A negyedik kir�ly t�rt�nete

Az id� t�jt, hogy esed�kes volt a kicsi J�zus sz�let�se Betlehemben, megjelent a csillag. Ennek a csillagnak az volt a feladata, hogy a sz�let�s hely�t jelezze. A csillag nemcsak a h�rom b�lcs napkeleti kir�lynak t�nt fel, hanem rajtuk k�v�l egy negyediknek is, a messze Oroszorsz�gban. Ez a negyedik kir�ly nem volt jelent�s uralkod�. Nem volt k�l�n�sen gazdag, sem pedig hallatlanul okos, s�t m�g a tudom�nyokban sem volt j�ratos. Egy eg�szen kis kir�ly volt csak, akinek azonban hely�n volt az esze, szerette az igazs�got, �s egyszer�, j� gyermeki sz�ve volt, telve mindenki ir�nt j�akarattal �s der�vel.

Egyszer el kell j�nnie a csillagnak! – ezt tudta a kis kir�ly. Kir�lyr�l kir�lyra, ap�r�l fi�ra sz�llt a v�rakoz�s. Tudta, hogy akkor majd k�sedelem n�lk�l el kell indulni. Ott kell hagyni az eg�sz kis kir�lys�got, hogy a nagy Kir�ly kis szolg�ja lehessen.

Kimondhatatlanul boldog volt h�t most a kis kir�ly, hogy a csillag az � �let�ben ragyogott fel, s b�r m�g fiatal volt �s m�g alighogy csak kir�ly lett, azonnal nekik�sz�lt a nagy �tnak. Felkant�rozta legkedvesebb V�nyka lov�t az �tra. V�nyka csak egy k�cos kis orosz lovacska volt, nem kir�lyi paripa, de kitart� �s h�s�ges, aki kev�ssel is j�l be�ri. Hossz� utaz�sra ilyen �tit�rs kell.

�res k�zzel azonban hogyan �llhatna a Leghatalmasabb sz�ne el�. Sokat nem vihetett mag�val, de �gy akarta, hogy amit visz, az kifejezze n�pe minden kincs�t, szeretet�t.

A b�lcs egy orsz�g gazdags�g�t az asszonyok er�ny�n �s szorgalm�n tudja lem�rni. Hozott ez�rt n�h�ny k�l�n�sen sz�p �s finom, hib�tlan sz�ttest, amit n�p�nek asszonyai k�sz�tettek. Hozz�tett p�r selyemn�l is puh�bb pr�met, amit a vad�szok hoztak neki a t�len. Megt�ltetett kicsiny b�rzs�kokat a foly�k homokj�b�l mosott sz�narannyal �s a hegyek gyomr�b�l kiszedett dr�gak�vel.

– Orsz�gomnak legdr�g�bb kincseivel m�lt�n k�sz�nthetem majd a kir�lyok Kir�ly�t.

�s mert tudta, hogy az asszonyok b�lcsess�ge tartja �ssze a vil�got, elfogadta �desanyja aj�nd�k�t is.

– Vidd el fiam, ezt a csupor sz�nm�zet, a v�gtelen mez�k illat�t hordt�k �ssze benne a m�hek. A kisgyermeknek sz�ks�ge van erre a nekt�rra, b�rhonnan sz�rmazz�k is. �s ha ez a gyermek az �gb�l j�tt is, legink�bb ez a m�z fogja �gi haz�j�ra eml�keztetni.

Ezekkel az aj�nd�kokkal megrakodva indult el a kis kir�ly. Elrendezte gyorsan orsz�gos gondjait, kiadta v�gs� rendelkez�seit, �s egy �jszak�n V�nyk�ja h�t�n ellovagolt, amikor �ppen a legf�nyesebben ragyogott a csillag.

Kereszt�lv�gott az orsz�gon. �s mert a csillag nem �llt meg, tov�bb kellett mennie, ki az idegen ismeretlenbe.

Persze itt minden m�s volt, mint az ismert otthoni t�jak. Nap nap ut�n �ton volt, n�ha m�g aludni sem pihent meg, mert �gy l�tta, csak egy kicsit kell jobban sietnie, �s el�ri a csillag hossz� fark�t. �s ha siker�l elkapnia, akkor m�r a csillag egyszer�en bevontatja �t a nagy Kir�ly udvar�ba. Ez azonban sohasem siker�lt. Egyed�l csak a saj�t v�gy�d�sa h�zta �t minden id�k �s t�jak nagy Kir�lya ut�n, hogy szolg�lhasson neki. Ez a v�gy�d�s nem engedte, hogy elhom�lyosodj�k a csillag, annyira, hogy gyakran m�g aludni sem tudott t�le.

�tk�zben rengeteg, soha nem gondolt dologgal tal�lkozott: j�val is, rosszal is. Seg�tett, ahol csak lehetett, kinek sz�val, kinek cselekedettel. Min�l t�bbet l�tott, ann�l bens�bb meggy�z�d�ssel gondolta, hogy milyen �get� sz�ks�ge van a vil�gnak a Leghatalmasabb elj�vetel�re, hogy oltalm�ba vegye az �ld�z�tteket, felemelje az elnyomottakat, kiszabad�tsa a foglyokat, meggy�gy�tsa a betegeket �s megjutalmazza a j�kat.

K�t-h�rom h�napja lehetett m�r �ton, amikor k�l�nleges f�nnyel t�lt�tte el az �gboltot a csillag. A kis kir�ly frissen �getett a nyom�ban, b�r az sz�v�t bet�lt�tte valami olyan nevesincs szomor�s�g. De h�t olyan r�gen volt m�r �ton!

K�l�n�s tal�lkoz�sa volt azon az �jszak�n. El�sz�r mintha megelevenedett volna a t�j�k. A dombok sorra himb�l�zni kezdtek, majd �tra keltek. K�zelebb �rve j�tt csak r�, hogy hozz� hasonl� m�don egy, a csillag nyom�ban �tra kelt t�rsas�g lehet ez, melynek utasai azonban lovak helyett teveh�ton utaznak. A j�l megpakolt p�pos �llatok l�tszottak t�volr�l domboknak. A f�rge �get�s� V�nyka be�rte �ket, �s a lelkes kis kir�ly boldogan csatlakozott az utasokhoz.

