Kiss Réka: A diktatúra szorításában 3. Irodalom, Jegyzetek

[1] Ger­gely 1995, 194.

[2] Jegy­zô­könyv az MKP KV 1945. ok­tó­ber 11-ei ülé­sé­rôl. A Po­li­ti­ka­tör­té­ne­ti In­té­zet Le­vél­tá­ra (a to­váb­bi­ak­ban PIL) KV 274. f. 2/32.

[3] Gom­bos 1960, 16.

[4] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Vá­sár­he­lyi Já­nos­hoz. 1945. áp­ri­lis 9. A Du­namel­lé­ki Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let Rá­day Le­vél­tá­ra (a to­váb­bi­ak­ban Rá­day) A/1c 93. db. 1655–1945.

[5] Jegy­zô­könyv az MKP KV 1945. no­vem­ber 22-ei ülé­sé­rôl. PIL KV 274. f. 2/33.

[6] Ré­vai 1991.

0[7] Kar­dos Já­nos vissza­em­lé­ke­zé­se. Had­tör­té­ne­ti Le­vél­tár, Personalia 256. Kar­dos Já­nos ha­gya­té­ka.

0[8] Szakács–Zinner 1997, 224.

0[9] Ré­vész Im­re le­ve­le Ra­vasz Lász­ló­hoz. 1945. már­ci­us 14. Rá­day A/1c 93. db. 1624-1945.)

[10] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Valentiny igaz­ság­ügy-mi­nisz­ter­hez. 1945. jú­ni­us 25. Tör­té­ne­ti Hi­va­tal (a to­váb­bi­ak­ban TH) O-9150 25.

[11] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Ba­logh Je­nô­höz. 1945. jú­li­us 4. Rá­day A/1c 94. d., ik­ta­tó­szám nél­kül.

[12] A Ti­szán­tú­li Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let Le­vél­tár­tá­ra (a to­váb­bi­ak­ban TtREL) I.1.c. 486. db. 308. sz. Idé­zi Ti­bo­ri 1995, 90.

[13] Ré­vész Im­re le­ve­le Ra­vasz Lász­ló­hoz. 1945. áp­ri­lis 26. Rá­day A/1c 93. d.1937–1945.

[14] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Ba­logh Je­nô­höz. 1945. jú­li­us 4. Rá­day A/1c 94. d., ik­ta­tó­szám nél­kül.

[15] Ré­vész Im­re le­ve­le Ra­vasz Lász­ló­hoz. 1945. áp­ri­lis 26. Rá­day A/1c 93. d.1937–1945.

[16] Uo.

[17] Soli Deo Gloria (SDG) re­for­má­tus di­ák­szö­vet­ség.

[18] Ra­vasz Lász­ló fel­jegy­zé­se az Er­dei Fe­renc bel­ügy­mi­nisz­ter­rel foly­ta­tott meg­be­szé­lés­rôl, 1945. má­jus. TH O-9150 7. Ér­de­mes meg­je­gyez­ni, hogy az egyéb­ként Né­meth Lász­ló gon­do­lat­vi­lá­gá­val szem­ben is tá­vol­sá­got tar­tó Ra­vasz tisz­te­let­re mél­tó ki­ál­lá­sa Né­meth és a né­pi moz­ga­lom mel­lett ép­pen ab­ban az idô­ben tör­tént, ami­kor Né­meth­re össze­han­golt tá­ma­dást zú­dí­tot­tak, há­bo­rús bû­nös­sé nyil­vá­ní­tá­sát kö­ve­tel­ve a fris­sen ha­ta­lom­ba ke­rült bal­ol­da­li erôk. S ép­pen az elôtt az Er­dei elôtt véd­te meg az egyéb­ként sze­mé­lyé­ben szin­tén fe­nye­ge­tett püs­pök Né­met­het, aki­vel Né­meth Lász­ló a vi­tá­ik el­le­né­re is egy tá­bor­ba tar­to­zó­nak érez­te ma­gát, s aki eb­ben az idô­ben a mi­ni­má­lis em­be­ri-írói szo­li­da­ri­tást sem vál­lal­ta a meg­tá­ma­dott író­val. Lásd Do­mo­kos 1998, 64.

[19] Bibó 1986, 30.

[20] Ra­vasz Lász­ló kéz­ira­tos pré­di­ká­ci­ó­ja. Rész­le­te­ket kö­zöl Bolyki–Ladányi 1987, 103. Új­ra köz­li Barcza–Dienes 1999, 80–81. A tel­jes szö­ve­get köz­li Bárczay 1988.

[21] Ra­vasz Lász­ló XXIII. és XXIV. püs­pö­ki je­len­té­se. Bu­da­pest, 1945, 13. Rész­le­te­ket kö­zöl be­lô­le Bárczay 1988, 44–55. Ra­vasz 1945 utá­ni ma­ga­tar­tá­sá­hoz lásd La­dá­nyi 1994, 3–30. Új­ra­köz­li Barcza–Dienes 1999, 101–139.

[22] Ra­vasz: Vé­dô­be­széd és vád­irat. Ha­la­dás, 1945. de­cem­ber 22. 3–4. Az egy­ház­nak a zsi­dó­kér­dés­sel kap­cso­la­tos ál­lás­fog­la­lá­sát, ma­ga­tar­tá­sát leg­át­fo­gób­ban az 1944 vé­gén, 1945 leg­ele­jén ké­szí­tett (de so­ha be nem fe­je­zett) püs­pö­ki je­len­té­sé­ben fog­lal­ta össze: Pro memoria. Egy fe­je­zet Ra­vasz Lász­ló ké­szü­lô püs­pö­ki je­len­té­sé­bôl. Szi­go­rú­an bi­zal­mas kéz­irat gya­nánt. Rá­day C/141. 16. Rész­le­te­ket kö­zöl be­lô­le Majsai 1995, 50–80. A Pro memoria szá­mos ké­sôb­bi meg­nyi­lat­ko­zás alap­já­ul szol­gált. Lásd A Dunamelléki re­for­má­tus egy­ház­ke­rü­let ta­ná­csá­nak 1945. áp­ri­lis 10-én tar­tott ülé­se. 5. jkvsz. A re­for­má­tus egy­ház ve­ze­tô­i­nek ma­ga­tar­tá­sá­ról és in­téz­ke­dé­se­i­rôl össze­ál­lí­tott je­len­tés. A Dunamelléki Re­for­má­tus egy­ház­ke­rü­let ta­nács­ülé­si jegy­zô­köny­vei. Rá­day A/1a 1944–1947. 24. cs. 6. Ra­vasz Lász­ló: Az er­köl­csi kár, mely ezt a nem­ze­tet ér­te. Élet és Jö­vô, 1945. de­cem­ber 8. 1. Ugyan­csak a Pro memoriára épít Bereczky Al­bert (1945) gyak­ran idé­zett mun­ká­já­ban: A ma­gyar pro­tes­tan­tiz­mus a zsi­dó­ül­dö­zés el­len.

[23] A Ma­gyar­or­szá­gi Re­for­má­tus Egy­ház Zsi­na­ti Ta­ná­csá­nak ha­tá­ro­za­ta, 1946. má­jus 9. Kö­zöl­te az Élet és Jö­vô, 1946. má­jus 25. 1.

[24] E te­vé­keny­sé­ge több­irá­nyú volt. Egy­fe­lôl a kor­mány­zó­nál és a po­li­ti­kai ve­ze­tés be­fo­lyá­sos tag­ja­i­nál til­ta­ko­zott a zsi­dó­ság­gal szem­be­ni in­téz­ke­dé­sek el­len, s jár­ta ki szá­mos zsi­dó men­te­sí­té­sét. Más­fe­lôl meg­pró­bál­ta az át­ke­resz­tel­ke­dett, il­let­ve az ek­kor tö­me­ge­sen át­ke­resz­tel­ked­ni szán­dé­ko­zó zsi­dók stá­tu­sát meg­szi­lár­dí­ta­ni, hogy az éle­tü­ket ment­se. Har­mad­részt igye­ke­zett az el­len­ál­lás­ban és az élet­men­tés­ben – a püs­pök tud­tá­val és hall­ga­tó­la­gos be­le­egye­zé­sé­vel – je­len­tôs sze­re­pet vál­la­ló re­for­má­tus in­téz­mé­nyek­nek, szer­ve­ze­tek­nek, sze­mé­lyek­nek vé­del­met, egy­há­zi hát­te­ret biz­to­sí­ta­ni. Lásd Ko­moly Ot­tó nap­ló­ja. 1944. – Az egy­ház em­ber­men­tô te­vé­keny­sé­gé­rôl az utób­bi idôk leg­rész­le­te­sebb, az egy­ház­zal szem­ben fe­let­tébb kri­ti­kus ta­nul­má­nyát Majsai Ta­más (1995, 50–80) ír­ta.

[25] Ra­vasz­nak a há­bo­rú utá­ni ál­lás­fog­la­lá­sa­i­ról el­té­rô elô­je­lû ér­té­ke­lé­sek ké­szül­tek: La­dá­nyi 1995; Fürj 1998, 25–32; Majsai 1995.

[26] A zsi­nat el­nö­ké­nek elô­ter­jesz­té­se az egy­há­zi éle­tünk meg­szi­lár­dí­tá­sát cél­zó 1939. évi zsi­nat 1947. má­jus 7–8-án tar­tott VII. ülés­szak­ára. A ma­gyar­or­szá­gi re­for­má­tus egy­ház 1939. III. 1-jén meg­nyílt zsi­na­tá­nak jegy­zô­köny­ve. Bu­da­pest, 1947, 55. szá­mú zsi­na­ti iro­mány.

[27] Ra­vasz Lász­ló püs­pök új­évi vá­la­sza az üd­vöz­lé­sek­re. Lel­kész­egye­sü­let, 1943. ja­nu­ár 9. 1.

[28] Az egy­ház ré­teg­zett­sé­gé­bôl fa­ka­dó­an (hí­ve­i­nek mint­egy há­rom­ne­gye­de a két há­bo­rú kö­zött az ag­rár­szek­tor­ban dol­go­zott) a re­for­má­tus tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai gon­dol­ko­dás fó­ku­szá­ban az ag­rár­kér­dés és en­nek „mag­va” a föld­kér­dés állt. A re­for­má­tus egy­ház föld­re­form­pár­ti fi­a­tal lel­kész­tár­sa­dal­má­ra és az egy­há­zi if­jú­sá­gi egye­sü­le­tek kö­re­i­re a har­min­cas évek má­so­dik fe­lé­nek iro­dal­mi és po­li­ti­kai áram­la­tai kö­zül a ra­di­ká­lis re­for­mo­kat sür­ge­tô né­pi moz­ga­lom gya­ko­rol­ta a leg­na­gyobb ha­tást, amely a re­form­kon­zer­va­tív el­ve­ket val­ló püs­pök gon­dol­ko­dá­sán is nyo­mo­kat ha­gyott. Egy erô­tel­je­sen re­form­pár­ti lel­kész­tár­sa­da­lom püs­pö­ke­ként az év­ti­zed má­so­dik fe­lé­re ma­ga is el­ju­tott a gyö­ke­re­sebb re­form­el­kép­ze­lé­sek nyílt fel­vál­la­lá­sá­ig. En­nek leg­je­len­tô­sebb meg­nyil­vá­nu­lá­sa 1939 au­gusz­tu­sá­ban Ceg­lé­den két or­szá­gos egy­há­zi szer­ve­zet, a gyü­le­ke­ze­tek lel­ké­szi és vi­lá­gi ve­ze­tô­it össze­fo­gó szö­vet­ség, a Lel­kész­egye­sü­let és a Pres­bi­te­ri Szö­vet­ség kö­zös kong­resszu­sa volt, amely Ra­vasz püs­pök ve­ze­té­sé­vel nyi­lat­ko­za­tott tett, és fel­ter­jesz­tést kül­dött a kor­mány­zó­hoz, „mély­re­ha­tó föld­re­for­mot” sür­get­ve. A me­mo­ran­dum szö­ve­gét idé­zi Bertalan–Kovács 1939, 9.

[29] Re­for­má­tus Jö­vô, 1943. no­vem­ber 10. 1.

[30] Ra­vasz Lász­ló XXIII. és XXIV. püs­pö­ki je­len­té­se. Bu­da­pest, 1945, 16.

[31] A pol­gá­ri Ma­gyar­or­szág egy­ház­po­li­ti­kai vi­szo­nya­it alap­ve­tô­en a val­lá­sok kö­zöt­ti jo­gi egyen­lô­sé­get ki­mon­dó ne­ve­ze­tes 1848. XX. tör­vény­cikk szab­ta meg. A köz­jo­gi egyen­lô­ség ki­mon­dá­sa azon­ban nem járt együtt a fe­le­ke­ze­tek gaz­da­sá­gi egyen­lô­sí­té­sé­vel, az­az a ka­to­li­kus egy­ház ál­lam­egy­ház vol­tá­nak meg­szün­te­té­sét nem kö­vet­te az egy­há­zi va­gyon sze­ku­la­ri­zá­ci­ó­ja, a ha­tal­mas ka­to­li­kus egy­há­zi va­gyon szin­te érin­tet­le­nül ma­radt. A pro­tes­táns sé­rel­mek el­len­sú­lyo­zá­sá­ra az áp­ri­li­si tör­vé­nyek az ál­lam­ra há­rí­tot­ták az egy­há­zak, va­la­mint az ad­dig ki­zá­ró­lag egy­há­zi fenn­tar­tá­sú is­ko­lák költ­sé­ge­it. A tör­vényt azon­ban so­ha­sem haj­tot­ták/hajt­hat­ták vég­re. Bár 1868-tól az egy­ház rend­sze­res tá­mo­ga­tást ka­pott az ál­lam­tól, ez azon­ban ki­adá­sa­ik­nak csu­pán tö­re­dé­két fe­dez­te, és az ál­lam­se­gély mér­té­ke fo­lya­ma­to­san meg­úju­ló vi­ták tár­gya lett.

[32] Ra­vasz püs­pö­ki szék­fog­la­ló be­szé­de (B. Ma­jor 1921, 34).

[33] Ra­vasz Lász­ló­nak az 1932/33. évi ál­la­mi költ­ség­ve­tés­rôl szó­ló tör­vény­ja­vas­lat tár­gya­lá­sán el­hang­zott be­szé­de, 1932. jú­ni­us 24. Az 1931–35. évi or­szág­gyû­lés fel­sô­há­zá­nak nap­ló­ja. Bu­da­pest, 1932–35/I. 357–358.

[34] Ra­vasz Lász­ló XVII. püs­pö­ki je­len­té­se. Bu­da­pest, 1938.

[35] A zsi­na­ti elô­ter­jesz­tés elô­ké­szü­le­te­i­re és je­len­tô­sé­gé­re Ra­vasz ek­ként em­lé­ke­zett vissza: „1946 au­gusz­tu­sá­ban Sá­ros­pa­ta­kon, majd 1947 má­ju­sá­ban na­po­kon át kö­zös ér­te­kez­le­te­ken tár­gyal­tuk meg. A ja­vas­la­to­kat én fo­gal­maz­tam meg, s szö­ve­ge­zé­sem­ben ke­rült a zsi­nat elé. Ezt te­kin­tem egy­ház­épí­tô mun­kám csúcs­pont­já­nak, mert azo­kat a gon­do­la­tok fog­lal­ja össze, ame­lyek­nek meg­lá­tá­sá­ra Is­ten negy­ven­évi szol­gá­la­tom lá­tá­sai, té­ve­dé­sei és re­ví­zi­ói so­rán el­ve­ze­tett” (Ra­vasz 1993, 320).

[36] A ma­gyar­or­szá­gi re­for­má­tus egy­ház 1939. III. 1-jén meg­nyílt zsi­na­tá­nak jegy­zô­köny­ve. Bu­da­pest, 1947, 55. szá­mú zsi­na­ti iro­mány 4.

[37] Ra­vasz Lász­ló XXV. püs­pö­ki je­len­té­se. Bu­da­pest, 1946. (Bárczay 1988, 92.)

[38] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Vá­sár­he­lyi Já­nos­hoz. 1945. áp­ri­lis 9. Rá­day A/1c 93. db. 1655–1945.

[39] Ra­vasz Lász­ló XXIII. és XXIV. püs­pö­ki je­len­té­se. Bu­da­pest, 1945, 18.

[40] Ra­vasz Lász­ló XXV. püs­pö­ki je­len­té­se. Bu­da­pest, 1946, 6. (Bárczay 1988, 96.)

[41] Ra­vasz Lász­ló fel­jegy­zé­se Ortutay Gyu­lá­val va­ló meg­be­szé­lé­sé­rôl (Ra­vasz 1993, 325).

[42] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Ré­vész Im­ré­hez. 1946. jú­li­us 19. Rá­day A/1c 96. db. 871–1946.

[43] Ré­vész Im­re le­ve­le Ra­vasz Lász­ló­hoz. 1946. au­gusz­tus 4. Rá­day A/1c 96. db. 878–1946.

[44] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Ré­vész Im­ré­hez. 1946. jú­li­us 19. Rá­day A/1c 96. db. 871–1946.

[45] Ra­vasz Lász­ló fel­jegy­zé­sei az 1947–48-as évek­bôl. TH O-9150 36–51. A fel­jegy­zé­sek alap­ján ké­szült, s szó sze­rin­ti egye­zé­se­ket tar­tal­ma­zó em­lék­irat vo­nat­ko­zó ré­sze­it lásd Ra­vasz 1993, 328–329.

[46] Ra­vasz: Szovjet–magyar vi­szony. 1946. Fel­jegy­zés Nagy Fe­renc és Sztá­lin ta­lál­ko­zó­já­ról. Rá­day C/141. Köz­li Sza­bó 2000, 22–23.

[47] Bereczky Al­bert (1893–1966) 1945 után kis­gaz­da­pár­ti szí­nek­ben nem­zet­gyû­lé­si, majd or­szág­gyû­lé­si kép­vi­se­lô, 1945–46 fo­lya­mán kul­tusz­ál­lam­tit­kár, majd a kül­ügyi bi­zott­ság el­nö­ke. Ra­vasz Lász­lót kö­vet­te a püs­pö­ki szék­ben, 1948–58 kö­zött volt a Du­na Mel­lé­ki Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke. Pé­ter Já­nos (1910–1999) 1945–48 kö­zött Tildy Zol­tán tit­ká­ra volt, 1949-tôl, Ré­vész Im­re le­mon­dá­sát kö­ve­tô­en 1956-ig ô volt a Ti­szán­túl püs­pö­ke. 1949-tôl tit­kos párt­tag, 1961-ben hi­va­ta­lo­san is be­lé­pett a párt­ba. 1956-ot kö­ve­tô­en elô­ször a Kul­tu­rá­lis Kap­cso­la­tok In­té­ze­té­nek ve­ze­tô­je, ezt kö­ve­tô­en Ma­gyar­or­szág ENSZ-nagy­kö­ve­te, majd kül­ügy­mi­nisz­ter lett.

[48] M. Kiss 1999, 77–93.

[49] Sza­bó 2000, 22.

