„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
A gyásznak ebben a fájdalmas órájában Valaki megáll mellettünk, aki más és több, mint az ember, mint mi vagyunk. Egyedül Ő az, aki tud vigasztalni. Ő maga is halott volt, de feltámadott és él örökké. Az Ő szavára hallgassatok, hogy a gyász fájdalmában igaz vigasztalást merítsetek Tőle.
I.
Krisztus Urunk egy férfiúról beszél; egy kereskedőről, aki igazgyöngyöket keres. Egyszer egy páratlan fényű drágagyöngyre talált. Annyira megörült annak, hogy minden kincsét pénzzé tette, csakhogy azt egy gyöngyöt megvehesse. A példázat szép üzenete arról beszél, hogy egy bizonyos vonatkozásban mindnyájan kereskedők vagyunk. Mindnyájan keresünk, kereskedünk; azzal, amink van, nem tudunk megelégedni. Bennünk fezül az, hogy kell még lennie valami drága kincsnek, ami mindazt felülmúlja, ami a birtokunkban van. És milyen nagy öröm, ha egyszer rátalálunk a mindig keresett, de semmi másban meg nem talált hasonlíthatatlanul nagy JÓra!
A kereskedő az az ember, aki a meglévőt állandóan átcseréli. Az árut pénzre, a pénzt árura, majd az árut ismét pénzre. És közben mérlegel: melyik az értékesebb; az a jó kereskedő, aki a kisebb értéken egyre nagyobb értéket szerez. Úgy-e, értjük már a példázat értelmét? Életünk alkalom a cserélésre. Jót jobbra cserélhetünk; de félő, hogy rossz cserét csinálunk: az értékest adjuk oda az értéktelenért. Ember, vigyázz, Istenre figyelve vidd végbe a cserét!
II.
Koporsóban nyugvó testvérünk, Sz. J. aa. 17 éves kora óta kereskedésben dolgozott. Hogy ebben a munkában hogyan állotta meg a helyét, arról nem én vagyok hivatott beszélni. Hadd beszéljenek a munkatársak, beszéljenek a vásárlók. De beszélnek azok a megbecsülést jelző kitűntetések, amelyeket munkája elismeréseként kapott.
Az én tisztem nem a hivatásról, hanem az életről beszélni. Isten igéje alapján azt hirdetem nektek, hogy valamennyiünknek az élete nem más, mint kereskedés. Valami nagy cserét hajtunk végre mi is, ez jelenti az életet. Valamit odaadunk valamiért. És abban áll az élet-halál nagy felelőssége, hogy milyen eredményre jutunk? Nyerünk, vagy vesztünk? Mert bizony sokan vannak, akik nagyon rossz cserét csinálnak. Futó örömökért odaadják az egészséget; hitvány anyagiakért a becsületet, múlandó testiekért az örökkévaló lelkieket, az örökéletet! Az ilyen ember drágagyöngyöt szór szét, talmi csillogású üvegszemekért - és későn jön rá arra, hogy tulajdonképpen eltékozolta az igazi értéket, az életet.
Lehet másképpen is élni, ezt tanítja számunkra Isten beszéde a Bibliában. Lehet odaadni erőt, fiatalságot, munkát, életet valami nagy cél szolgálatára. A jutalom: a tiszta lelkiismeret, a jól végzett munkának a tudata. Lehet odaszentelni magunkat a másik ember, a felebarát szolgálatába. Ilyenkor odaadjuk a múlandó földit és nyerünk helyébe örökkévaló mennyeit. Odaadjuk a kevésbé értékest és nyerünk általa igazi értéket. Boldog csere ez, Testvéreim!
Mert ha ezt cselekedjük, Jézus Krisztusnak a nyomában járunk. Ő semmit sem tartott meg önmagának. Életét is odaadta a kereszten; így szerzett számunkra bűnbocsánatot és örök életet. Aki Őt megtalálta, a legdrágábbat találta meg, akiért mindent érdemes odaadni. Testvérek, az az értékes élet, aki nem marad az önmagáé. Maga Jézus mondja: Aki meg akarja tartani a maga életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét,… megtalálja azt. Így érdemes élni!
III.
A mi testvérünket, Sz. J. aát nagy családból, öt gyermekes szülők fáradságos életéből indította el Isten a földi életútra. Ezen az úton sok volt a gyász, hiszen az 5 testvér közül hárman igen fiatalon költöztek át a földi életből ama másik világba. Nehéz gyermekkor, küzdelmes ifjúság által tanítgatta őt Isten arra, hogy az élet alaptörvénye az adás. Odaadni mindent, ahogyan a példázatbeli gyöngykereskedő tette; azért, amit értékesebbnek ismerünk. Sz. J. aa. ezt cselekedte közöttetek.
Mosolyogva odaadta mindazt, amit adhatott: erejét, munkáját, szeretetét az övéinek. Hitvestársának, akivel 31 boldog esztendőt tölthetett; két leányának és az egyetlen unokának, akiket olyan forrón szeretett; odaadta verejtékét a hűséges munkának… Mit szerzett vele? Mi volt a drágagyöngy, amit cserébe kapott? Sokan nem látják. De ott csillog a szemetekben! Könnyeitek tanúsítják, mekkora szeretetet kaptatok. Mert ti is szeretetet adtatok cserébe.
És most mégis el kell engednetek azt, akit olyan váratlan hirtelenséggel hazahívott a Gazda. Nem tartóztathatjátok fel az Ő mennyei kezét! De lássátok meg: most is csere történik. Aki hisz, az tudja, hogy a halálban csak az történik, hogy levetjük a régit, az ócskát, hogy felöltözhessük az újat, az örökkévalót. Gyászoló Testvérek, helyezzétek fájdalmas szíveteket a mennyei Atya kezébe: Tőle az örökélet vigasztalását nyeritek el.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