A h�rom el�kel� �r megnevezte a gazdag keleti orsz�got, ahonnan elindultak, de azoknak � m�g a h�r�t sem hallotta. C�ljuk azonban az �v�vel azonos volt. Azt a helyet kerest�k �k is, ahol majd a csillag meg�ll. Ott kell sz�letni a Gyermeknek, aki minden id�k �s minden t�jak legnagyobb kir�lya, legb�lcsebb orvosa �s legf�bb papja lesz. Im�dni mennek ezt a gyermeket �s h�dolni el�tte. A kis kir�ly nem tudott hov� lenni a csod�lkoz�st�l.

– �n is az�rt j�ttem messze Oroszorsz�gb�l.

A H�romkir�lyok hallottak ugyan az orsz�gr�l, de csak annyit tudtak, hogy t�voli, hideg �s s�t�t vid�k, ahol nem nagyon lehet j� kir�lynak lenni. A kis kir�ly eg�sz virradatig csak azon f�radozott, hogy elhitesse vel�k, hogy orsz�ga a legszebb, legkedvesebb, leggazdagabb tartom�nya a f�ldnek. Amikor pedig kivil�gosodott, belefagyott a sz�. Annyi pompa �s m�lt�s�g sz�ne el�tt, ami ott a tev�k h�t�n himb�l�zott el�tte, � csak szeg�ny v�ndorleg�nynek �rezte mag�t. V�gign�zett poros, �tt�l megviselt lovagl��lt�ny�n, �s elsz�gyellte mag�t. Mintha a H�romkir�lyok tekintete is �gy m�rlegelte volna �t. A s�t�tben elhangzott nagy szavakhoz t�ls�gosan is szeg�nyesnek l�tszott a val�s�g.

A H�rom egy�bk�nt is saj�tos jelens�g volt. A legk�l�n�sebb mindazok k�z�tt, akikkel valaha is tal�lkozott a kis kir�ly. Az egyik, a hossz�szak�llas olyan feh�r volt, mint az emberek �ltal�ban; a m�sik s�rga, mint a f�zf�k vir�gai, s a harmadik eg�szen fekete. Most j�tt csak r�, mi�rt volt zavarban az �jjel, hogy kett� a h�rom, hiszen a harmadik maga is egy darab �jszaka volt!

A falu el�tt, ahol sz�ll�st akartak venni, felderengett a napfelkelte. A H�romkir�lyok r�csod�lkoztak a felkel� nap szikr�z� pomp�j�ra. S a kis kir�ly, akit sz�tvetett a haz�ja ir�nti b�szkes�g, valami k�pr�zatosat akart tenni. N�h�ny igazgy�ngy a dr�ga sz�p Oroszorsz�gb�l szebben ragyog a napn�l! Belemarkolt a b�rzs�kocsk�j�ba �s nyitott teny�rrel sz�rta sz�t a gy�ngy�t maga k�r�l a f�ldeken, azt a gy�ngy�t, amit a Leghatalmasabbnak k�ldtek. A H�romkir�lyok d�bbenten n�zt�k ezt a vet�st. Csak egy j� id� eltelt�vel k�rdezte meg a hossz�szak�llas:

– Ezek gy�ngy�k voltak?

– Persze! �s k�l�nben is... – csak most jutott esz�be, hogy ez a kir�lyok Kir�ly�t illette volna – sok van m�g Oroszorsz�gban.

– A gy�ngy�k k�nnyek. Mi�rt vetitek el k�nnyeiteket idegen f�ldbe, b�ty�muram?

– Ugyan m�r, mit sem tesz az. Megtartom m�g �gyis a kacag�somat.

Lelke azonban messze nem volt ilyen k�nnyed. M�rf�ldr�l-m�rf�ldre er�s�d�tt benne az �rz�s, hogy �tit�rsai nem hittek abban, hogy � is a csillag ut�n megy, vagy ha igen, akkor is m�ltatlannak tartj�k r�, hogy a nagy Kir�ly szolg�ja lehessen.

Pihen�helyhez �rtek. A kis kir�ly nem akarta a h�vatlan vend�g szerep�t j�tszani. Hi�ba, a H�rom sz�m�ra � m�giscsak egy nagyon kis kir�ly volt. Ahhoz pedig, hogy a szolg�k k�z�tt legyen, � tal�lta t�ls�gosan nagynak Oroszorsz�got. Leszersz�mozta h�t V�nyk�t, nyak�ba akasztotta az abrakos tariszny�t. Beh�z�dott az ist�ll� sz�n�j�ra, karj�t feje al� tette v�nkosnak, ahogy azel�tt szokta, �s azonnal elaludt. Remek�l aludt. Ak�rcsak otthon, a kemencepadk�n. Kvaszr�l �s ubork�r�l �lmodott... �s ny�g�sekre �s jajgat�sra �bredt. Csod�lkozva n�zett k�r�l. Egy fiatal koldusasszony lop�dzott be ut�na, mert elj�tt sz�l�s�nek ideje. S m�g a kis kir�ly aludt, egy kisle�nynak adott �letet. Senki nem volt ott, aki seg�thetett volna a sz�l�sn�l, �gy h�t a kis kir�lynak kellett. Szokatlan munka volt, de mit tehetett volna m�st. V�g�l m�g hozott az any�nak �telt �s italt a fogad�b�l, �s mert semmije se volt, n�h�ny arannyal is megaj�nd�kozta az egyik b�rzs�kocsk�b�l. Csak a gyermekecske volt m�g nagyon nyomorult. R�ncolt homlokkal �llt f�l�tte.

