„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Az ige egy estéli esemény középpontjába állít bennünket. Lement a nap: hazamennek a munkások a szőlőből. A Gazda utasítja a vincellért: „Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért,…” ebben a néhány szóban tanítást és vigasztalást nyújt nekünk az ÚR, mert benne van az életünk és az életünk vége egyaránt. Figyeljünk hát az üzenetre és fogadjuk szívünkbe azt.
„Mikor pedig beestveledék…” Az este mikor örvendetes, mikor felelősségre hívó jelentéssel bír számunkra. Jótékony biztatás a fáradt vándornak: Elmúlt a nap, vége a fárasztó gyaloglásnak, most már pihenni térhetsz. Örvendeztető a tevékeny munkásnak, aki egy kötelességteljesítésben töltött hosszú nap után hazatérhet az otthonába. Boldogító a szerető családapának, aki a napot családjától távol töltötte és a nap leszálltával megtérhet szerettei közé. De lelkiismeret furdalást jelent annak, aki a nap óráit eltékozlta. Eljött az este és ő nem munkálkodott a nappal óráiban. Most már nem pótolhat semmit.
Fájdalmas csengése is lehet ennek a kijelentésnek. Idős embernek az ősz haj, a megtört életerő egyaránt figyelmeztetésül szolgál: Ember, vigyázz, életed, munkád, törekvésed, földi boldogságod a végéhez közeledik. Közeleg az est. A koporsó mellett különösképpen érezzük e figyelmeztetésnek a komolyságát. Minden ravatal mellett maga az ÚR int bennünket figyelmeztető szóval: „Munkálkodjatok, amíg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat”.
Bármilyen komoly is ez a szó, a hívő keresztyén ember nem rémülhet meg attól. Tudja, hogy az est, az éjszaka is hozzátartozik a naphoz, akár a nappal órái. A keresztyén lélek áttekint a homályon, a sötétségen. Tudja, hogy minden este egy eljövendő hajnalt előz meg. A földi élet lezárul ugyan a halállal, de még a halál éjszakáját is új reggel, a feltámadás reggele követi. A halál némasága összetör ugyan bennünket, de üzenet hallatszik egy magasabbrendű világból, amely így szól: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg…” a hívő ember, Isten megváltott gyermekeként kicsendülni hallja ebből az üzenetből az égi Gazda szavát: „Hívd elő a munkásokat és add ki nékik a bért!”
Gyászoló Testvérek, a halál is az örökkévaló Isten követe. Általa hív a mi égi Atyánk. Ó, milyen vigasztalás van ebben az igazságban! Bár kiszakítja a halál a szerető családi közösségből azt, akit az ÚR magához hív, - de nem büntetés ez. Nyugalomra, megjutalmazásra szólít a hazahívó szó. A hit látása megmutatja, hogy a halál nem más, mint Istennek a keze. Ez a jóságos kéz felnyitja az üdvösség kapuját a hazaérkező előtt. Testvérek, ne féljetek, hiszen csupán hazaérkezünk a halál útján. Őhozzá, a mi örök Gazdánkhoz, aki atyai szeretetének karjaival szívéhez ölel minket. Fiának érdemével befedez és érette, Krisztusért el nem múló jutalomban részesít.
II.
Gy.T.! Mély fájdalommal álltok e koporsó mellett. Az, aki ebben nyugszik, szerető férj, gondos édesapa, szerető szívű nagyapa volt. Hirtelen állott be az est; nektek még olyan nagy szükségetek lett volna a gondoskodó szeretet munkásságára. Mégis: erősítsen titeket is a mi vigasztaló hitünknek az igazsága, hogy kedvesetek haza, mennyei Atyánkhoz érkezett meg a halálban. Megfáradt szíve megnyugodott a mi Urunk Jézus Krisztusnak királyi székénél.
Nekünk, itt maradtaknak, komoly figyelmeztetést jelent ez az ige. Ezt írja a szívünkbe általa Urunk: eljő az este és nekünk is meg kell jelennünk az igaz Bíró előtt. Felénk is hangzik az intelem: „Aki a testnek vet, a testből arat veszedelmet, aki pedig a léleknek vet, a lélekből arat örök életet”. Nincs annál nagyobb boldogság annál, ha a megérkezéskor elmondhatjuk: Atyám, gyenge, gyarló gyermeked voltam, de a nemes harcot megharcoltam, a hitet megtartottam.
Amint elmondottátok, drága Szerettetek jó ember volt. Örök sorsára nézve mégsem ez a mi reménységünknek az alapja. Isten előtt nincs egy igaz is. de Krisztus kegyelmében mindannyian reménykedhetünk. Kedvesetekért is meghalt a mi Urunk Jézus Krisztus a Golgotán. Ha ezt az idvezítő kegyelmet elfogadta, nincs miért aggódnunk: a szolga az Ő kegyelmes Urához érkezett meg.
Beestveledett. A hű munkás ott áll immár Ura előtt. Munkája, szenvedése, szolgálata után várja a bért. Gyászban itt maradt szerettei, búcsúzzatok tőle a feltámadás boldog reménységével (búcsúvétel). Imádkozzunk, hogy Isten adjon testének nyugalmat, lelkének békességet, tinektek pedig vigasztalást és erőt, a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére