Wass Albert: Kar�csonyi versek I. - II.

I.

Bajorerd�. Zim�nk�s fenyvesekb�l 
el�oson a t�li sz�rk�let. 
Gunnyaszt� h�zak k�drongyokba b�jva 
koldus szatyorban gondot gy�jtenek.

Egy vonat s�pol messze valahol. 
Fulladtan v�sz el f�k k�z�tt a hang. 
S�hajt az erd�. Cs�nd. Valahol messze 
k�s�rtethangon f�ls�r egy harang.

Olyan este ez is csak, mint a t�bbi: 
olyan a sz�ne, nyirkos k�dszaga. 
Pedig valahol szent titokpal�stban 
csod�t takargat ez az �jszaka…!

Angyalok h�znak a vil�g f�l�tt. 
H�r�t hozz�k, hogy f�ldre sz�llt a b�ke! 
Megsz�letett az Igazs�g, a J�s�g, 
akit �gy v�rtunk: megsz�letett v�gre!

Keresik r�gen b�lcsek �s kir�lyok, 
papok, k�lt�k �s koldusok. 
Vil�gmegv�lt� konferenci�k 
v�rj�k j�tt�t �s f�nyes tr�nusok!

Meg�rkezett. B�mulj�k bamba szemmel 
barmok, csel�dek, p�sztorok. 
Tal�n van olyan is, aki let�rdel 
s valami egy�gy� im�t motyog.

A j�szol f�l�tt f�lragyog egy csillag, 
n�h�ny angyal �s gyermek �nekel… 
Szel�den sz�ll az �nek �s a p�ra 
szurtos �lb�l a f�nyes �gre fel…

Azt�n a barmokat itatni hajtj�k. 
A hajnal megnyergeli r�t lov�t 
�s robotos nyom�n a sz�rke �let 
megy �gy, mind eddig, megy tov�bb.

Mintha nem t�rt�nt volna semmi sem. 
Meresztgetik szemeiket a kandik: 
kir�lyok, b�lcsek, k�lt�k, hadvez�rek… 
am�g lassan a csillag is kialszik.

A zord-s�t�t zimank�s fenyvesekb�l 
el�oson a t�li virradat. 
K�drongyokban gunnyasztanak a h�zak 
s vacognak vedl� gondjaik alatt… 

Plarnhof, 1945. Kar�csony

II.

Elindul �jra a mese! 
F�nyt porzik gy�m�nt szekere! 
Minden csillag egy kereke! 
Ezeregy angyal sz�ll vele! 
J�n, emberek, j�n, j�n az �gb�l 
Isten szeker�n a mese!

Kar�csony k�sz�l, emberek! 
Sz�pek �s tiszt�k legyetek! 
S�rolj�tok f�l lelketek, 
csillogtass�tok kedvetek, 
legyetek ujra gyermekek 
hogy emberek lehessetek!

Vigy�zzatok! Ez a mese 
m�r nem is eg�szen mese. 
Bel�le az Isten szeme 
tekint a f�ldre lefele. 
Vigy�zzatok h�t emberek, 
Titeket keres a szeme!

Olyan j� n�ha angyalt lesni 
s angyalt lesve a csillagok k�zt 
Isten szeker�t megkeresni. 
�nnepl�ben el�be menni, 
mes�k tav�ban megferedni 
s mes�k tav�ban m�lyen, m�lyen 
ezt a vil�got elfeledni.

Mert r�t a vil�g, fekete. 
Vak gy�l�lett�l fekete. 
Vak, mint az emberek szeme: 
az �gig sem l�tnak vele. 
Pedig az �gb�l lefele 
porzik m�r Isten szekere!

Minden csillag egy kereke, 
ezeregy angyal sz�ll vele, 
az Isten maga sz�ll vele 
�s csillagt�kr�t nyujt fel�nk, 
meset�kr�t, a keze.

Szent t�kr�be v�gre egyszer 
Pillantsatok tiszta szemmel, 
tiszta szemmel, Istenszemmel 
milyen sz�p is minden ember! 
Minden ember sz�ps�gtenger 
s mint a tenger csillagszemmel 
telve vagytok szeretettel…!

Tagadj�tok…? Restellitek…? 
Elfordulnak fejeitek…? 
Megvakultak szemeitek…? 
Sz�ps�gteket, j�s�gtokat 
nem �rzitek, nem hiszitek…? 
Csillaggyerty�k f�nye mellett 
Isten el� nem viszitek…?

Akkor bizony r�tak vagytok, 
sz�genyek �s vakok vagytok, 
ha sz�pek lenni nem akartok. 
De m�g �gy is, szeg�nyen is, 
r�tan, vakon, m�gis, m�gis 
Isten gyermekei vagytok!

R�tok s�ti f�nyes szem�t, 
elind�tja f�nyszeker�t, 
j� emberek j�t�kszer�t. 
Milyen k�r, hogy �ld� kez�t 
nem �rzitek, nem n�zitek 
s nem hiszitek m�r a mes�t.

A r�t vil�gnak gondja van, 
minden embernek gondja van, 
a sok angyalnak mind gondja van 
s az Istennek is gondja van, 
mert mindenekre gondja van. 
S �gy m�lik el a sz�p s a j� 
az ember mell�l, nyomtalan. 

1946