„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Alapigénk szolgákról beszél, akik készenlétben állnak: a derekuk felövezve, azaz útra készen, lámpásaik meggyújtva, vagyis éberségben várakoznak. Nem tehetik magukat kényelembe. Míg mások alusznak, ők virrasztanak; hiszen Urukat, Mesterüket várják.
Ez a keresztyén ember életének a képe. Mindannyian keresztyének, Istennek szolgái és egyben adventi emberek vagyunk. A mi Urunkat várjuk, hogy amikor megjön, ajtót nyissunk Neki. Nem tétlen várakozás ez! Munkában és őrködésben telnek napjaink, s az éjszakáink is. hiszen nem tudjuk, hogy mely órában jő el az ÚR. Jöhet olyankor, amikor nem gondolnánk. Félő, hogy készületlenül, aludva talál. Az ige üzenete azért figyelmeztet: Ember, légy készenlétben mindenkor.
Ez a szomorú haláleset is erre figyelmeztet bennünket. Sem a napot, sem az órát nem tudjuk, amikor el kell mennünk és oda kell állnunk Isten ítélőszéke elé. A régiek mondása igaz: Amikor dolgozol, úgy munkálkodjál, mintha örökké élnél, amikor pedig imádkozol, úgy imádkozz, mintha mindjárt meghalnál! Ez a kettő teszi az életünket igazán emberi életté. Nem igazi élet a munka nélküli imádság. De nem lehet Isten akarata szerinti az imádság nélküli munka sem. Munkában és imádságos élettel készülünk a mi Urunkkal, Istenünkkel való találkozásra.
Isten maga is készít a Vele való találkozásra. Ezért van egyház, ezért vannak a templomok; hirdettetik az ige, megterítik az Úrasztalát. Mindennek az a célja, hogy ebben a múlandó életben felkészüljünk az örökkévaló életre. Mert egy váratlan pillanatban kiesik a szerszám a kezünkből és minden mögöttünk marad. Hogyan állunk majd az ÚR elé? Miről fog reánk ismerni, mint szolgáira, hogy örökéletet adjon nekünk? Az a boldog szolga, aki az ő Urára figyel. Ez mindig készenlétben áll. És az ilyen szolgának nem büntetés a halál, - még ha emberi látás szerint túl korán is jön, - de hazatérés!
II.
Azért csak így fogalmazhatunk: ifj. Sz. V. aa hazatért. Ne mondjatok olyant, hogy a vak végzet, vagy a véletlen műve ez! Ilyent csak a hitetlen ember mondhat. Nem valami személytelen sors szeszélye, hanem Isten bölcs akarata kormányozza az életünket. Még akkor is így van ez, ha Isten gondolatait nem értjük. A hívő ember tudja, hogy élete hosszát, sorsának alakulását Isten örök végzése határozza meg. Az ÚR, ajándékaival, intésivel kezdettől fogva készít a Vele való találkozásra. Az a szolga boldog, aki maga is készenlétben áll!
Ifj. Sz. V. aának 50 esztendőt ajándékozott ezen a földön Isten kegyelme. Ezen a félévszázados életúton Isten ajándékait három dologban is láthatjuk:
a) Elsőnek említhetjük a családi életet. Ajándék volt a szülői szeretet; az otthon, amelyben két testvérével együtt felnevelkedett. És ajándék volt a másik otthon, az a boldog fészek, amelyet felépített magának, s amelyben 27 esztendőt tölthetett élete jó társával, hitvesével. Érte ezt az otthont súlyos próbáltatás is: öt évvel ezelőtt, 18 éves életkorban elveszített leánya elvesztésekor. Testvérünk önmagán tapasztalta Isten igéjének igazságát: az ÚR megostoroz, de meg is vigasztal; megsebez, de be is kötöz. Sebeinket áldott keze meg is gyógyítja.
b) Másodiknak egy nagyobb családra tekintünk: a munkatársi közösségre. Édes gyermekeit 54 fia pótolta. Ennyien kerültek ki a keze alól. Betegen sem hagyta magukra őket. Áldozatosan tanított emberségre is, nem csupán mesterségre. Ebben a nagyobb közösségben rész szerint a szentek közössége ábrázolódott ki, amelyben kiki a maga javaival és ajándékaival a többi tagok javára és üdvére szolgál.
c) Harmadiknak a betegségét említhetjük. Lehet-é a betegséget ajándéknak tekinteni? Isten felől nézve: igen. A betegség Isten követe. Figyelmeztet általuk az ÚR. Ilyen volt testvérünk számára az első, majd a második infarktus. Arra figyelmeztette ezek által az élet Ura, hogy közeleg az este, meg kell gyújtani a lámpást: várni kell az Urat, mert íme, közeledik!
II.
És most, íme, az ÚR megérkezik. Az igében bátorító, biztató üzenet is van a figyelmeztetés mellett. Amikor az úr megérkezik, leülteti híven várakozó szolgáit és ő szolgál azoknak (37.v.). Ebben az életben természetesnek vesszük, hogy aki szolga, az köteles szolgálni az urának. Krisztus Urunk országában fordítva történik: Ő, az ÚR, a Mester szolgál az övéinek. Erről nekünk meggyőző módon bizonyságot adott. Ő már a legnagyobb szolgálatot véghezvitte érettünk a keresztfán történt engesztelő áldozatával. Aki az Ő érettünk való szenvedését és halálát hittel elfogadja, annak örök élete van. Ez adja, Testvérek, a földi élet felelősségét.
Hogy szerettetek hogyan élt Krisztus felkínál ajándékával, az már eldőlt. Örökkévaló sorsáért mi már semmit sem tehetünk. Bízzuk rá őt Isten könyörülő szeretetére, gyászunkban pedig tőle kérjünk erőt és vigasztalást. Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