– Te szeg�ny kis f�reg! Micsoda egy csavarg� ap�d lehet, aki csak a csupasz b�r�det adta neked erre az �letre. Hogyan is hagyhatn�lak itt? Ment �s kivett az oldaltariszny�b�l egyet a hib�tlan, sz�p hazai gyolcsb�l, �s letekert vagy f�l tucat r�f�t a legszebb sz�v�s� sz�p, orosz sz�ttesb�l. �s m�g minden sz�ks�gessel ell�tta az any�t �s a gyermeket, beesteledett. Felkant�rozta lov�t �s b�cs�t vett.

– Az �n orsz�gomban jobb sorsod lenne.

– Az �n haz�mban neked kellene kir�lynak lenned, de ezen �n nem tudok seg�teni. Csak az �n sz�vem kir�ly�v� tudlak tenni. Mostant�l kezdve ez �gy lesz.

– Nocsak! Igaz, hogy elvettem egy keveset a leghatalmasabb arany�b�l, n�h�ny r�f�t az �t illet� gyolcsb�l, de ennek fej�ben most birodalmam van az idegenben. T�n egy ilyen kis birodalom nem is a legrosszabbak k�z�l val�. Tal�n csak megbocs�t �rte a nagy Kir�ly!

Mikor a lov�val bekocogott a fogad� udvar�ra, az �resen �s elhagyottan �llt. A H�romkir�lyok este, csillag felj�ttekor �tra keltek. A kis kir�ly gondterhelten l�gatta a fej�t. Utaz�sa sor�n most el�sz�r fogta el valami ismeretlen szorong�s, valami s�t�t el��rzet. Tal�n m�r reggel kezd�d�tt el, hogy valamit elv�tett. V�llat vont. M�g egyszer az emberek lelk�re k�t�tte az asszony �s a gyermek sors�t, azt�n ellovagolt. Meg�ll�s n�lk�l �getett eg�sz �jszaka, meg a k�vetkez� �jjel �s azut�n is minden �jjel az eg�sz k�vetkez� h�napban. M�r r�gen kifogytak a sz�v�b�l az �sszes otthoni dallamok, amiket b�tor�t�sul �nekelt mag�nak �s V�nyk�nak az er�ltetett �jszakai lovagl�sokkor. De a karav�nt soha t�bb� nem tudta be�rni. Mintha a f�ld nyelte volna el a H�romkir�lyokat. Mindaddig, am�g a csillag az �gen volt �s �tj�t ahhoz igaz�totta, nem volt elveszett ember. Persze, b�tors�gosabb lett volna t�rsas�gban utazni. Akikkel tal�lkozott, nem is igen vett�k �szre, hogy f�l�nk, m�giscsak kir�ly volt �.

Min�l d�lebbre �rt azonban, ann�l rosszabbak lettek a k�z�llapotok. Egyre jobban l�tta, milyen nagy sz�ks�g van a nagy Kir�ly elj�vetel�re, �s addig is osztogatta az aranyait. M�r k�nnyen kisz�m�thatta, hogyha �gy megy tov�bb, r�videsen a dr�gak�veket is apr�p�nzre kell v�ltania. �s ez a nap hamar�bb j�tt el, mint sz�m�totta. Megv�s�rolt n�h�ny t�lhajtott rabszolg�t, s ez az �zlet nemcsak sok p�nzt, de sok id�t is k�v�nt. Mire v�gzett, felj�ttek a csillagok. Utaz�sa sor�n most el�sz�r nem indult a csillag ut�n. �lt a megszabad�tottak k�zt, akik megv�lt�k�nt �nnepelt�k. V�nyka, aki megszokta, hogy ebben az id�ben �getni szokott, nyugtalanul kapkodta a fej�t, �s csod�lkozott.

Reggelre kelve el�sz�r utazott a kis kir�ly napvil�gn�l. Ment, b�r az utat semmi sem mutatta. Ment, hogy miel�bb elmaradjon m�g�tte a hely, ahol megv�lt�k�nt �nnepelt�k. M�ly gondbar�zda sz�ntotta fel a homlok�t, ahogy a szokatlan vil�goss�gban tova�getett. El�sz�r tette fel mag�nak a k�rd�st.

– Vajon ami j�, helyes-e?

Ezen a napon a napvil�gn�l vette sz�mba �rt�keit �s elgondolkodott. Sokkal kevesebb volt a p�nze, mint sz�m�totta!

– T�n m�g �n kvaszr�l �s ubork�r�l �lmodtam, kivette valaki a t�sk�mb�l? Hisz olyan m�ly az �lmom...

De ez csak �nigazol�s volt. Elhat�rozta, hogy nagyon fog sp�rolni �s t�bb� nem ny�l a nagy Kir�ly �rt�keihez.

– Most m�r a hegyekbe �rek, ott tiszt�bb a leveg�, �s nem visz kis�rt�sbe semmi, hogy valamit elherd�ljak.

Min�l k�nnyebbnek gondolta azonban az ellen�ll�st, ann�l nehezebb lett.

– Tulajdonk�ppen nincs is sz� b�nr�l. Isten maga k�ldi el�m a nyomorultakat. Nagyon csod�lkozn�k azon, ha ezekkel a dolgokkal szemben �rtetlen lenne a nagy Kir�ly. Sz�pek a h�dolat aj�nd�kai, de bizony�ra jobb enn�l, ha seg�tek j�vend� alattval�in. �s k�l�nben is, ha elmes�lem, mi mindent hoztam neki, mi�rt is ne hinne nekem!

�gy fonta mag�ban m�rf�ldr�l-m�rf�ldre az �nigazol�s finom h�l�j�t.

Az este a hegyekben �rte. Felh�s, s�t�t �jszaka volt. A csillagot csak egy villan�snyi id�re l�tta, azt�n eltakarta a zuhog� es� f�tyola.

– Ugorj, V�nyka! Kapd el a fark�t!

�szt�k�lte siets�gre, de az eg�sz �jjel botladozott, �s m�g �r�lhetett, hogy l�bt�r�s n�lk�l virradt fel a reggel. Mikor kivil�gosodott, egy szakad�kban kifosztott keresked�t tal�lt, akit a rabl�k az �jjel megsebeztek.

– �, bar�tocsk�m! Olyan vagy �gy csupaszon, mint az �gb�l iderep�lt angyal. Seg�tenem kell rajtad. H�t csak nem leszek irgalmatlan!

