„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Aki halottat sirat, veszteséget érez. Sorra veszítjük el szeretteinket e földön: szülőt, testért, hűséges társat, rokont. Végül elveszítjük tulajdon életünket is. fáj nekünk az elvesztett élet; nehéz vigasztalásra találni. De az ige szava vigasztalást nyújt, amikor azt a meglepő tanítást adja, hogy az veszti el az életet, aki mindenáron meg akarja tartani, míg ellenben megtalálja az életet az, aki elveszti azt. Ebben a jézusi mondatban benne van annak a kinyilvánítsa, hogy hogyan éljünk e világon? Hogyan találjuk meg az igazi életet, az örök életet? Figyeljünk az ige szavára: minket, még ittlévőket tanít a mi Urunk.
I.
Két életmagatartásra mutat rá Jézus ezekben a szavakban. Vannak, akik nagy sorsjátéknak tartják az életet, s abban mindenáron nyerni akarnak. Megszerezni minden elérhető értéket, kincset, örömet, mert rövid az élet, sietni kell! Így lesznek boldogtalan Zákeusokká, mindennel betelt, életunt koravénekké, kiégett lelkű emberekké sokan. A jelszó: mindent magamnak; s az eredmény: semmi sem marad nekem. Jön a váratlan halál, s minden itt marad; kifosztottan kell elmennem a minden földieknek az útján. Szomorú, sajnálnivaló az ilyenélet.
A másik magatartásra maga Jézus adott példát. Ő elvesztette a maga életét, az övéiért való szolgálatban. A magvető, ha kíméli magját, csak az marad, de ha elveti, a mag elhal ugyan, de sok gyümölcsöt fog teremni. Ezt cselekedte Jézus is. Erre adott nekünk példát, saját élete példájával. Az Ő szemében az az értékes élet, amelyik semmit sem tart meg önmagának; mindent szétoszt embertársainak. „Elveszti életét énérettem”: ez a kifejezés annyit jelent, mint Jézus szolgálatában, a jócselekedetek gyakorlásában elégni. Az ilyen életfolytatás nem elvész a halálban, hanem ellenkezőleg: örök életet talál.
II.
Igénk szavai fényt vetnek a koporsóban nyugvó nőtestvérünk életére. Isten rendelése felőle is az volt, hogy elveszítse az életét. De nem tegnapelőtt, amikor megszűnt lélegzeni. Az egész életútja, 70 esztendős pályafutása nem más volt, mint Istentől nyert életének, erejének, lelki energiájának, szolgálatkészségének elvesztegetése, lassú odaadása, magvetése.
Özv. B.K.-né, szül. Sz. I. testvérünk életének ez a nagy tanítása Számotokra, gyászoló Szerettei, de a mi számunkra is. ez a szolgálat a szülői hajlékban már elkezdődött, ahol négy gyermek közül a legnagyobb volt, s mint ilyen, a kisebb testvérek nevelésében szüleinek nagy segítséget jelentett. Később sem feledkezett meg a szülei iránti hálás, gyermeki gondoskodásról. Férjhezmenetele után is együtt lakott velük; édesanyjának egészen a halálig, 35 éven át, szerető gondviselője volt. Isten után tőlük, szüleitől kapta az életet, - ezért hálából a maga életét odaáldozta az idős szülők szolgálatára.
Előre ment hitvestársával, egyházközségünk egykori buzgó presbiterével 44 éven át élhetett harmonikus, példamutató házassági és családi életet. Házasságát két gyermekkel áldotta meg Isten. A megszaporodott családban újabb területeket talált magának az élet-odaszentelésre. Tudását, életének tapasztalatát nagy készséggel osztotta meg veletek, szeretett gyermekeivel, s gyermekei után gyermekeivé fogadott vejével és menyével. Bevezetett titeket az élet szépségeinek: a művészetnek, irodalomnak a világába. Őneki köszönhetitek, hogy tanulhattatok, egyiketeket az emberek gyógyításának, másikotokat a nevelésnek, tanításnak a szolgálatába elindíthatott. Munkatársai mondhatnák el azt, hogyan segítette a hivatali életben a kezdőket; ők tehetnének bizonyságot arról a szeretetről is, amellyel körülvettétek édesanyátokat.
Íme, három munkamezőt is adott drága hozzátartozótoknak Isten, ahol elveszíthette az életét: a családban, a hivatásában, valamint férjével együtt: a hívő, istenfélő buzgóságban. Ez adott az életének célt, erőt és értelmet. Imádságában megpihent, elüdült, szíve megnyugodott, mert elmerülhetett Istenben.
III.
Az ilyen, magának meg nem tartott, de másokért odaadott élet jutalma az, amiről az ige beszél: „…aki pedig elveszti az ő életét…megtalálja azt.” Az a reménységünk e koporsó mellett, hogy drága Szerettetek megtalálta már a mi Urunknál az igazi, az örök életet. Ezért hittel és az örökélet boldog reménységével vegyetek búcsút tőle (búcsú) A B.F.R.A.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
