Gy.T.!
K�t ig�t olvastam fel el�ttetek a Szent�r�sb�l. Egym�st kieg�sz�t� k�t ige ez. Az egyik arr�l besz�l, ami mindny�junk �let� megkeser�ti. Teljes bizonytalans�gban �l�nk. Nem vagyunk urai az �let�nknek. Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Egyik percr�l a m�sikra nem vagyunk biztons�gban. Sem a napot sem az �r�t nem tudjuk, amikor ebb�l az �letb�l el kell menn�nk. A hal�l ragadoz� vad�llatk�nt t�r re�nk. Elszak�tja f�rj mell�l a feles�get. A gyermek mell�l az �desany�t, az anya mell�l a gyermeket. V�dekezhet-e a kicsi mad�r a nagy ragadoz� ellen, amikor az kirabolja f�szk�t? Nem, mivel er�tlenebb, semmit sem tehet.

�gy t�rt�nt e kopors�ban nyugv� n�testv�r�nk eset�ben is. Hitvest�rsa, te nem tudhattad, amikor 14 esztend�vel ezel�tt boldog rem�nys�ggel indultatok k�z�s utatokra, hogy az ilyen r�vid lesz. Nem tudhattad azt sem, amikor p�r nappal ezel�tt otthonotokb�l elindult, hogy utols� f�ldi �tj�ra indul. Nem tudhattad te, �desanya, hogy egyetlen gyermeked hamarabb �r f�ldi �let�tj�nak a v�g�re, mint te. Le�nya, unok�i: ti sem tudhatt�tok, hogy ilyen r�vid ideig �r�lhettek csup�n az �desanya j�s�g�nak, a nagymama szeret� sz�v�nek… Val�ban �gy van: sem a napot, sem az �r�t nem tudjuk, amelyen el kell menn�nk �s mindent itt kell hagynunk.

Az ige ez�rt figyelmeztet: „Legyetek k�szen!” de mit haszn�l a k�szenl�t, mondhatn�k sokan. Mi�rt k�sz�lni arra, ami �gyis elj�? Legjobb nem is gondolni r�, �gyis mindig k�szen lehet�nk a legrosszabbra! Ezzel szemben a hit h�rmas vigasztal�st tal�l Isten kijelent�s�ben.

I.
El�sz�r: Isten Ura a hal�lnak �s a holtaknak is. a Heidelbergi K�t� 1. k�rd�s-felelete olyan sz�pen egybefoglalja a hit vigasztal�s�t: „Ak�r �lek, ak�r halok, nem �nmagam�, hanem az �n h�s�ges Uramnak �s Megv�lt�mnak, a J�zus Krisztusnak tulajdona vagyok…” Az az Isten k�zel�t meg a hal�lban is, aki �let�nket is hordozta. Aki felel�sen �lt, annak a sz�m�ra a lez�r�s nem lehet meglepet�s. „Zordon, de �h, nem, nem lehet az gonosz, mert a Te munk�d” , vallja a k�lt� (Berzsenyi).

M�sodszor: a hal�lra felk�sz�lni annyit jelen, mint J�zus elsz�l�t� szav�t �rteni meg benne. Nem a legrosszabbra, hanem hit�nk kil�t�saira k�sz�l�nk. Vele tal�lkozunk, �lt�nk egyetlen Ur�val. A j� felk�sz�l�s nem m�s, mint J�zus Krisztussal val� bar�ts�g.

Harmadszor, a „ti is” kifejez�s arra figyelmeztet, hogy Istennek vel�nk, m�g itt �l�kkel besz�l. Testv�r�nk m�r az �R el�tt �ll, az � felk�sz�lts�g�t meg�t�lni Istennek a dolga. Nek�nk �zeni Isten, hogy egykor minden ember el kell hogy induljon ezen az �ton. Mi is. a mi Isten�nk azt akarja, hogy felk�sz�lten, a hit kil�t�saival induljunk majd el.

II.
Ez�rt ad nek�nk Isten a bizonytalans�gban egy �ldott bizonyoss�got. Ez pedig felolvasott ig�nk k�z�l a m�sodikban van: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van…” Teh�t a gy�sz is, meg a hal�l is. annyi marad bel�l�nk e f�ld�n, amennyi szeretet volt benn�nk. Szeretet Isten ir�nt �s szeretet felebar�taink ir�nt.

Elk�lt�z�tt testv�r�nk szeretet�t mutatja, hogy h�s�ges hitvesk�nt, szorgalmas, dolgos h�ziasszonyk�nt, a munk�ban pontos k�teless�gtud�ssal szolg�lt a neki adott id�ben. Embert�rsai szeretetrem�lt� asszonyk�nt ismert�k �s ez�rt �k is szerett�k �s megbecs�lt�k �t. Hissz�k, hogy a mi Isten�nk jav�t munk�lta �let�ben, de m�g hal�l�ban is; hiszen nem pr�b�lta hosszas szenved�ssel; hirtelen hozta el f�ldi �let�nek v�g�t. Sz�motokra, akik sz�m�ra olyan f�jdalmas e megr�z� hirtelens�ggel t�rt�nt gy�szeset, ez a hazat�r�s, azt �zeni Isten, hogy m�g a f�jdalom is javatokat szolg�lja. Itt nem l�thatunk �s nem �rthet�nk meg sok titkot, - de egykor rem�nys�g�nk beigazol�dik, s akkor megl�tj�tok majd, hogy minden, m�g a szomor�s�g is javatokat munk�lta.

Ezzel a hittel b�cs�zzatok dr�ga hozz�tartoz�tokt�l �s legyetek k�szen ti is mindenkor arra a napra �s �r�ra, amelyen elj� �rtetetek is az �R. �gy �ljetek, hogy Krisztus Urunk jobbj�n legyen majd helyetek a felt�mad�s boldog napj�n.

�men.