El�sz�r bek�t�zte a sebeit, mintha a szalag is fels�rt volna, mikor megnyitotta a k�vetkez� v�g gyolcsot.

– Fontosabb a v�rz� sebeket bek�tni, mint aj�nd�kba vinni a v�sznat a Gyermeknek.

Megetette a sebes�ltet �s meg is itatta.

– Ejnye, hiszen m�g mindig csupasz vagy, mint egy angyal! – Vakargatta gondterhelten a f�le t�v�t. – V�nyka farka ugyan sz�p hossz� �s s�r�nye is f�nyes, de nem sz�hetek bel�le neked ruh�t, hogy fel�lt�ztesselek. Nem seg�t m�s ezen, csak ha n�h�ny pr�met adok, meg egy v�g gyolcsot. M�sk�l�nben megfagysz.

�gy t�rt�nt azt�n, hogy a szerencs�tlen�l j�rt keresked� a legfinomabb esk�v�i gyolcsban �s cobolypr�mbe burkoltan t�rt vissza az emberek k�z�.

Most m�r azonban olyan m�rt�kben fogyott el minden, mintha lyukas lett volna a zs�kja. Egy esztendeje sem volt m�g az �ton. �s mindene elfogyott. A v�sznat a betegek, a pr�met a ruh�tlanok, az aranyat, dr�gak�vet a szeg�nyek kapt�k, kiv�ve a gy�ngy�t, amit els�nek hintett sz�jjel. M�r nem volt m�s h�tra, mint a csupor m�z, amit anyja k�ld�tt a Gyermeknek. A kis kir�ly �lt az �rokparton, �s levette a m�z fedel�t, hogy �vatosan leveg�ztesse. A nap j�t�kosan t�kr�zte �nmag�t a foly�kony aranyned�ben. V�nyka mellette legelt, mert az ut�bbi id�ben bizony nemigen jutott m�r neki jobb takarm�ny. Szeg�ny V�nyka, ha lehet m�g sov�nyabb �s m�g k�cosabb volt, mint azel�tt, �s bizony egy l�-�vvel id�sebb is, ami t�bb mint egy esztend� az emberekn�l. A kis kir�ly elb�v�lten n�zett az aranyl� nekt�r t�kr�be. L�tta benne a t�voli v�gtelen mez�k vir�gait �s �radt bel�le az otthon illata. A kis kir�lyt elfogta a v�gtelen honv�gy.

– Ink�bb lenn�k az otthoni r�teken r�vid �lt� m�hecske, mint ismeretlen kir�ly idegenben. B�r r�p�lhetn�k a vir�gok ut�n, minthogy fussak egy csillag nyom�n! M�r esztendeje �ton vagyok, �s hol van m�g ennek a v�ge?

Olyan, de olyan egyed�l �rezte mag�t, hogy sohasem hitte volna, ilyen nagy mag�nyoss�g is van.

Az els� vadm�het, amelyik a t�l ut�n ki�hezetten a csupor sz�l�re sz�llt, tal�n �szre sem vette. Gyorsan telesz�vta az mag�t �s elrep�lt. Arra riadt csak f�l, hogy h�rom n�gy, majd pillanat alatt harminc negyven vadm�h zsongja k�r�l.

– El innen, el innen! – ki�ltotta k�ts�gbeesetten, hogy el akarj�k venni egyetlen�t. Hessegette a m�heket, �s gyorsan vissza akarta tenni a f�d�t, de nem tal�lta, mert ijedt�ben r��lt. K�zben a m�z ragyog� t�kre elt�nt a milli� sz�rny alatt. A kis kir�ly a vad m�hek d�h�dt felh�j�ben rem�nytelen�l csapdos.

– El innen! – ki�ltja most m�r saj�t mag�nak �s f�l akar pattanni V�nyk�j�ra, de szeg�ny az is bajban van: m�r r�gen vil�gg� futott, h�t�n, f�l�n, orr�n telve a d�h�s sz�rnyasokkal. Szeg�ny kis kir�ly, megvakultan szorongatja jobbj�ban a m�hekkel telt csuprot, mintha foly�kony t�zet fogna.

– �gy, �gy! Csak faljatok fel elevenen!

Olyan hal�lszomor� lett, de t�zz� v�lt szeme m�r s�rni sem tudott. �lt �s t�rte a sz�nni nem akar� �g� f�jdalmat �s szomor�s�got �s a s�t�tet, m�g csak le nem ment a nap. Tehetetlen�l v�rt, �s rem�lte, hogy majdcsak v�ge lesz, �s hogy V�nyka majdcsak visszaj�n. Sz�ve tele volt szemreh�ny�ssal �s v�ddal, haragudott mindenre �s mindenkire, csak �nmag�ra nem.

Hogy milyen nap volt, mire v�gre keskeny r�sre nyitotta a szem�t, nem tudta. Sok�ig volt k�r�l�tte teljes a s�t�ts�g. �sszefolytak a napok �s az �jszak�k a l�zban. Ahogy kinyitotta a szem�t, a vil�g nem v�ltozott. V�nyka ott legelt mellette, lesov�nyodott oldal�n l�gott a f�lrecs�szott nyereg. Dagadt szem�nek els� pillant�sa jobb kez�re esett, amelyik mint �g�, v�r�s h�sdarab m�g mindig szorongatta a m�zescsuprot. De a csupor �res volt. Eg�szen �res. Nem volt m�r egyetlen m�hecske sem a k�zelben. Hal�los keser�s�g�ben sz�les �vben haj�totta el az anyai csuprot, �gyhogy az szil�nkokra z�z�dott egy szikl�n. T�molyogva V�nyk�hoz ment �s �dv�z�l�sk�ppen beler�gott. Nyeregbe �lt �s keserves zokog�ssal �getett el szerencs�tlens�ge sz�nhely�r�l. El�tkozta a sorsot is, amelyik idehozta.

