kell embertársainkat, mint önmagunkat; és szeretnünk kell az igét, aszerint élni, terhet hordozni, felvenni a keresztet és úgy követni Őt. Ha ezt tesszük, akkor a halál hatalma nem ijeszt többé, mert bizonyosságunk van afelől, hogy aki hallja a Krisztus szavát és hisz annak, aki Őt elbocsátotta világunkba, annak örök élete van. Az nem megy a kárhozatra, az már átment a halálból az életre.

Gyászoló Testvéreim, amikor búcsút veszünk elköltözött aától, halljuk meg a vigasztalást is, de a figyelmeztető szót is. van feltámadás, van örök élet. Járjunk földi létünk napjaiban a keskeny úton, amely a szoros kapun át az életre és az üdvösségre vezet.

Ámen.