- autóbaleset áldozatai: férj, feleség, gyermek, egyszerre temetve
Gyászoló Testvéreim!
A felolvasott ige arról beszél, hogy katasztrófák híre jut el Jézushoz. Nevezetesen, két szörnyűség, az egyik Pilátus gaztette, a másik: egy torony leomlása. Mindkettőnél emberek sokasága esett áldozatul.
Katasztrófák híre jut el szinte naponként, mihozzánk is. ha távolabb történik a baj, kevésbbé érint bennünket, ha közelebb, akkor fájdalmasabb. Ha csupán ismerőseinkről van szó, megrendülünk, de ha rokonról, közeli szerettünkről, akkor az a lelkünk velejéig megráz bennünket.
Rettentő katasztrófa áldozatai fekszenek e koporsókban is. valamennyiünket megdöbbent és megráz ez a gyászeset, még gondolatainkat is oly nehéz mondatokká formálni. Mi is történt itt?
„Milyen fatális véletlen”, mondanák ki sokan az emberi véleményt. Milyen isteni rejtély, áthatolhatatlan titok, mondjuk mi, hívő emberek. A 39. zsoltár 10. versével sóhajtunk: „Nem nyitom fel szájamat, mert Te cselekedted.”
I.
A Jézusnak hírt vivők is valamilyen ítéletet alkottak a szörnyű eseményekről. Akkor is, ma is mélyen megrázza az embereket egy-egy szerencsétlenség, vagy véres esemény híre. Ilyenkor döbbenetesen ismerik fel Istennek a bűnre lesújtó kezét, - mint Jézus kortársai a Pilátus által leöletett galileai zarándokoknak, vagy a Siloámban ledőlt torony alá temetett áldozatok esetében… Nos, mit tart erről Jézus, mi az Ő ítélete?
Jézus szavaiból kitűnik, hogy jó az Isten ítéletétől megrendülni. Ám Ő maga óv attól, hogy egyszerűen a bűnösök bűnhődését lássuk az ilyen csapásokban!
Ezeknek az eseteknek az áldozatai sem voltak „bűnösebbek” másoknál, mondja Jézus. Isten keze ugyanolyan igazságosan lesújthatott volna másokra is. sokan teljes életükben elkerülik bűneik ilyen szembeszökő megítélését, noha mindenestől fogva rászolgáltak arra. Isten útjai titokzatosak. A mi szemeink számára áttekinthetetlenek az Ő cselekedetei. Nem tudjuk, miért bánik az egyik emberrel így, a másikkal amúgy a Mindenható. Én csak azt tudom, hogy ezekben a koporsókban feküdhetnék én is, de te is, az én gyermekem is, meg a te gyermeked is. Mit mond Jézus? Ezt: „…ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.”
Maradjunk hát a puszta ténynél: Siloámban leomlott a torony, és sok embert maga alá temetett.
3 nappal ezelőtt itt leomlott a torony, és mi mindent temetett maga alá! Megrendült szívvel kutatunk a romok között.
Ott hever egy férfi élete. Mennyi becsvágy sarkallta a 4 évesen árván maradt gyermeket, az egyetlent, az édesanya szemefényét, tanítóinak büszkeségét és reménységét, hogy elvégezze az egyetemet s megtalálja a helyét az életben, a társadalomban, az emberek között! A bákói évek, aztán Marosvásárhely: mintha révbe érkezett volna; aztán újra idegenség, elszakadás a családtól. Csíkszeredai évek, medgyesi évek, aztán éppen ebben az esztendőben végre hazakerül; van feleség, drága gyermek, kényelmes lakás, megjön az autó is. és amikor minden kialakul, rendeződik, egyenesbe jön, egy láthatatlan kéz belenyúl az emberi elgondolásokba, s a szépen fölépített torony összedől!