N�h�ny nap m�lva V�nyka mellett t�rdelt a f�ld�n. Az mind a n�gy l�b�t kiny�jtva mereven fek�dt. H�s�ges szem�nek f�ny�t f�tyol kezdte bor�tani.

– Ki fog vinni engem, hogy megtal�ljam v�gre csillagomat? �s ki visz engem haza dr�ga orsz�gomba, ha nem te, �reg bar�tom? K�rlek, bocs�sd meg azt a gonosz r�g�st! Hidd el, magamnak sz�ntam �n azt.

V�nyka felemelte a fej�t, azt�n m�r halott volt. Szeg�ny kis kir�ly m�g hossz� �r�kat t�lt�tt el halott bar�tja mellett, �s simogatta megmerevedett nyak�t, fonogatta k�cos s�r�ny�t. K�veket hordott bar�tja teste f�l�. Az els� k�vet nagyon �vatosan helyezte r�, �s sz�ntelen bocs�nat�t k�rte, ne haragudjon, ha nyomn�. Azt�n le�lt a k�domb mell�, �s v�rta a csillagot.

A csillag az els� �jjeli �r�n nem j�tt fel. �s nem j�tt a m�sodikban sem, �s nem j�tt a harmadikban �s a negyedikben sem. J�val �jf�l ut�n j�tt csak. Addig kin�zte �s kis�rta a szem�t a kis kir�ly.

Ahogy a csillag felt�nt, futva v�gott neki a s�t�ts�gnek. Most j�tt csak r�, hogy ezent�l m�g lassabban fog haladni. A csillag pedig egyre r�videbb ideig volt fenn az �gen. Farka mintha egy ponton bele�llt volna a f�ldbe, azt�n elt�nt. A kis kir�ly l�lekszakadva rohant az �jszak�ban, a kuty�k ugattak, a boltosok ki�ltoztak.

– Mit haszn�lt, hogy az �hez�knek enni adtam, a mez�teleneket ruh�ztam, a foglyokat kiv�ltottam. Mindent sz�tsz�rtam, �s csak a saj�t nyomor�s�gom k�nnyeit vetettem el vele. Kir�ly lettem egy koldusasszony sz�v�ben, Ha-ha! �s �n valaha egyszer m�g b�szke is voltam erre. Mindezzel egy�tt v�gk�pp elk�stem. �res kez�, �res sz�v� koldusokat pedig nem engednek a nagy Kir�ly el�be.

Egyszer azt�n, nem is olyan sok�ra el�rkezett a leghosszabb �jszaka. A csillag egy�ltal�n nem j�tt fel, pedig az �g felh�tlen volt. Naplement�t�l virradatig �lt egy buck�n �s v�rt. Nappal pedig csak �gy, gondolomra ment tov�bb. M�sodik �jszaka is hi�ba meresztette a szem�t. �gy lett a kis kir�ly csavarg�.

Ment �s ment �s ment, de m�r nem volt c�lja, nem volt csillagja. Hamarosan belekeveredett az evil�g �gyes-bajos dolgaiba. �gy t�nt neki, olyan rossz a vil�g, hogy ezen a Leghatalmasabb sem tud m�r seg�teni.

Egy reggelen el�rkezett a tengerhez. A kik�t�ben kifut�sra k�szen �llt egy g�lya, csak egy evez�s hi�nyzott. Az ember, aki ad�ss�g�t fizette �gy, belehalt. A haj�sgazda most elj�tt, hogy helyette a legid�sebb fi�t l�ncolja a g�ly�ra, m�g az ad�ss�got le nem t�rleszti. Fiatal �desanyja s�rva k�ny�rg�tt irgalom�rt. A kis kir�ly oldalt �llt. Hogy sajn�lta a fiatal �s sz�p �zvegyet �s a m�g gyermek fi�t! Esz�be jutottak t�voli haz�j�nak l�nyai.

– Milyen sz�p is lenne egy ilyen sz�p �s h�s�ges asszony oldal�n �lni le egy �letet! – Csak n�zte az asszonyt, �s odal�pett a haj�skapit�nyhoz. – Uram, verd az �n l�bamra a bilincset! Elmegyek a fi� helyett.

Az asszony arca megtelt rem�nnyel �s k�nnyel, �s �gy m�g sokkal szebb volt. � pedig meg sem k�rdezte, meddig kell a g�ly�n szolg�lnia.

Azut�n �vek j�ttek, amik ugyan nagyon sok�ig tartanak, de nincs r�luk mit besz�lni. Hossz�, nagyon hossz� �vek voltak, �s majdnem harminc. Harminc �v egy g�ly�n. K�tszer sz�k�tt meg, de visszahozt�k. A haj�sgazda meghalt. A g�lya t�bbsz�r gazd�t cser�lt. M�r r�gen nem tudta senki, hogyan is ker�lt a g�ly�ra. S ez az elfeledetts�g ki�lte bel�le embers�g�nek utols� marad�k�t. Szeme V�nyka meg�resedett tekintet�hez hasonl�tott, �nmaga �rny�ka lett. M�gis, most kezdett el �jra l�tni. �jra, meg �jra felt�nt eg�n a csillag. A csillag, aminek kedv��rt oly sok �vvel ezel�tt f�lkerekedett a dr�ga haz�b�l. L�tta �jjel �s l�tta nappal. Szeme el�tt v�gigperegtek az utak, ahol j�rt. Elveszett minden: a kacag�sa is, az arany, a p�nz, a dr�gak�vek. Minden... Nem tudott m�r hinni a koldusasszony sz�v�nek kir�lys�g�ban sem. Kimondhatatlan keser�s�g t�lt�tte el, mindent elt�kozolt gondatlanul. Nem lehet a nagy Kir�ly szolg�ja, �s oda van a hazai kiskir�lys�g is. Csak azon csod�lkozott, hogy a nagy Kir�ly uralm�nak �ld�sai nem jutottak el a g�ly�ra.

Egy napon azt�n elbocs�tott�k a g�ly�r�l a kis kir�lyt. V�letlen�l ott dobt�k partra, ahol harminc �vvel ezel�tt f�ltett�k. �r�kig fek�dt a homokpadon �s n�zte a tengert. T�bbsz�r elaludt, meghalni is f�radt volt. Estefel� egy gazdag ember j�tt oda szolg�ival.