[50] Békefi Be­nô (1909–1964) 1945-tôl nyír­egy­há­zi lel­kész, majd es­pe­res. 1946-ban az Or­szá­gos Re­for­má­tus Sza­bad­ta­nács tit­ká­ra, 1951–57 kö­zött az Öku­me­ni­kus Ta­nács fô­tit­ká­ra. 1953–58 kö­zött Deb­re­cen­ben, 1958–62 kö­zött Bu­da­pes­ten te­o­ló­gi­ai ta­nár, 1962–64 kö­zött a Du­nán­tú­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke.

[51] Az egyik röp­lap be­szá­mít­ha­tat­lan­nak és kép­mu­ta­tó­nak bé­lye­gez­te Ré­vészt. Hí­resz­te­lé­sek ter­jed­tek el ar­ról, hogy Ré­vész ki­szol­gál­ta mind az 1919-es fe­hér­ter­rort, mind pe­dig a nyi­las dik­ta­tú­rát. A hír meg­szel­lôz­te­tô­je, mint utóbb ki­de­rült, Bereczky Al­bert volt, aki sa­ját ál­lí­tá­sa sze­rint egy hoz­zá in­té­zett le­vél­bôl sze­rez­te az ér­te­sü­lé­se­it. Amint azt a vá­lasz­tá­sok után Ré­vész­nek be­val­lot­ta, „Békefinek ô ugyan el­mond­ta azt a dol­got, …de nem adott ne­ki fel­ha­tal­ma­zást ar­ra, hogy azt to­vább­ter­jessze”. Tildy sze­mé­lye­sen üzent Ré­vész­nek, amely­ben le­mon­dás­ra szó­lí­tot­ta fel, és szü­le­tett egy kis­gaz­da­pár­ti kör­le­vél is, amely ki­fe­je­zet­ten Tildy uta­sí­tá­sá­ra hi­vat­koz­va aján­lot­ta Békefit meg­vá­lasz­tás­ra. – Ré­vész Im­re le­ve­le Ra­vasz Lász­ló­hoz. 1945. de­cem­ber 16. Rá­day A/1c 94. d. 2385-1944/45.

[52] Ré­vész Im­re le­ve­le Ra­vasz Lász­ló­hoz. 1945. ok­tó­ber 29. Rá­day A/1c 94. db. 2266-1945.

[53] A Re­for­má­tus Gyü­le­ke­ze­ti Evangelizáció Ba­rá­ti Tár­sa­sá­ga, a Ma­gyar Re­for­má­tus Éb­re­dés kö­rül ki­kris­tá­lyo­so­dott cso­por­to­su­lás egyik egye­sü­le­te volt.

[54] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Ré­vész Im­ré­hez 1945. de­cem­ber 3. Rá­day A/1c 94. db. 2319-1945. – Mi­u­tán Ré­vészt har­mad­szor is nagy több­ség­gel vá­lasz­tot­ták meg püs­pök­ké, Békefi saj­ná­la­tát fe­jez­te ki az egy­ház­ke­rü­let el­nök­sé­gé­nél, hogy az egy­há­zat po­li­ti­kai párt­harc­ok szín­te­ré­vé tet­te, és a püs­pö­köt mél­tat­lan tá­ma­dás­ban ré­sze­sí­tet­te. Békefi Be­nô 1945. de­cem­ber 16-án kelt le­ve­le a Ti­szán­tú­li Egy­ház­ke­rü­let el­nök­sé­gé­nek. TtREL I.1.b. 416/1945. sz. Is­mer­te­ti Ti­bo­ri 1995, 121. – Ré­vész meg­vá­lasz­tá­sa után Bereczky is hosszas meg­be­szé­lést tar­tott Ré­vésszel. En­nek so­rán meg­ál­la­pod­tak, hogy az egy­há­zi bé­kes­ség ér­de­ké­ben kö­zös nyi­lat­ko­za­tot je­len­tet­nek meg az egy­há­zi la­pok­ban, amely­ben Bereczky ki­je­len­ti, hogy il­le­ték­te­len po­li­ti­kai té­nye­zôk be­avat­ko­zá­sát a püs­pök­vá­lasz­tás­ba már ön­ma­gá­ban és el­vi­leg is el­íté­len­dô­nek tart­ja. Ré­vész pe­dig a „ter­ro­risz­ti­kus” és „ter­ror” ki­fe­je­zé­se­ket, me­lye­ket az egy­ház­ke­rü­le­ti ta­nács­ülé­sen el­mon­dott be­szé­dé­ben hasz­nált, a ka­pott fel­vi­lá­go­sí­tá­sok után nem tart­ja fenn. Ré­vész Im­re le­ve­le Ra­vasz Lász­ló­hoz Rá­day A/1c 94. d. 2385-1944/45.; Nyi­lat­ko­zat. 1945. de­cem­ber 13. Élet és Jö­vô, 1946. feb­ru­ár 5. 4.

[55] Sza­bó Imréné 2001, 139. – Sza­bó Im­re (1891–1953) es­pe­res le­mon­da­tá­sa ek­kor nem járt si­ker­rel. 1951-ig szol­gált fa­so­ri lel­ki­pász­tor­ként és bu­da­pes­ti es­pe­res­ként. 1951-ben el­tá­vo­lí­tot­ták gyü­le­ke­ze­té­bôl, meg­fosz­tot­ták es­pe­re­si tiszt­sé­gé­tôl, és a Békefi ve­zet­te sza­bol­csi egy­ház­me­gyé­be, Buj köz­ség­be he­lyez­ték lel­kész­nek.

[56] Bereczky Al­bert le­ve­le Ra­vasz Lász­ló­hoz. 1945. ok­tó­ber 29. Rá­day A/1c 94. db. 2245-1945.

[57] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Gyôry Elem­ér­hez. 1946. feb­ru­ár 11. Rá­day A/1c 95. db.130-1946.

[58] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Ré­vész Im­ré­hez. 1945 de­cem­ber 3. Rá­day A/1c 94. db. 2319-1945.

[59] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Ba­logh Je­nô­höz. 1945. má­jus 24. Rá­day A/1c 93. db. 1828-1945.

[60] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Ba­logh Je­nô­höz. 1946. áp­ri­lis 24. A/1c 95. db. 439-1946.

[61] Ré­vész Im­re le­ve­le Ra­vasz Lász­ló­hoz. 1946. ja­nu­ár 10. A/1c 95. db. 65-1946.

[62] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Ré­vész Im­ré­hez. 1946. ja­nu­ár 21. Rá­day A/1c 95. db., ik­ta­tó­szám nél­kül. – Láz­ár An­dor 1945–1948. áp­ri­lis 2. kö­zött töl­töt­te be a Du­namel­lé­ken a fô­gond­nok­sá­got. Le­mon­dá­sá­nak be­nyúj­tá­sá­ra azt kö­ve­tô­en ke­rült sor, hogy áp­ri­lis 1-jén egy nap­ra le­tar­tóz­tat­ták, és az Andrássy út 60-ban ki­hall­gat­ták. A Ti­szán­tú­li Egy­ház­ke­rü­let vi­lá­gi ve­ze­té­sé­re Ré­vész Im­re je­lölt­je Ju­hász Nagy Sán­dor volt, a Kár­olyi-kor­mány egy­ko­ri ál­lam­tit­ká­ra, a két há­bo­rú kö­zöt­ti ma­gyar po­li­ti­kai el­len­zék tá­mo­ga­tó­ja, az Ide­ig­le­nes Nem­zet­gyû­lés al­el­nö­ke, aki­nek nagy sze­re­pe volt ab­ban, hogy Szentpéteri Kun­nal szem­ben Zsedényit vá­lasz­tot­ták meg az Ide­ig­le­nes Nem­zet­gyû­lés el­nö­ké­vé. Ju­hász Na­gyot sú­lyos­bo­dó be­teg­sé­ge, majd ha­lá­la meg­aka­dá­lyoz­ta ab­ban, hogy be­tölt­se a fô­gond­no­ki tisz­tet. He­lyé­be vé­gül Szentpéteri Kun Bé­lát vá­lasz­tot­ták, aki 1946-tól ha­lá­lá­ig, 1950-ig töl­töt­te be a Ti­szán­tú­li Egy­ház­ke­rü­let fô­gond­no­ki poszt­ját. Ôt Er­dei Fe­renc kö­vet­te a fô­gond­no­ki szék­ben.

[63] Me­mo­ran­dum „Nagy Gyu­la és tár­sai” alá­írás­sal, 1945. áp­ri­lis 14. Rá­day A/1c 93. db. 1711-1945.

[64] „Püs­pö­ki szol­gá­la­tom el­sô nap­já­tól kezd­ve itt, Du­namel­lé­ken az egy­há­zi megújhódás és lel­ki éb­re­dés szol­gá­la­tá­ban ál­lot­tam, s a leg­fôbb se­gít­sé­get e mun­ká­ban azok nyúj­tot­ták, aki­ket most is­me­ret­len erôk úgy akar­nak fel­tün­tet­ni, mint­ha el­le­nem­re kel­le­ne ne­kik az egy­ház re­for­má­ci­ó­ját vég­hez­vin­ni ép­pen most, ami­kor az egy­ház re­for­má­ci­ó­ját fo­ko­zott erô­vel hang­sú­lyo­zom, és még in­kább si­et­te­te­tem” – Ra­vasz Lász­ló XXV. püs­pö­ki je­len­té­se. Bu­da­pest, 1946, 6. (Bárczay 1988, 96.)

[65] Jegy­zô­könyv az Or­szá­gos Re­for­má­tus Sza­bad Ta­nács ala­ku­ló ülé­sé­rôl. Nyír­egy­há­za, 1946. au­gusz­tus 14. A Ma­gyar Re­for­má­tus Egy­ház Zsi­na­ti Le­vél­tá­ra 2/e 105. db. Az Or­szá­gos Re­for­má­tus Sza­bad­ta­nács jegy­zô­köny­vei.

[66] A ta­nács­ko­zás anya­gát ki­ad­ta Békefi Be­nô (szerk.): Or­szá­gos Re­for­má­tus Sza­bad Ta­nács, Bu­da­pest, 1946.

[67] Bog­dán Gyu­la le­ve­le Ra­vasz Lász­ló­hoz. 1947. au­gusz­tus 17. Rá­day A/1c 100. db., ik­ta­tó­szám nél­kül.

[68] „Ke­mény Zsig­mond” fn. ügy­nök je­len­té­se 1956. jú­ni­us 22. TH O-9047 271.

[69] Sza­bad Szó, 1946. áp­ri­lis 25. 3. – Pógyor Ist­vánt, a KIE nem­ze­ti tit­ká­rát és Kiss Já­nost, a KIE tit­ká­rát 1946. áp­ri­lis 25-én in­ter­nál­ták, Szon­di Bé­lát, a Ma­gyar If­jú­ság szer­kesz­tô­jét 1946. szep­tem­ber 25-én nép­el­le­nes bûn­tett el­kö­ve­té­se cí­mén öt év bör­tön­bün­te­tés­re ítél­ték.

[70] Nagy Gyu­la le­ve­le Ra­vasz Lász­ló­hoz 1946. jú­li­us 24. Rá­day A/1c 96. db., ik­ta­tó­szám nél­kül.

[71] Pro Memoria. 1947. áp­ri­lis 9. Rá­day Lt A/1c 100. db., ik­ta­tó­szám nél­kül.

[72] Pro Memoria. 1947. áp­ri­lis 9. Rá­day Lt A/1c 100. db., ik­ta­tó­szám nél­kül.

[73] Ra­vasz: „El­len­sé­ge va­gyok a szel­le­mi monopóliumnak…” Új Em­ber, 1947. feb­ru­ár 2. 1–2.

[74] Je­len­tés. 1946. ok­tó­ber 8. TH O-9150 54.

[75] Bereczky Al­bert le­ve­le Ré­vész Im­ré­hez. 1946. már­ci­us 13. TH O-9047/1 57.

[76] Tény, hogy csak a Ma­gyar Test­vé­ri Kö­zös­ség fô­pe­ré­ben el­ítélt ti­zen­két vád­lott kö­zül öt szo­ro­sabb kap­cso­lat­ban állt a re­for­má­tus egy­ház­zal. A Pap Lász­ló ve­zet­te Új­já­épí­té­si Iro­da adott mun­kát eb­ben az idô­ben Héder Já­nos­nak, Szent-Miklóssy Ist­ván­nak és az egyik mel­lék­per­ben el­ítélt Képes-Harjay And­rás szá­za­dos­nak is. Pap vissza­em­lé­ke­zé­se sze­rint Szent-Mik­lóssy ja­vas­la­tá­ra terv­be vet­ték, hogy Donáth Györ­gyöt, a ké­sôb­bi per el­sô­ren­dû vád­lott­ját is al­kal­maz­zák az új­já­épí­té­si iro­dá­ban. Ugyan­csak Pap vissza­em­lé­ke­zé­sé­bôl tud­juk, hogy Szent-Iványi Do­mo­kos is egy­há­zi tiszt­sé­get vi­selt: a Re­for­má­tus Egy­ház Egye­te­mes Kon­vent­je kül­ügyi bi­zott­sá­gá­nak volt a ta­nács­adó­ja, és Ra­vasz püs­pök ôt szán­ta a kül­ügyi bi­zott­ság élé­re. A kap­cso­la­tok ja­va ré­sze az el­len­ál­lás ide­jé­re ve­zet­he­tô vissza, amely­nek szer­ve­zé­sé­ben a Ma­gyar Kö­zös­ség ve­ze­tôi je­len­tôs sze­re­pet vit­tek. Így pél­dá­ul Soós Gé­za, aki a ki­ug­rá­si iro­da tit­ká­ra­ként szer­vez­te az el­len­ál­lást, és ma­ga is a Ma­gyar Kö­zös­ség ve­ze­tôi kö­zé tar­to­zott, a Soli Deo Gloria (SDG) re­for­má­tus di­ák­szö­vet­ség tit­ká­ra­ként köz­ve­tí­tett re­for­má­tus egy­há­zi szer­ve­ze­tek és ve­ze­tôk, va­la­mint az el­len­ál­lás cso­port­jai kö­zött. Pap Lász­ló, aki szin­tén ré­sze­se volt az el­len­ál­lás­nak és az em­ber­men­tés­nek, Soós Gé­zá­val és más re­for­má­tus kö­zös­sé­gi ta­gok­kal is együtt­mû­kö­dött. Az ÁVO-nak épp ezért ka­pó­ra jött, hogy a szin­tén a Ma­gyar Kö­zös­ség bá­zi­sa­ként szá­mon tar­tott, Soós Gé­za ve­zet­te SDG Kál­vin té­ri iro­dá­ja adott ott­hont a Pap Lász­ló ál­tal ve­ze­tett Új­já­épí­té­si Bi­zott­ság­nak. Mind­ezek el­le­né­re sem­mi­lyen bi­zo­nyí­ték nem ke­rült elô ar­ra néz­ve, hogy az Új­já­épí­té­si Iro­da a Ma­gyar Kö­zös­sé­get bár­mi­lyen pénz­ügyi tá­mo­ga­tás­ban ré­sze­sí­tet­te vol­na (lásd Pap 1992, 34–35). Az Új­já­épí­té­si Iro­dá­ról a Sza­bad Nép 1947. ja­nu­ár 26-ai szá­ma kö­zölt „le­lep­le­zô” cik­ket. Pap Lász­ló kö­zös­sé­gi tag­sá­gá­ra vo­nat­ko­zó ada­to­kat tar­tal­maz a TH V-2000/7 d. 126. Ugyan­csak a Ma­gyar Kö­zös­ség re­for­má­tus vo­nat­ko­zá­sa­it erô­sí­tet­te, hogy a le­tar­tóz­ta­tott vagy a nyil­vá­no­san meg­ne­ve­zett kö­zös­sé­gi ta­gok kö­zött szá­mos re­for­má­tus lel­kész vagy egy­há­zi tiszt­vi­se­lô volt. Emel­lett az ÁVO szá­mon tar­tott több tu­cat olyan lel­készt is, aki a Ma­gyar Kö­zös­ség tag­ja volt ugyan, de az ügy kap­csán nem ke­rült nyil­vá­nos­ság­ra a ne­ve. Ilyen volt pél­dá­ul Vatai Lász­ló, az SDG tit­ká­ra, majd fô­tit­ká­ra, 1942 és 1944 ok­tó­be­re kö­zött egye­te­mi és fô­is­ko­lai lel­kész, Döbrössy La­jos és Hôgye Mi­hály lel­kész. A Donáth-perben ti­zen­két évi fegy­ház­ra ítélt Arany Bá­lint Bereczky Al­bert kö­ze­li ro­ko­na volt, de tag­ként tar­tot­ták nyil­ván a Ma­gyar Kö­zös­ség­ben ma­gát Bereczky Al­ber­tet, a ké­sôb­bi Du­namel­lé­ki püs­pö­köt is. TH O-9047 1.

