„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
33. HŰ ÉS BÖLCS SÁFÁR - Cs.M egyházközségi főgondnok felett - Luk 12,42-44
33. HŰ ÉS BÖLCS SÁFÁR - Cs.M egyházközségi főgondnok felett - Luk 12,42-44
33. HŰ ÉS BÖLCS SÁFÁR - Luk 12,42-44. -
- Cs. M. egyházközségi főgondnok felett -
Gyászoló Testvéreim!
Együtt vagyunk, mint egy nagy családnak, Isten háznépének a tagjai. Ebben a nagy családban mind az örömben, mind a bánatban érezhető, tapasztalható a Gazdának, Jézus Krisztusnak a jelenléte. Arcunkon a mosoly: az ő szeretetének verőfénye. Szemünkben a könnyek: drága ékszerek. Szívünkben a bánat Általa szelídül békességgé. Az Ő jelenléte: vigasztalás és erő. Ezt kérjük Tőle ebben a számunkra szomorú órában is. hozzá visszük szívünk mély sebét, fájdalmát és hisszük, hogy Nála találunk orvosságot.
Jézus Krisztus fájdalmakat gyógyító igéje arról beszél nekünk, hogy Őhozzá tartozni áldott kiváltság, boldog kitüntetés, mert szent megbízatás jár vele. Ő azt akarja, hogy követői viseljék gondját egymásnak és az Ő nevében forgolódjanak az egymás iránti szolgálatban. Minden keresztyén ember sáfár, Jézus Krisztus megbízottja, akinek úgy kell megbízatásában buzgólkodnia, hogy bármelyik pillanatban számot adhasson róla.
Drága testvérünket. Cs. M. aát az ÚR gondviselővé tette az ő háznépén. Először egy kicsiny háznép fölött, aztán Istennek nagyobb háznépe fölött is. a sáfárságot először özvegyen maradt édesanyjától tanulta, akinek már 12 esztendős korában komoly segítsége volt a kisebb testvérek gondozásában és nevelésében. Itt, a pókai családi hajlékban tette őt Urunk kegyelme először gondviselővé… Itt tanulta a szeretet adás-vételét, itt formálódott a szíve alkalmas edénnyé arra, hogy felfogja a kívülről jövő szeretetet és tovább árassza azt mások felé.
Ezt a szeretete plántálta át évtizedek múlva a saját otthonába. Ezzel a szolgáló szeretettel fogta meg több mint négy évtizeddel ezelőtt az ő Istentől rendelt hitvestársának a kezét, s mondotta el az eskü szavait: „…mind egészségében, mind betegségében, mind boldog, mind boldogtalan állapotában hűséges gondviselője leszek.” Négy évtized csöndes boldogsága, a külső küzdelmek között is harmonikus békessége tesz bizonyságot arról, hogy Cs. M. erősen tartotta a kezet is, az esküt is. hűséges és bölcs sáfára lett az ő háznépének.
Ez a háznép Isten ajándékozó jókedvéből az évek során szépen kibővült. Immár három gyermekének viselhette gondját, s nevelhette őket azzal a lelkülettel, amellyel ifjúsága éveiben sokakat nevelt. Aztán gondját viselhette unokáinak; egy háznépből háromra, négyre szaporodott a rábízottak száma. Egyik kicsire vigyázni, a másikat órára elkísérni; idejében hazaérni, otthon tovább munkálkodni, - sokszor csodáltuk: honnan az erő, a türelem, a soha el nem fogyó szeretet aktivitása; mi lehet ennek a szolgáló életnek a titka? Csak most látjuk, hogy az igében van ez a titok. Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár? Hitünk bizonyságtételével alázattal merjük ezt felelni: számunkra, sokak számára Cs.M. volt az!
A mindennapi életben elfoglalt helye szerint is kezdettől fogva sáfár volt, hiszen a kollégiumi esztendők után banktisztviselőként kezdte szolgálatát. Az itt szerzett tapasztalatok adták az indítást arra, hogy később egyik alapítója legyen a Concordia hitelszövetkezetnek, amelynek vezetője, igazgatója is volt. Ezt a lelkiismeretes, hű sáfárságot értékelték munkatársai és felettesei a Nemzeti Banknál végzett felügyelői szolgálatában is. urunk a sáfárság különös talentumát, kegyelmi ajándékát adta neki - és ő példamutató módon gyümölcsöztette azt.
Utoljára hagytam, amit elsőnek is mondhattam volna: Isten gondviselővé tette Cs. M.-t a maga háznépén, az eklézsia nagy családjában is. erre a szolgálatra is kezdettől elnyerte az elhívást. Sokan emlékezhetnek rá, mint lelki nevelőre; sokakra életreszóló benyomást tett az ifjú Cs.M., mint városunk Ifjúsági Keresztyén Egyesületének irányítója. Sokak lelkét táplálta az a folyóirat (Református Ifjúság), amelynek szerkesztésében részt vett. Innen következett a többrebizatás: presbiteri tisztség az 1957-ben önállósult Alsóvárosi Egyházközségben, majd ugyanott a főgondnoki szolgálat. Ám a háznép itt is tovább terebélyesedett: nemcsak egy egyházközség terhét hordozta páratlan hűséggel és bölcsességgel, hanem az összes marosvásárhelyi egyházközségek gondját is, mint a Kuratórium főgondnoka, sőt, egész egyházmegyénkre is kiterjedt vigyázó gondviselése, mint egyházmegyei tanácsosnak és aljegyzőnek a szolgálata.
Cs.M. az a Krisztus-tanítvány volt, akire sokat bíztak. Minden tisztségét úgy hordozta, mint Urától vett megbízatást. Tőle nyerte a bölcsesség és hűség kegyelmi ajándékait, s Istennek rája bízott javai az ő kezén megszaporodtak, gyümölcsöt teremtek. A krisztusi élet jóíze, jó illata áradt az életéből és ezért sokan vonzódtak hozzá, mint a nektár illatához a méhecskék.
Az ige szerint a megbízott sáfár feladata: kiadni az élelmet a maga idején. Cs.M. sokat adott egész élete folyamán. Tanítást, tapasztalatot, irányítást, életpéldát: életfontosságú dolgokat. És mindent a maga idején, amikor szükség volt rá.
Krisztus Urunk arról is beszél, hogy boldog az a megbízott gondviselő, akit az ő ura, amikor hazajő, ilyen munkában talál. Cs.M.-t mindig munkakészen, szolgálatra készen és szolgálat közben találta az ő URA. A legutolsó egészségesen megtett útja is a szolgálat útja volt. S mert érezte Urának közellétét, Cs. M. boldog ember volt. Már itt, e földön is. mert minden Krisztus-közelben élt élet boldog élet. Még a kereszthordozás közepette is. a Krisztus melletti élet: háládatos élet.
Négy évtizednél is több idő telt el azóta, hogy Cs.M. ezt írta: „A mi életünk annyira tele van panasszal, hogy szinte elfelejtettük a hálát, pedig Isten követeli, hogy mindenért hálát adjunk, még azért is, amit mi rossznak látunk, mert minden, ami velünk történik, javunkra van. Még azzal sem elégszik meg, ha csak szóval adunk hálát; azt követeli, hogy mindennel, amink csak van, szóval, tettel Őt magasztaljuk, egész életünk Krisztusban éljen és cselekedjen. Az emberek elfelejtettek Krisztus nevében cselekedni, csak üres, panaszos szavakat ismételgettek s életük üres, igazán panaszos életté lett, hiányzik belőle az életet megelevenítő Krisztus. Testvéreim, Krisztus nélkül csak panaszos, siralmas életünk lehet, de Benne és Vele örvendetes és csodálatos életünk van.”
Ennek a háládatos, szolgáló életnek jutalmául ígéri Krisztus Urunk, hogy az Ő visszajövetelekor még nagyobb szolgálatokat bíz az övéire. A mi földi gondolkodásunk nem alkothat fogalmat arról: milyen feladatok várhatnak még reánk a Krisztus visszajövetelének napján túl is. elég annyit tudnunk, hogy ha már most nincs nagyobb boldogság, mint Neki szolgálni, - lesz ebben részünk az örök dicsőség világában is.
Reménységünk szerint Cs.M. testvérünk ott van immár, ahol az Úrnak ez a szava hangzik: Többre bízlak ezután; ahol a „tükör által homályosan” látás helyébe a szemtől szembe látás ajándéka és az örök élet öröme lép, Isten menyei háznépében, ahol angyalok szolgálnak a hazaérkezőnek.
Bánatos hitvestársa, szeretett gyermekei, drága unokák, testvérek, rokonok, munkatársak és barátok: panasz-szó nélkül, hálaadással búcsúzzatok Tőle el. Cs. M. elöljárónk volt a földi élet útjain, most elöljárónk lett a megérkezés, a hazaérkezés útján is, - ezért Isten nevét magasztaló, vigasztalást kérő imánkkal kísérjük őt a Gazda trónusa elé,
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére