8. A SZ�V KINCSEI - V�s�rhelyi J�nos ut�n - Mt 12,35a.

Szeretett Testv�reim, Gy�szol� Gy�lekezet!

Isten az � teremtm�nyeit, az emberi vil�got azzal becs�lte meg legink�bb, hogy sz�vet adott nek�nk. Nemcsak abban az �rtelemben, hogy van egy szerv�nk, test�nknek egy r�sze, amelyiknek az a szerepe, hogy am�g �l�nk v�rrel l�ssa el szervezet�nk minden par�ny�t, - hanem ink�bb abban az �rtelemben, hogy van egy csod�latosan �rz�keny m�szer a bens�nkben, amivel f�lfoghatunk �r�met �s b�natot, vid�ms�got �s f�jdalmat egyar�nt. Ezzel a kiv�lts�ggal csak az ember rendelkezik. Csod�latosan zeng� hangszer a sz�v, �rz�kenyebb a heged� vagy a h�rfa h�rjain�l, minden rezd�l�se hangot ad. A mi sz�v�nket ebben az �r�ban a szomor�s�g f�jdalmas �rz�se tartja fogva; az n�m�tja el ajkunkat is. Tal�n az�rt, hogy most az ige szava, �s ne emberi b�lcsess�g hangozz�k. Az ige pedig az �testamentumban azt mondja nek�nk, hogy jobb a szomor�s�g, mint a vid�ms�g, mert az orc�nak szomor�s�ga �ltal jobb� lesz a sz�v. Az a sz�v, az az Istent�l kapott dr�gas�g, aminek megv�lt�s��rt Szent Fi�t �ldozta, s amelyet minden f�ltett dologn�l jobban meg kell �rizn�nk, mert abb�l indul ki minden �let.

Az ige, amit az im�nt felolvastam, m�g t�bbet mond a sz�vr�l. Azt mondja ugyanis, hogy a sz�v: kincseskamra. Kiki azzal t�lti meg, ami sz�m�ra a legdr�g�bb. �s term�szetesen, mindenki azt hoz el� bel�le, amivel megt�lt�tte azt. „A j� ember az � sz�v�nek j� kincseib�l hozza el� a j�kat; �s a gonosz ember az � sz�v�nek gonosz kincseib�l hozza el� a gonoszokat”. Ez�rt vannak a vil�gon k�sz�v� emberek, de vannak aranysz�v�ek is. Vannak sz�vtelen emberek �s vannak, akikr�l ezt mondjuk: ez egy csupasz�v ember, ez egy aranysz�v� testv�r.

Mi, akik ismert�k �s szerett�k az ebben a kopors�ban nyugv� dr�ga halottat, elmondhatjuk r�la, hogy az � �let�nek 69 eltelt esztendej�ben arr�l tett bizonys�got, hogy Isten �t ilyen csupasz�v emberr� tette. Megt�lt�tte bels� kincseskamr�j�t, a sz�v�t dr�ga javakkal csordultig. �ldott, j� sz�v�nek szeretete ragyogta �t �gi f�nnyel az �let�t. �s nem volt fukar, amikor �gysz�lv�n eg�sz �let�n �t hordta el� sz�v�nek kincseskamr�j�b�l ezeket az �gi, lelki javakat, a f�ldiekkel egy�tt. Sz�v�nek j�s�ga szel�den mosolyg�v� tette szem�nek tekintet�t; anyaiv�, puh�v� kez�nek simogat�s�t; melegg� �s vigasztal�v� szav�nak zeng�s�t. Sz�v�nek j�s�ga tette f�radhatatlanul szorgalmass�, munk�ss� eg�sz �let�t, hogy j� kincseket gy�jtv�n mag�nak, sz�v�nek j� kincseib�l osztogathasson szeretteinek, hozz�tartoz�inak, embert�rsainak.

Negyvenkilenc �ve, hogy elhangzott ajk�n a h�zass�gi esk�, amelyet h�s�gesen megtartott eg�sz �let�n �t. �let�nek megf�radott t�rsa, te vagy erre a tan�s�g. Mennyire illett ez asszonyra a P�ldabesz�dek k�nyv�nek dics�rete! „Der�k asszonyt kicsoda tal�lhat? Mert ennek �ra sokkal fel�lhaladja az igazgy�ngy�ket. B�zik ahhoz az � f�rj�nek lelke; j�val illeti �t �s nem gonosszal az � �let�nek minden napjaiban. Felk�l m�g �jjel, eledelt �d az � h�z�nak… A h�z �s vagyon atyai �r�ks�g, de Istent�l val� az igaz feles�g.” A Szent�r�snak ezek a szavai m�lt�n illethetik ez �ldott �let� asszonytestv�r�nket. F�l�vsz�zadig hitvesnek �s any�nak lenni, - van-e enn�l szebb, igazabb hivat�s, �ldottabb �letp�lya? �s lehet-e �ldottabb hozom�nya valakinek is, amellyel erre az �letre elindul, mint neki volt: az � sz�v�nek kifogyhatatlan kincseskamr�ja?! Mert val�ban kifogyhatatlan volt. H�t gyermeknek jutott bel�le forr� szeretet, igaz �desanyai gondoskod�s; s azt�n ahogy n�pesedett a csal�d, szeretteinek a serege, �gy szaporodott �s nem apadt ez a kincst�r. Azok is �desany�t leltek benne, akik gyermekei �ltal lettek az � gyermekeiv�, s a kisunok�k �r�mkacag�sa hirdette, hogy ez az �ldott asszonysz�v mindig �rett�k dobog, am�g meg nem sz�nik dobogni.

De vajon csak h�za n�pnek osztogatott a kincseib�l? Hiszen minden tal�lkoz�sa az embert�rsaival egy-egy j� alkalom volt arra, hogy sz�ve j� kincseib�l j�kat hozzon el�. De sz�v�nek legdr�g�bb kincseit tir�tok �rasztotta ki, gy�szol� Hozz�tartoz�i. Re�tok, gyermekei: anyai szeretet�nek minden gondoskod�s�t, �rk�d�s�t, �ld�s�t. Re�d, f�rj�re: �r�mben �s b�natban osztoz� hitvesi szeretet�nek minden ragaszkod�s�t. Tietek volt szorgalma, amellyel az otthont sz�motokra der�s tisztas�g �s megel�ged�s menhely�v� var�zsolta. Tietek volt agg�d�, �v� gondoskod�sa, kedvess�ge, amellyel fel�d�tett, b�tor�tott, vigasztalt benneteket.

�s most, amikor mindent kiosztott, - elt�vozik k�z�l�nk. Rendeltet�se bet�ltve imm�r e vil�gban. A sz�v, amely �rettetek dobogott, n�ma; a kincseskamra, amelyb�l annyi j�s�g �radt, imm�r lelakatolva. Mindent, mindent kiosztott. �s most itt �llunk, bev�gzett f�ldi �lete mellett a f�jdalom �s egyben az al�zat, a h�laad�s szav�val. Mi legyen a mi vigasztal�sunk? A dr�ga b�ztat�s: Isten nagyobb, mint a mi sz�v�nk. Isten aj�nd�ka volt az � szeretetben gazdag sz�ve; �s a mi lelk�nknek mened�ke most az �R J�zus szava: Ha az�rt ti gonosz l�tetekre tudtok a ti fiaitoknak j� aj�nd�kokat adni, mennyivel ink�bb ad a ti mennyei Aty�tok j�kat azoknak, akik k�rnek t�le. Mi hissz�k, hogy a mi mennyei Aty�nk megadja neki a legjobb mennyei aj�nd�kot, az �r�k�let b�kess�g�t. Mi pedig meg�rizz�k eml�kezet�t, hogy ezut�n mint f�nyl� p�ldaad�s sz�v�dj�k bele az �let�nkbe; s ez a nemes asszony tan�tson minket szeretni, �ldozni, szolg�lni, hogy �gy meg�rthess�k a mi Urunk tan�t�s�t: Aki elveszti a maga �let�t �n�rettem, �r�k�letre tartja meg azt. �men.