„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Jézus szép cselekedetnek minősíti azt, amit a poklos Simon házában egy ismeretlen asszony Ővele tett. Azt mondja, hogy rendkívüli nagy dolgot művelt, amiről beszélni fognak mindenütt ahol és ameddig az evangéliumot hirdetik. Ezt a szent tékozlást várja Jézus minden tanítványától, amiről itt szó van. Jó volna egész napos, mindennapi programnak felvenni. Reggel hintsünk illatos áldást a hálaadásnak poharából. Egész nap na fogyjon ki szívünkből az evangélium fénye, világossága. És este is tudjunk a vigasztalás, az örvendeztetés szelencéjéből másokat felüdíteni.
Pazarolni kétféleképpen lehet: úgy, hogy a javaink közben fogynak, és úgy, hogy gyarapodnak. A kétféle „pazarlás” kétféle légkörben lehetséges; az egyik emberi, a másik a Krisztusi. Az emberi légkörben minden pusztulásra ítélt, a krisztusi légkörben minden virágzásba borul. A földi légkörben egyszer mindenünk elfogy, bármennyit is használjon. A krisztusi életnek azt a csodáját tapasztaljuk, hogy már ebben a földi életben is minden másképpen történik. Más itt az életnek az értelme; más a tartalma, lelkülete. S az emberek meggyőződnek arról, hogy a szegénységben is van gazdagság; a próbákban is jelentkezik az áldás.
Ez az egykori szent tékozló, ez az ismeretlen asszony áll előttünk, ha a koporsóban fekvő nőtestvérünkre, özv. H.J.-né N.K. testvérünkre gondolunk. Életében ugyanis beigazolódott a jézusi ige: Aki meg akarja tartani a maga életé, elveszti azt; aki pedig elveszti, megtalálja azt.” H.J.-né mindent odaadott és mindent megnyert. Odaadta a drága szülőket, akik bölcsőhelyén, Nyárádgálfalván dajkálták, felnevelték; az édesanyát, akit öregségében aztán ő dajkált és gondozott. Odaadta a gondviselő társat, a hűséges hitvest, akivel sok szép, harmonikus esztendőt megélt. Kétféle módon tisztelték az egy örök Istent, de egyféleképpen énekelték dicséretét odahaza és egyformán imádták, nemcsak szavakkal, de mindennapi életfolytatásukkal… Odaadta a reményt, hogy valaha édesanyává lehessen, s legyen valaki öreg napjaiban mellette.
Mindent odaadott, átadott Istennek. Szeretteit, vasárnapjait és hétköznapi csendesóráit; emberi vágyait és terveit egyaránt. Mi maradt meg számára? Egy kevés erő, hogy elmehessen az Isten házába. Egy kevés pénz, férje utáni 300 lejes nyugdíj. De ebből a havi 300 lejből 30 lej az Isten pénze volt. Nem volt hozzá hasonló adakozója egyházközségünknek. Három havonta hozta be tizedét az egyházi hivatalba. Mi még a századot is sokalljuk, ha Isten ügyéről, az egyházról, a szegényekről van szó? Ő a bibliai tizedet ajándékozta hálával. Még akkor is, ha megböjtölte. Szent tékozlás volt ez, akár azé a bibliai asszonyé, akiről igénkben olvastunk.
Krisztus Urunk úgy fogadja azt is, amit az embertársainknak adunk az Ő nevében, mintha Őneki adnánk. Amit megcselekszünk egy felebarátunkkal, azt olyannak veszi, minta Vele cselekednénk meg. Testvéreim, a Krisztus testében mindannyian benne vagyunk. Én is, de velem együtt minden embertársam is. a Krisztus testére kiöntött drága kenet: a falatunk, az öltözetünk, pénzünk megosztása egymással. Ö. H.J.-né így értette meg és gyakorolta a felebaráti szeretetet. Nem szónokolt: Emberek, szeressük egymást! Hanem az egy embernek is alig valamit jelentő összegből volt, akit havonta, s volt, akit évente rendszeresen segélyezett. Nagy dolog ez. Sokan napi egyetlen cigarettájukról sem mondanának le, hogy belőle az éhezők asztalán kenyér legyen. H.J.-né kezén a kevés is sokfelé osztható lett, mert a Krisztus szeretete osztogatta.
Életének nagy tanítása: semmi sem a mienk. Sáfárságra kaptunk mindent: az életet, az egészséget, pénzt, mindent. Szolgáljunk ezekkel másoknak. Így érdemes élni; csak ezt lehet keresztyén emberi életnek nevezni!
Ama bibliai asszony a drága kenetet Jézusra töltötte ki. Tehette, mert akkor emberi testben volt jelen az Isten Fia a világon. Ma lélekben van velünk az ÚR. De minden szegénnyel és nélkülözővel azonosítja magát. „Szegények mindenkor lesznek közöttetek”, mondja Urunk. Lássuk meg őket és ne zárkózzunk el előlük. Ők is a Krisztus testének tagjai. Amit velük cselekszünk Jézus Krisztussal cselekedjük meg. NE
Az áldozatos vándorút végetért. A hazaérkezett testvér mindent szétosztott, nem maradt más neki, mint ez a koporsó, s ez a sírverem. Mi sem viszünk magunkkal semmit, ha eljő az óránk. De özv. H.J.-né testvérünk kincset gyűjtött a mennyben! Itt a földön csak azok a szívek áldják, akikkel jót tett, - de odafönn az angyali seregek éneke fogadja a hazaérkezőt. Szerettei, búcsúzatok tőle a viszontlátás reménységével. Mi pedig, Istennek népe, kövessük Testvérünket a hitnek és a krisztusi szeretetnek Istenhez hazavezető útján.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
