27. „LÁTTÁK SZEMEIM…”- Id. Sz. Fr. ny.lp. felett - Luk 2,25-32.

Gy.T.!.
Az egykori Jeruzsálemben élt Simeon. Szentlélekkel megáldott ember volt. Istennek egy drága ígérete éltette; s azért tudott békében meghalni, mert az ígéret beteljesedett. Élete végén megláthatta az ÚR Krisztusát, magához ölelte őt és háladalt énekelt. Boldog volt, mert elmondhatta: Nem éltem hiába.

Ami a bibliai Simeonnál a földi élet vége volt, azt a Krisztust követő, Őt szolgáló lélek számára az élet kezdete. Mindannyiunk tulajdonképpeni élete ott kezdődik el, hogy Isten kijelenti magát nekünk, mi erre hitünk karjaival átöleljük Krisztust. Ami azelőtt volt, az kár és szemét. Boldog ember az, aki már földi életében látja az elkészített üdvösséget és Simeonként beszélni tud róla.

Ennél a koporsónál arról szeretnék bizonyságot tenni, hogy id. Sz. Fr. lelkipásztor testvérünket (de inkább: atyánkat, vagy atyai szolgatársunkat) erre a látásra és erre a hívő bizonyságtételre, a Krisztus látására és Krisztus láttatására hívta el Istenünk kegyelme. És mi ezért áldjuk irgalmas Istenünket. Úgy, ahogyan azt a szomorújelentésre is felírtátok: Legyen áldott Isten, amiért őt adta nekünk.

Az istenfélő Simeonok az Üdvözítőt látják az élet próbáltatásaiban. Drága Szerettetek látta Őt szinte gyermekként a görgényszentimrei otthonban. A gondtalan gyermekévek hamar tovatűntek; s a hét testvér boldogságát beárnyékolta az árvaság. Isten elvette a támaszt, hogy Ő legyen a támasz és segítség egy kiváltképpeni hosszas életúton. Kárpótlásul ajándékozott az ÚR könnyű felfogást, értelmet, bölcsességet. Könnyen és jól tanult - és tanított - kora ifjúságától fogva. Maga tartotta fenn önmagát, magántanítványok által, mind a marosvásárhelyi kollégiumban, mind a kolozsvári Teológián. Akinek nincs emberi támasza, annak még szorosabban kell átölelnie Krisztust. Így tanít meg minket Urunk arra, hogy Isten szolgái azért vannak e világon, hogy szemeikkel mintegy lássák a láthatatlant; magukhoz öleljék Krisztust; és ezt a látást megosszák másokkal. Elmondják testvéreknek, gyülekezetnek: Látták az én szemeim az üdvösséget.

A Teológiai Intézet kapuján kilépve ez a hitet erősítő belső látás teljesedett ki segédlelkészi szolgálataiban. Az inasévek: Nagy Károly püspök titkáraként, majd marosvásárhelyi és mezőbándi segédlelkészként felkészítették a bizonyságtevő szolgálatra. Simeon, a jeruzsálemi férfiú széles látókört kapott az Úrtól: látta, hogy Isten minden népeknek: a pogányoknak is világosságára, Izraelnek dicsőségére készítette el az üdvösséget. Sz. Fr. aa szemei látták az üdvösséget, amelyet Mezőkapuson, Somosdon, Maroskeresztúron és Marosvásárhelyen lakó hívőknek készített el az Isten.

Ebből a belső látásból alázatos és engedelmes szolgálat lett. Mezőkapuson templomban és iskolában hirdette: Te szétszórt, szegény mezőségi népem, ne félj, erős a te Megváltód! Somosdon a templomot szüntelenül elsöpréssel fenyegető hegyoldal emlékeztette, hogy meg ne szűnjék mondani: Isten hívő népe, téged a környező világ mindig elnyeléssel fenyeget, - de a hitnek a fundamentumán lehet erősen állni! Maroskeresztúron a külső és belső építés szolgálatába állította bele a Gazda. Emlékei: a felépített tanítói lakás és amire talán mindig a legkedvesebben emlékezett: a nyárádtői templom, amely teljes egészében a hívők áldozatkészségéből épült fel, a hűséges pásztor irányítása mellett…

Aztán jött a háború orkánja, menekülés és hazatérés. Isten kegyelmének megújulása az újrakezdésben. Ezt a megújuló kegyelmet hirdette új szolgálati körében, Marosvásárhelyen. A háborús pusztítások után is látta az ítéletben Istennek kegyelmét: Látták az én szemeim a Te üdvösségedet! Így lett a Vártemplom mindenesévé: ha kellett, pontos adminisztrátor; ha kellett, a városvégi gyülekezet, az egykori Fürst-telep, a mai Felsőváros egyházközséggé szervezője…, régi emlékek, alig látható latin szövegű felíratok gyűjtögetője, fordítója. Erősen átölelve Krisztusát, mindenre mindenkor erőt kapott egy Urától megáldott szép életútra.

Nyugdíjazása is csak papírforma szerint történt. A valóságban soha nem vonult nyugalomba. Szolgált tovább. Simeon a Lélek indításából ment az ÚR házába Krisztust meglátni, - Sz. Fr. aa ugyanazon Lélek indításából szolgált, mindvégig.

Templomi gyülekezetben, kórházi ágyak mellett, a Temető cintermében adta tovább a látást, amit nyert: Látták szemeim az Üdvözítőt! Isten kegyelme felhasználta őt, sokak szemének a megnyitására, hitének a megerősítésére.

Gyülekezet és család szinte egybe olvadt szerető gondoskodásában. 70 esztendő boldog tanúsága vall szép, harmonikus házassági és családi életéről. Otthonát is az ige és az imádság szentelte meg. Menedék volt nemcsak három gyermekének, de testvéreinek, nagyobb családjának is. három árván maradt leánytestvérét nevelte; s a parókia falai között otthont biztosított számukra. Szerettei kis közösségéből is gyülekezetet formált a Lélek indításából. Minden születésnap, családi ünnep, évforduló istentiszteleti keretben folyt le (igével, imával, úrvacsorázással). Ebből az istentiszteleti közösségből indultatok el Ti, gyermekek és unokák: lelkipásztori, tanári szolgálatra. Életének öröme az volt, hogy megláthatta: lesz, aki tovább viszi a fáklyát; egyik fián és két unokáján is ott a palást és az ajkukon az ige. Látták szemeim…

Rajta keresztül tisztábban láttatok Ti is. láttátok Krisztusban elrejtett életének békességét, örömét. Ezért a látásért adjatok hálát a kegyelem Istenének; a közel évszázados életútért, a hitért és a hűségért. Hitvestársa: az együtt töltött boldog 70 esztendőért. Gyermekei: a hitben vezetgető édesapáért. Unokák és dédunokák: a példaértékű életért. Mi: a hűséges szolgatársért. A marosvásárhelyi gyülekezetek: az Isten emberéért, aki látta és sokakkal megláttatta az Üdvözítőt.

Ámen.