[77] „Egy fô­pa­pi ta­lál­ko­zó” cí­mû cikk, csa­tol­va Fin­tor Bé­la le­ve­lé­hez. Fin­tor Bé­la le­ve­le Ra­vasz Lász­ló­hoz. Rá­day A/1c 98. db. 339–1947.

[78] Bárczay Gyu­la szer­kesz­tôi meg­jegy­zé­se Pap Lász­ló em­lék­ira­tá­hoz (Pap 1992, 45. o. 51. lbj.).

[79] Az SDG és a Ma­gyar Kö­zös­ség kö­zöt­ti kap­cso­lat meg­íté­lé­sé­re jel­lem­zô, hogy még 1966-ból is ol­vas­ha­tó olyan je­len­tés, amely sze­rint a Soli Deo Gloria Szö­vet­ség (Bp. IX., Kál­vin tér) „dr. Soós Gé­za ve­ze­té­sé­vel (aki az USA-ban meg­halt) az »Egyedül Is­te­né a dicsôség« val­lá­sos lep­le alatt a Ma­gyar Kö­zös­ség­nek volt az egyik cent­ru­ma”. Je­len­tés. 1966. no­vem­ber 23. TH 0-13142/1 196. – A Ma­gyar Kö­zös­ség re­for­má­tus vo­nat­ko­zá­sa­i­nak 1956-ot kö­ve­tô ál­lam­biz­ton­sá­gi fel­hasz­ná­lá­sá­hoz, a to­vább­élô kon­cep­ció­gyár­tá­si me­cha­niz­mu­sok­hoz lásd Kiss Ré­ka 2002, 222–248.

[80] 1948. feb­ru­ár 23. Az egy­ház püs­pö­kei és fô­gond­no­kai ál­tal jegy­zett me­mo­ran­dum a mi­nisz­ter­el­nök­höz. Rá­day A/1c, ik­ta­tó­szám nél­kül.

[81] Rá­day A/1c 1637-1948.

[82] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Ré­vész Im­ré­hez. 1945. au­gusz­tus 22. Rá­day A/1c 94. db. 2212-1945.

[83] Pap 1992, 63.

[84] Ra­vasz Lász­ló le­ve­le Te­le­ki Arthúrhoz. 1948. jú­li­us 20. A/1c 101. db. 1702-1947/48.

[85] 1948. má­jus 29. – Izsák–Kun 1994, 427.