7. JÉZUS HIVOGAT - öngyilkos felett - Mt 11,28-30.

Gy.T.!
Most, amikor körülálljátok ezt a koporsót, amelyben id. S. J. összeomlott porsátora fekszik, megáll mellettetek az az ÚR Jézus Krisztus, aki földi életében sok könnyhullató ember mellé odaállott. Az emberi szó erőtlen, de Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Ezért az a biztos reménység él bennünk, hogy Ő meg tud vigasztalni Titeket, gyászoló Testvérek és mindannyiunkat, akik az igét hallgatjuk. Maga mondja önmagáról: Ne félj, én vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő, pedig halott valék és íme, élek örökkön örökké és nálam vannak a pokolnak és halálnak kulcsai. Ő az, akinek szavát most a felolvasott igéből hallottuk, hogy erőt és vigaszt merítsünk belőle.

I.
Jézus hívogat. Most éppen titeket, akiket megfárasztott a bánat, megterhelt a gyász és a könnyhullatás; akik már 4 napja a szomorúság rettentő igájában nyögtök és szenvedtek. Hívogat: Jöjjetek, én nyugalmat adok néktek…” Hisszük: Urunk meg is adja, amit ígér.

Hívogatja a beteg, összetört hitvestársat, akinek a szívében ott él a 48 boldog esztendő emléke; közös küzdelmek és örömök sokasága; és lelkében ott ég a gyötrő kérdés: miért így kellett az elválásnak bekövetkeznie? Jézus hívogat és azt ígéri, hogy ha Te engem követsz a szenvedésnek az útján, nem leszel egyedül. Én leszek neked hűséges társad, aki soha el nem hegylak, sem el nem maradok tőled.

Hívogatja a gyermekeket és az unokákat. Jól látja, kit veszítettetek el; Ő minden embert igazán ismer; tudja, mennyi mindent köszönhettek drága édesapátoknak, s az unokákat oly nagy szeretettel nevelgető nagyapának. A fájdalmas veszteségben azt üzeni nektek: van mennyei Atyátok, benne bízzatok! Ő nem szűnik meg szeretni titeket…

És Jézus hívogatja a testvért és a rokonokat, a szomszédokat és a barátokat, az együtt érző lelkek seregét és azt mondja mindnyájunknak: Jöjjetek énhozzám! Mindeniketek hordoz valami terhet, betegséget; mindenkit riaszt a halál döbbenete, mindenkinek vannak kétségei: hát van-e értelme munkának, küzdésnek, mosolynak, ölelésnek, ha utunk végén ott leselkedik reánk a kikerülhetetlen halál,… s ha életünknek egy gonosz órájában esetleg egészen elfogy az élethez való bátorságunk és magunk siettetjük ezt a éget?

Olyan nagyon szeretnénk megtanulni: hogyan lehetne úgy élni, hogy meg ne rettenjünk a jövendőtől, a holnapra várható szenvedésektől! Hogy lehet elhordozni ezt az életet, amikor nagyon megfogyatkozik benne az öröm és nagyon megsokasodnak a terhek?

Jézus Krisztus erre a titokra tanít meg bennünket. Azért hív magához igéjében, a harangok szavában, a bizonyságtételekben, hogy megtanítson erre: „…tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek”. (29.v.) Jézus megtanít minket tűrni, szenvedést hordozni, másokat megvigasztalni, erősíteni, s miközben ezt tesszük, mi magunk erősödünk és vigasztalódunk meg Őáltala!

II.
Jézus valamit ígér is a Hozzá menőknek, a terhek alatt roskadozóknak. Mit ígér? Egy igát: „Vegyétek föl magatokra az én igámat…” - Legenda beszél arról, hogy Názáretben volt egy ácsműhely. A cégtáblája egy kiakasztott iga, egy járom volt. És volt abban a műhelyben egy ifjú ácsmester; úgy hívták, hogy Jehósua (Jézus), aki nem elégedett meg azzal, hogy igát árul; hanem megkérte a vevőt, hogy hozza el igavonó barmát. Nem nyugodott, amíg addig nem csiszolgatta, bélelgette az igát, amíg rá nem illett az állatra. Emelni, húzni tudott úgy, hogy nem vérezte fel a nyakát.

Ezt adja Jézus azoknak, akik Hozzá jőnek. Igát, amiben lehet húzni, mert méretre szabott iga. Úgy is mondhatnánk, hogy ez az iga: a hit. A teher, a próbák, a betegségek megmaradnak, - de el lehet azokat hordozni ennek az igának a segítségével. Hit nélkül ugyanis csak összeroskadni lehet: mindennek vége, minden hiábavaló, minden céltalan és értelmetlen. A Jézustól kapott eszközzel lehet tovább menni az úton. Nem roppansz össze, nem vérzik fel a nyakad, a vállad, a szíved, az életed. Nem törsz össze.

Ezt csak Jézus adhatja és csak személyesen. Én nem tudok senkinek az életet elhordozhatóvá tevő eszközt adni. Az orvosok sem tudnak, senki sem tud. Jézus tud egyedül. Ezért páratlan, semmivel össze nem hasonlítható, drága ajándék az evangélium. Éljünk vele, Testvérek! Jézus igája nélkül a szalmaszál is olyan nehezen hordozható, mint a súlyos gerenda; hittel a gerendát is úgy lehet elhordozni, mint egy szalmaszálat!

III.
Jézus igájával elhordozható a leggyötrelmesebb emberi sors is. Tudjátok-e, miért? Mert az iga, a járom olyan, hogy többnyire kettőnek készül. Egyedül húzni nehéz, de kettő erejével a teher elhordozható. Ha Jézus igáját felveszed, meglátod, hogy valaki már befogta magát abba a járomba. Maga Jézus Krisztus. Amikor te már szédelegsz és nem bírod, akkor majd én húzok, besegítek, ígéri az ÚR. Így lesz a Jézus igája gyönyörűséges és a Vele hordozott teher könnyű!

Gyászt hordozó Testvéreim, megszomorodott Család: az élő Jézus Krisztus most nektek ajánlja föl azt az eszközt, ami által elhordozhatóvá lesz gyászotok, fájdalmatok. Kérjetek tőle erős hitet, bizodalmat, - Ő senkit el nem utasít üres kézzel és üres szívvel, - és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek Ámen