24. HAZA HÍVÓ ISTENI SZÓ - gyermek felett - Mk 10,14.

Gy.T.!
Sírva helyezték koporsóba legkisebb gyermekünket a szomorú szülők. Az arcuk verejtékével szerzett kenyér édes volt, amikor gyermekükre tekintettek. Mikor esténként fáradtan tértek haza munkájukból, minden fáradságukról megfeledkeztek, amikor gyermekük mosolya rájuk ragyogott. Ezt a családi örömet, ezt a szóval ki sem fejezhető boldogságot törte össze a halál jégkeze. Szívük nem talál vigasztalást. Érthető, hiszen oda van életük öröme, lelkük kedveltje, munkájuk jutalma.

Szomorúságukban a megváltó ÚR Jézus szavaira emlékeztetjük őket. Ez az ige nemcsak a gyászolóknak, de a hazaköltözött gyermeknek is szól; s vele együtt minden gyermeknek, hiszen a mi Urunk azoknak is Ura. Ezért e mellett a ravatal mellett is így szól az ÚR: „Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.” Hallgassunk az Igére, mert ebben három kijelentés hoz világosságot a szomorú gyász sötétségébe.

Az első azzal vigasztal, hogy leánykátokat az ÚR Jézus szólította el ebből a múlandó világból. A kétségbeesés félelmes erejét elveszi, ha tudjátok, hogy nem valami kikutathatatlan vaksor szeszélyével, agy a véletlen hatalmával álltok szemben, hanem az élet Urával, a meghalt és feltámadott ÚR Jézus Krisztussal. Ő most is ezt mondja: Engedjétek őt énhozzám. Nem a sír mélyében, hanem Jézus Krisztusnál van ezentúl 

A második kijelentés azt tartalmazza, hogy Jézusnál a ti leánykátok a mennyországot nyerte meg. Oda jutott, a gyermeketek, ahová minden hívő lélek vágyik eljutni. Nem a sírgödörben, hanem az ÚR Jézusnál van, s ott jó helyen van. Pál apostol is arról vall öreg korában, hogy szeretne immár elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez számára mindennél kívánatosabb. A mi életünk célja is az, hogy földi életünk után oda jussunk.

A harmadik kijelentés intelemként hangzik számotokra. Ne tartsátok vissza e kisgyermeket. Nem is tehetnétek. Ha fáj is, hogy el kell válnotok e kedves gyermektől, ha szívetek össze is tört a gyász terhe alatt, mondjátok az ÚR Jézus gecsemáné-kertbeli imádságát: Mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te. Ebben az alázatos megcsendesedésben tapasztaljátok majd meg, hogy Isten örökkévaló célját szolgálja még a halál is. még ez a mostani is. A mi Istenünk nem szomorúságot akart okozni, hanem az örökélet felől bizonyosságot adni. Bár most fáj, hogy visszavette ajándékát, amin szívetek csüngött, de egykor meglátjátok: ez is Urunk dicsőségére, s szeretett gyermeketek javára történt. Isten nem elvette, de megdicsőítette őt.

Urunk Jézus Krisztus szenvedés és halála a legjobb bizonyítékunk arról, hogy Isten a rosszból is jót hoz ki. Ha sebet üt, akkor is gyógyít, ha a halálba visz, onnan is visszahoz az életbe. Az igazi Életbe, az örökéletbe visz a halál által. Ilyen bizalommal emeljétek fel könnyes szemeteket. Kedves leánykátok nincs e deszkaszálak közé bezárva. Istennél van, ott él a mi Atyánk örök országában. Mennybeköltözése arra ösztönözzön, hogy el ne merüljetek a földiekben, hanem keressétek az odafelvalókat s eközben szomorú arcotok felderül az örökkévalóság fényében.

Hittel és vigasztalásra talált szívvel búcsúzzatok el e kicsiny élettől minden szerettei. mi pedig mindannyian: törekedjünk arra, hogy mi is méltókká tétessünk a mennyek országába való bemenetelre, ahol előre ment szeretteinket viszontlátjuk majd Isten királyi széke előtt.

Ámen.