És ott hever a torony romjai alatt egy asszony élete. Hivatása szerint nevelő: kisgyermekek elindítója az életúton. Tanít vidéken, aztán városunkban; ha kell, óvónő, ha úgy adódik: tanítónő. Odahaza nagy energiával vezeti a család dolgait. Két nehéz esztendőn át magatehetetlen édesanyját gondozza odaadó hűséggel és szeretettel. A nehéz terhek most mintha könnyebbedtek volna; örülhet férjének, drága gyermekének, boldog álomképekből épül a szépség és az öröm tornya… s egyszerre délbábként foszlik szét minden.
S a romok alatt egy kisgyermek porsátora is, aki alig indult el az életbe, az ismeretszerzés útjára, boldog világfelfedezésre, - az első kanyarodónál elragadta a leselkedő halál, amely elnyel férfiút, nőt és gyermeket egyaránt…
Testvérek, építjük, rakjuk a tornyot mindannyian. Azzal a reménnyel, hogy amit építünk, azt sikerül tető alá is hozni: egykor eljön az az idő, amikor minden problémánk megoldódik, munkánk jó jutalmát, megszolgált örömét fogjuk élvezni… De hogyan is mondja a költő:
„…Építéssel telik el az egész élet.
De hogy a tornyot betetőzd,
azt te soha el nem éred.
Nem, mert bár az égig érjen,
vágyaink még feljebb hágnak,
S tetőtlen tornyokról hullunk
ölébe a zord halálnak” (Horváth István: Tornyot raktam)
II.
Testvéreim, miért van ez így? Miért marad befejezetlen, torzóvá torzult az élet? Azért, mert valamire nem gondolunk. Valakit kihagyunk a számításból. Annyira leköt bennünket ez az arasznyi földi lét, hogy nem is gondolunk másra. Álmaink fellegvárát építve eszünkbe sem jut, hogy „ember, nem ez a föld a te örök hazád; nem ez a földi élet az egyetlen. Van üdvösség, van örök élet! Gondolj hát azzal is!”
Egy távoli és mégis oly közeli világból jött közénk Jézus Krisztus, az élő Istennek Fia. Azért jött mennyből a földre, örökkévalóságból a mi idői létünkbe, hogy életünk legyen. Hogy ne csupán biológiai életünk legyen: az van a növénynek, az állatnak is. hanem ÉLETÜNK legyen. - Az Isten nélkül épült tornyok sorra mind ledőlnek, vagy intő jelként Bábel-tornyokká lesznek. De Krisztus adott nekünk tornyot, templomot, igét, Úrasztalát; végtelen szeretetének jegyeiül, azért, hogy életünk legyen!
III.
Ezért vonja le maga Jézus a szerencsétlenség áldozatairól az Ő véleményét: „Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek!”
Testvérem, holnap te is, én is felszállhatunk egy kocsira, amelyik soha nem fog célhoz érni! Ezen az éjszakán Isten elkérheti a te lelkedet, és hiába igyekeztél mindent jól elrendezni a földi hangyaboly életben, ha semmit sem gondolsz az igazi, az örök életeddel. Mondd, ha most kellene Isten elé állnod, mi lenne a jól megérdemelt ítéleted?
Ezért hívja fel Jézus a figyelmünket nemcsak a templomok szószékeiről, de olykor ilyen megdöbbentő módon is, az egy szükséges dologra! A legszükségesebb dolog: megtérni Istenhez. Feljebb tekinteni a földieknél, s a mennyeiekre nézni. Ma nincs sürgetőbb parancs ennél: Ember, ha életet akarsz, térj Istenhez. Ma még megteheted. Még vannak templomok, van Hozzá hívó harangszó, igehirdetés, még tart a kegyelem, - de a holnapot nem tudhatjuk. Minden embernek, de egész világunknak a létkérdése ez: vagy Jézus Krisztus és Általa élet, - vagy pedig nem lesz többé élet, csak halál és pusztulás!
Még tart a kegyelem napja, szól ez Hozzátok, bánatos szívű hozzátartozók, mint Isten vigasztaló üzenete. Keressétek az ítéletben is kegyelmes Urunkat, mennyei Atyánkat és Istenünket! Az Ő vigasztaló Szentlelke, Aki egyedül tud vigaszt adni a szomorúságban, gyógyítsa fájó sebeteket.
Ámen.
AJÁNLOM AZ OLDALT