– Honnan j�ssz?

A kis kir�ly csak n�m�n intett a tenger fel�, nem volt kedve sz�lni.

– A g�ly�r�l engedtek el?

– Ma.

– B�rsz-e j�rni?

A kis kir�ly csak fej�t r�zta.

– Hozzatok hord�gyat! Vigy�tek h�zamba! Mai napt�l m�g csak er�re nem kapsz, h�zam vend�ge vagy.

A kis kir�ly azt hitte rosszul hall. Meg akarta k�sz�nni az idegen j�s�g�t, de az megel�zte.

– Ne nekem k�sz�nd. Aki j� hozz�d, m�r halott. Any�m hagyta r�m ezt a k�teless�get, hogy minden g�ly�r�l elbocs�tottat magamhoz vegyek �s �poljam, m�g er�re kap. �n csak akarat�t teljes�tem. L�gy h�l�sabb, mint el�deid voltak �s �ltala becs�ld a halottat!

A kis kir�ly csendes figyelemmel kereste a f�rfiarcon a harminc �v el�tti fi� von�sait.

– �gy! Teh�t, az �desanyja volt, uram. – Nem akarta mag�t el�rulni. �, �n tudtam, harminc �ven �t mindig tudtam!... szerette volna mondani, de csak ennyit mondott: – Nem akarok �desanyj�nak sz�gyen�re v�lni.

Ett�l a napt�l fogva a keresked� h�z�nak f�lrees� szob�csk�j�ban �lt a kis kir�ly, m�g csak er�re nem kapott. Gondolataiban sokat foglalkozott az asszonnyal, aki miatt egykor a g�ly�ra ment, �s aki az�ta r�gen halott. M�r csak a csillag volt �s a nagy Kir�ly. K�rdezgette mag�t:

– Hogyan is lesz most tov�bb?

Elk�sz�nt a keresked�t�l, �s �jra az orsz�g�ton volt. M�g eml�kezett, merre mutatott utolj�ra a csillag, �s arra indult. �gy l�tszik, eltal�lta az ir�nyt, mert az utak tele voltak emberekkel, �s mind arra igyekeztek.

– �gy elszaporodtak volna a csavarg�k?

Pedig az utasok nem voltak azok. J�l �lt�z�tt f�rfiak, asszonyok, csal�dok igyekeztek d�l fel� a sz�p tavaszi id�ben. Mentek persze koldusok is sz�mosan. Elhagyott embereket, m�sok meg �t hagyt�k el, csak egyetlen �regasszony ment el�tte, mindig azonos t�vols�gban. Tal�n koldusasszony volt, mert �resen ment, botj�ra t�maszkodva, siet�sen. Ugyanabban a ritmusban mozgott, mint a kis kir�ly. Azokon a helyeken tartott pihen�t �s ugyanott. Ott �jszak�zott, �s akkor indult neki az �tnak, mint �. Mintha ugyanaz az er� hajtotta volna, azonos szok�sokkal, �s mintha a f�radts�g is egyforma lett volna benn�k. Ez azonban csak a harmadik napon t�nt f�l neki. Elgondolkodott az el�tte j�r� �rny�kon. N�ha elfogta a v�gy, hogy utol�rje �s megbizonyosodj�k fel�le, de azt�n letett r�la, �s elhat�rozta, hogy nem t�r�dik vele tov�bb.

A nagyv�ros m�r nem lehetett t�vol, mert a betorkoll� oldalutak csak �gy ontott�k az utaz�kat. �s a nagy t�megben elvesztette a koldusasszonyt. S most, hogy nem l�tta, egyszerre megint olyan mag�nyos lett.

D�lut�nra felt�ntek a v�ros templom�nak hatalmas kupol�i. Az emberek meggyors�tott�k l�pteiket, hogy az este el�tt bel�l ker�ljenek a kapun. Csak a kis kir�ly lass�tott. Nem akart m�g este el�tt oda�rni. Akart-e egy�ltal�n valahov� oda�rni?

Naplemente idej�n egy olajerd�csk�hez �rt. A dombhajlat m�g�tt m�r a v�roskapu volt. Let�rt az orsz�g�tr�l �s egy keskeny �sv�nyen kapaszkodott f�lfel�. �gy rem�lte, hogy tal�l majd itt helyet, ahol elt�ltheti az �jszak�t. A hely vonzotta is, nyomasztotta is egyben. Gazdag embereknek vannak ilyen kertjeik. K�zel s t�vol nem volt egy l�lek sem. Egy k�tn�l hosszan ivott. Messzir�l a v�rosb�l trombitasz� hallatszott, de itt teljes volt a csend. Sok�ig �llt mozdulatlanul, azt�n legy�zte a f�radts�got, �s egy keskeny �sv�nyen megindult lefel�. Egy kis kunyh�t l�tott. Itt akarta elt�lteni az �jszak�t. Hirtelen szakadt le az este. A kunyh� azonban m�r nem volt �res. A kis kir�ly visszah�k�lt.

Egy �regasszony �lt a f�ld�n, mozdulatlanul, mint egy k�szobor. M�g vissza akart l�pni, de az m�r l�tta �t, �gy h�t maradt. Csak percek m�lva j�tt r�, hogy ostobas�g volt menek�l�sre gondolnia, hiszen az asszony is h�vatlan vend�g ott, mint � maga. �reg, sz�lt�l cserzett, es�t�l t�pett koldusasszony volt. Nem sokat t�r�d�tt vele. Elhelyezkedett. H�t�t egy k�nek t�masztotta, jobb kez�t a feje al� tette, �s kin�zett a csillagokra.

Az �regasszony unt bele el�bb a hallgat�sba �s koldusm�dra kezdte kik�rdezni: Hol a koldul�helye? Mit szokott mondani? Hol nem zavarj�k el a katon�k? Szeg�ny kis kir�ly a legt�bbre nem tudott mit v�laszolni. Hamarosan elaludt, �s tulajdonk�ppen haragudott, amikor az �regasszony hangja �jra fel�bresztette:

– Honnan j�tt�l?

– Honnan? – felelte f�l�lomban. – Messzir�l.

�s megnevezte a keresked� v�ros�t, ahol �polt�k. Az �regasszony hallgatott, mert nem l�thatta a s�t�tben.

– �s te?

Az �regasszony maga el� motyogott, de nem v�laszolt.

– Kell valamit nekik adni.

– Mint koldus? Adni valamit az embereknek?

– Persze! Senki sincs olyan szeg�ny, hogy valamit ne tudna adni.

A kis kir�ly eg�szen fel�bredt.

– Mit adhat egy koldus fizets�g�l a j�tev�j�nek?

– �, mindent, amije csak van.

– �s mi�rt koldul egy�ltal�n, ha mindene van? Az hogy koldul, �ppen azt jelenti, hogy semmije sincs.

A sarokb�l csak a csend felelt. A kis kir�ly azt hitte, hogy az �regasszony elaludt.

– Hogyan van az, hogy te ezt nem �rted? Hiszen nemigen lehetsz fiatalabb n�lam? Persze nem adhatja mindenki ugyanazt, de tal�n valami m�st, amire sokkal nagyobb sz�ks�ge van. Egy pillant�st, egy sz�t, valamit..., ak�rmit. Azt, ami az esz�t vagy a sz�v�t f�l�breszti, bizalm�t visszaadja vagy megnyugtatja a lelkiismeret�t. Olyan sok mindent lehet.

– Sok mindent?

– Igen. �n egyszer mindent odaadtam. No, akkor m�g fiatal voltam.

A kis kir�ly arra gondolt, hogy egyszer, tal�n alamizsnak�nt, odaadta a test�t valakinek. Nem akarta tov�bb faggatni.

– Tudom, mire gondolsz. Nem �gy van az. F�rfiak voltak az �letemben. S voltak gyermekeim is. Err�l nem besz�lek. A bolonds�g – bolonds�g, �s a b�n – b�n, �s a szerelem mindkett�re j�. Nem, �n sokkal t�bbet adtam oda, �s elhiheted, hogy ma is a sokszoros�t kapom vissza.

– Mit aj�nd�kozt�l el?

Sok�ig csend volt. A kis kir�ly fesz�lt figyelemmel n�zett a s�t�tben.

– K�zel harminc �ve elaj�nd�koztam a sz�vemet. Egy ember irgalmas �s j� volt hozz�m. Nagyon j� �s nagyon irgalmas. Akkor m�g fiatal voltam �s bolondos, �s nagy nyomorba ker�ltem. �n megmondtam neki, de hogy elhitte-e, nem tudom. Ki hisz egy fiatal koldusasszonynak? Azt se tudom, elfogadta-e. De �n nekiadtam, s mert ellovagolt, sohasem vettem vissza t�le. Sem v�gyban, sem gondolatban. �s az�ta, az�ta sz�ntelen�l boldog vagyok att�l a gondolatt�l, hogy aki� a sz�vem, az egy nagyon j� �s nagyon irgalmas ember. �s napr�l-napra �lek ebben a boldogs�gban. Harminc �ve. Minden nap ujjong� �r�mmel adom neki a sz�vem h�s�g�t. H�t �gy van ez. Semmi sem v�sz k�rba.

Elhallgatott. �s nagyon f�radt lehetett, mert m�r csak neh�z l�legzetv�tel�t hallotta a kis kir�ly.

– Igazad lehet. Semmi sem v�sz k�rba. Csak az ember nem tudja legfeljebb, hogy hov� lesz.

A kis kir�ly �r�lt, hogy t�bbet nem besz�lt az �reg, a csendben k�nnyebben tal�lt vissza ahhoz az els� ist�ll�hoz, amikor seg�tett vil�gra hozni gyermek�t, �s beburkolta az �jsz�l�ttet a hazai hib�tlan gyolcsba. Harminc �ve m�r. �regasszony lett, � meg �regember. Mekkora utat j�rtak be mind a ketten, �s az utak ma �jra �ssze�rtek. Most bizonyos volt benne, hogy az � �rny�k�t l�tta napok �ta maga el�tt. Amir�l azt hitte, elvesztette – megvan. Harminc �vig volt kir�lya valaminek, amiben nem hitt. M�g mindig kir�ly. B�rha m�ltatlan arra, hogy a nagy Kir�ly szolg�ja legyen. A kis kir�ly k�nnyes szemmel n�zett fel a csillagokra. Sz�ve az �regn�l volt. Biztos volt benne, hogy nem ismerte fel. „Ujjong� �r�mmel aj�nd�kozta neki sz�ve h�s�g�t naponta” – jutottak esz�be a szavak. Nem volt-e �gy is kimondhatatlanul gazdag: orsz�g �s korona n�lk�l? Azt�n �jra elaludt b�kess�gben.

Sz�rny� l�rm�ra riadt fel. �szt�n�sen menek�lni akart, de ink�bb �rezte, mint gondolta, hogy nem miatta van a l�rma. A szomsz�dos kertben lehettek a katon�k. Fegyvercs�rg�s, kiab�l�s! Hogy mi lehetett, nem is sejtette. Azt�n csend lett, �s � �jra elaludt.

Mikor hajnalban f�l�bredt, m�r egyed�l volt. Nem vette �szre, mikor ment el az �regasszony. Olyan m�lyen aludt, mint fiatal kor�ban, amikor kvaszr�l �s ubork�r�l �lmodott.

Meleg nap �g�rkezett. M�r d�l fel� j�rt, mikor elindult a v�rosba. A t�meg elkapta �s sodorta mag�val. �reg, f�radt feje alig �rtett valamit az ord�toz�sb�l. Sz�ntelen�l valami kir�lyt emlegettek. Csak nem �rtette, mit akarnak. Nagy nehezen kit�pte mag�t a t�megb�l, beh�z�dott egy kapu al�. Nekit�maszkodott a h�v�s falnak, �s csukott szemmel pihent egy ideig. M�g �let�ben nem volt ilyen rosszul. Az �v�lt� t�meg riasztotta. Tal�n valami �nnep�k van? Milyen kir�lyr�l lehet sz�? El�llt a l�legzete a sejt�sre...

