21. „…KÍSÉRTÉSBE NE ESSETEK…” - öngyilkos temetésén - Mt 26,41a.

Gy.T.! Lelki megrendüléssel állunk e koporsó mellett, amely egy fiatal életet zár magába. A döbbent fájdalmat hordozó testvéreinkkel együtt roskadunk térdre, kik a legkisebb testvért siratják és gyászolják. A súlyos keresztnek terhe alatt nyögve, figyeljen szívetek az Úrra, aki megsebesít, de be is kötöz, megpróbál, de meg is vigasztal, - hogy lelketek békéjét Tőle megnyerhessétek.

I.
Ebben a nehéz órában a kegyelem Istene egy intéssel fordul hozzánk: „Vigyázzatok!…” Ebben Krisztus Urunk, az Élet és Halál Ura üzen nekünk. Elsősorban tinektek, megszomorodott család. Sírjatok, … de ne úgy, mint akiknek nincsen vigasztalásuk. Hívő ember úgy sír, hogy könnyei gyászfátyolán át meglátja az Ég feléje ragyogó irgalom-jelét. Sírjatok, de ne maradjatok meg a kétségbeejtő kesergésénél, hanem imádkozzatok! Imádságban vigyétek a mérhetetlen, szinte elhordozhatatlan fájdalmat Isten elé. Az imádság nélküli sírás csak kísértésbe visz, mert a szívben kétségeket támaszt, - az imádság azonban hitre juttat. Imátokra Isten feleletet küld, s e feleletből megnyugvás, békesség, balzsam, gyógyulás származik.

II.
Szól az ige mihozzánk, a gyászolók tágabb köréhez is. „Vigyázzatok!” Ki a felelős azért, hogy ez az alig 28 évet élt aa itt fekszik a ravatalon? Jöhet a kérdésre váratlan, megrázó felelet is: Hátha éppen én is! Ti is, szerettei, barátai, ismerősei,… mi mindnyájan. Isten egymásra bízott bennünket e földi életben. Minden ember pásztora a többi embernek. Pásztor a szülő, s ha már nem lehet mellettünk, pásztor kell hogy legyen a testvér, a munkatárs, a barát is. vajon hű pásztorok voltunk-e? vigyáztunk-e kellőképpen erre a fiatal életre? Imádkoztunk-e érette naponként? Talán ha jobban vigyázunk, többet imádkozunk, nem történt volna így. Nem szakadt volna meg ilyen fiatal korban, ilyen tragikus módon az életnek a fonala…

Milyen nagy felelősség valakit barátságunkba fogadni! Nagy felelősség valakinek barátja, barátnője lenni. Itt, most igazán meg kellene hallanunk a figyelmeztető szót: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” Értjük-e, megtartjuk-e ezt a parancsot? Sokszor esünk kísértésbe, mert nem vigyázunk eléggé, s nem imádkozunk állhatatosan,… sokszor pedig kísértésbe visszük egymást. Ifjú testvéreim, ezt véssétek jól emlékezetetekbe: Vigyázzatok jobban egymásra, imádkozzatok többet egymásért, szolgáljatok jó példával egymásnak, mert nemcsak a saját életeteket, de egymás életét is számon kéri tőletek az ÚR! Nagy nyomorúság az, ha valaki mellől eltávoznak a szülők, mint szomorú sorsot ért testvérünk életében is történt. De egyenesen tragédia, ha az ifjú nem talál többé irányítót az életúton, vagy éppen rossz vezetőre bízza rá magát. Ifjú testvéreim: ne az italozásban, felelőtlen mulatozásban kalauzoljátok egymást; de tegyetek meg mindent azért, hogy magatokat is, egymást is megőrizzétek a kísértések között. Mennyivel kevesebb bánat, szomorúság, könny és fájdalom volna ezen a világon, ha ifjúságunk imádkozó ifjúság lenne, nem pedig a perc örömeinek hódoló. Íme, e koporsó, mint szomorú végállomás mutatja, hogy hová vezet a pásztorolás nélküli, célját tévesztett, kísértésbe jutott élet!

Volna egy másik út is. Van egyház, templom, igehirdetés. Nemcsak az ördög hívogat a maga csábító kirakatával, ígéreteivel. Hív bennünket Krisztus is. Szól hozzánk Istenünk parancsa is: Adjad fiam, a te szívedet nékem és szemeid az én útaimat megőrizzék! - Vajha meghallanánk végre ezt a hívogatást; a szent, tiszta, felelős életre hívogatást, az egymás pásztorolására való felhívást, hogy egymás életét szebbé, boldogabbá tegyük, s ne a halált munkáljuk!

III.
Gyászoló Testvéreim, vegyétek föl alázatosan a fájdalom keresztjét. Hordozzátok úgy, ahogy a nagy Kereszthordozótól, Krisztus Urunktól tanultátok. Vigyázzatok ti is magatokra és egymásra, hogy a Sátán tőrébe ne essetek. A kétségbeesés helyébe az ÚR orvosságot kínál, fogadjátok el Tőle. Hit és imádság által szívetek megtisztul a keserűségtől, s eget vádoló indulat helyett békesség tölti be a ti lelketeket.

Ezzel az ÚR által felkínált lelki békességgel búcsúzzatok szerettetektől, minden hozzátartozói (búcsú). Mi pedig, gyászoló Gyülekezet tagjai, véssük szívünkbe azt a figyelmeztetést, amit e szomorú koporsó által üzen nekünk Isten: Ember, becsüld meg az életet, amelyért az Isten Fia meghalt. Ne tékozold el azt a drága kincset, amit Ő vérével megváltott; számot kell adnunk arról egy napon Istennek. Ezért hát járjátok Jézus Krisztussal e földi élet vándorútját, mert csak Vele lehet igazi életünk e földön, és csak Általa lehetünk boldogok az örökkévalóságban.

Ámen.