– �v�k a leghatalmasabb, de legutols�v� akarj�k tenni.

Kinyitotta a szem�t �s kereste az ismer�s hang gazd�j�t. L�b�n�l, a f�ld�n, felismerte a koldusasszonyt.

– Mit mondasz �s kir�l besz�lsz?

– H�t te nem tudod? Hogyan j�rtad Galilea �s Szam�ria �tjait?

N�m�n r�zta a fej�t. �gy �rezte, kiesik a sz�ve a hely�r�l.

– Van egy Kir�lyuk, akir�l az �r�sok �s Pr�f�t�k azt mondj�k: Isten Fia. Betegeket gy�gy�tott, halottakat t�masztott fel, �s most azt k�vetelik a pog�nyokt�l, hogy sz�gezz�k keresztre.

– Honnan, honnan tudod mindezt?

– Nemcsak alamizsn�t, h�reket is kap az ember.

A kis kir�ly mintha esz�t vesztette volna. Egy kir�ly, akir�l a pr�f�t�k sz�ltak, hogy az Isten Fia!

– Mondd csak, milyen id�s lehet az a Kir�ly?

– Az... az lehet vagy harminc.

– Harminc? Azt mondod, harminc? Harminc... harminc – mormogta maga el�, mintha az �let legnagyobb titk�t hordozn� a sz�. – Harminc! Hiszen ez akkor volt, amikor te ott a sz�n�n megsz�lted le�nyk�dat, �s �n a gyolcsb�l adtam neked!

Az �reg koldusasszony d�bbent szemmel n�zte, azt�n felismerte.

– Elviszem a sz�vedet! Elviszem magammal mind�r�kre!

Rohant kereszt�l a v�roson, utakon, tereken �t futott �s minden�tt �gy �rezte, k�sve �rkezett. Valami t�rt�nt, de m�r tov�bb ment. Vajon merre? Tudni akarta, hov� vitt�k a Kir�lyt. Egy ir�nyba mutattak. Arra rohant tov�bb. Min�l tov�bb ment a megjel�lt �ton, ann�l biztosabban tudta, hogy most j� �ton j�r. Annak a l�ba nyom�ba l�pett, akit mindig keresett. Emberek �lltak az �t ment�n, tan�i voltak valami nemr�gen t�rt�nt esem�nynek. A kis kir�ly m�r nem k�rdezett, nem volt sz�ks�ge felvil�gos�t�sra. M�r csak sietnie kellett. Egyszer s�r� asszonyokat l�tott, m�skor sz�rke, �sszet�rt f�rfiakat. De nem �llt meg.

– A Kir�ly, a leghatalmasabb, minden id�k �s t�jak legnagyobbja, akit megj�vend�ltek az �r�sok. �s a n�p most f�ll�zadt ellene. A Kir�ly ellen, akinek j�tt�t csillag jelezte �s akit k�sz�nteni elindult a H�romkir�ly �s �n, a negyedik. Hogyan lehet ez? Hogyan lehet ez?

Nem, meg�rteni ezt egy�ltal�n nem lehet.

Ahogy elmaradtak m�g�tte a h�zak, ahogy kapaszkodott f�l a dombra, �gy n�ptelenedett el az �t is. A kis kir�ly biztosan tudta, hogy f�nt a dombon, ahol egy csoport szolga h�rom keresztet �csolt, amin h�rom hal�lra�t�lt f�gg�tt, hogy ott �s sehol m�sut t a vil�gon, ott van az � Kir�lya. N�h�ny pillanatra megb�n�totta a felismer�s, megsz�d�lt, de k�szva, de m�szva rohant tov�bb. L�bai hogyan b�rt�k, maga sem �rtette. Ezek m�r az utols� l�p�sek, �rezte, tudta. Az utols�k, amiknek els�it harminc �vvel ezel�tt l�pte. Minden l�p�se ide vezetett.

– Elk�stem volna? Most is k�s�n �rkeztem?

A negyedik kir�ly, a kis kir�ly Oroszorsz�gb�l, felemelte a fej�t, �s feln�zett a h�rom keresztre. �s a h�rom hal�lra v�lt k�z�l a k�z�ps� m�r r�gen n�zte �t. Elsz�rk�lt arccal, szederjes ajakkal ment tov�bb. Egyik l�p�st a m�sik ut�n tette egyre lassabban. Szem�t nem vette le a k�z�ps� keresztr�l. Min�l k�zelebb �rt, ann�l odaad�bban n�zte az Urat. Megkoron�zott Kir�ly�t minden id�knek �s t�jaknak, akinek gyermekb�lcs�j�hez t�bb, mint harminc �vvel ezel�tt elindult.

Tudta, hogy �gy van, de hogy ezt honnan tudja, azt m�r nem. Csak egyszer n�zett r� f�jdalm�ban az �r, �s m�r tudott mindent mind�r�kre. �t n�zni, �s az hogy � n�zte �t, az t�bb volt, mint amit a kis kir�ly megviselt sz�ve elb�rt. Leroskadt a f�ldre.

– Nincs semmim, egy�ltal�ban semmim, amit hoztam Neked. Az arany, a gy�ngy, a dr�gak�vek, a gyolcs, a pr�mek, m�g az anyai m�z is mind elpazarl�dott. Bocs�ss meg, Uram! Oroszorsz�gban azonban... – ebben a pillanatban esz�be jutott a koldusasszony sz�ve, az � „kir�lyi birodalma”, �s esz�be jutott a saj�t sz�ve is. Ez m�g megvan, ezt m�g oda lehet adni. �s ajkai �ntudatlanul suttogt�k:

– De, Uram, a sz�vemet, a sz�vemet �s az � sz�v�t, a sz�veinket, ugye, azt csak elfogadod?

www.szepi.hu