„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Gy.T.!
Istentiszteleten vagyunk együtt, amelyen búcsúvétel történik. Szerető szívű hozzátartozók búcsúznak a váratlan hirtelenséggel hazaköltözött férjtől, édesapától, nagyapától, testvértől és rokontól. És mert istentiszteletet végzünk, nem méltatást, nem nekrológot kell erről a szószékről mondanunk, hanem Istenünk hatalmát és dicsőségét kell hirdetnünk és az Ő vigasztaló üzenetét szólanunk. A koporsóban fekvő atyánkfiáért immár semmit sem tehetünk. Az ő örökkévaló sorsa már eldőlt, mint ahogy mindannyiunk üdvössége vagy kárhozata itt, ebben a földi életben dől el. Az ige nekünk szól, akik még e földi vándorúton vagyunk. Nekünk ad benne egy parancsot és egy lehetőséget a Mindenható Isten. Figyeljünk hát az igére!
Parancsa így hangzik: „Menjetek be a szoros kapun!” Azt jeleni: keressétek meg azt az utat, amely ezen a kapun át az üdvösségre, az örökéletre vezet. Ezen a világon azért van egyház, istentisztelet, igehirdetés, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá legyen ez az út. Most is erre készített nekünk, még itt élőknek lehetőséget a mi Urunk. Keressük az ige által az üdvösség útját.
Kétféle lehetséges életút van: a széles út és a keskeny út. Az egyiken sokan járnak, egészen szélesre taposták azt. Ez az út a sokaság, a tömeg útja. A másik úton kevés a járókelő. Keskeny, rögös, göröngyös ösvény ez, tövisek szegélyezik. Az egyik úton azok járnak, akik önző módon csak magukkal törődnek. Hitvallásuk ez: egyszer élünk, vigadjunk, amíg lehet, mienk a világ. Ezek gátlástalanul gázolnak át másokon, emberi szívekre taposnak, csakhogy ők maguk érvényesüljenek, boldoguljanak. Nyomukban könnyek, átkok maradnak; azzal ők nem gondolnak. Ez az út sok jót ígér az embernek, mégis a veszedelemre visz. Ennek az útnak a végén a Sátán áll. Egyedül ő örül, amikor a tágas kapun át ilyenek özönlenek be hozzá, a kárhozatra!
De a mi Urunk Jézus Krisztus azt hirdetteti az igében, hogy van egy másik lehetőség is. Van egy keskeny út is, amely szoros kapun át az életre vezet. Ezen Isten megváltott gyermekei járnak, keresztet hordozva. Azok járnak ezen az ösvényen, akik Valaki előttük járót követnek: a keresztet hordozó, másokért szenvedő Jézust. Az Ő tanítványai ennek az útnak a vándorai. Azok, akiket Ő megérintett és ezzel magának elválasztott. Ismertetőjelük a szeretet és az, hogy készek hátra maradni, mást előre engedni, készek másoknak szolgálni, megbocsátani, könnyeket törülni. És ahol ezen a keskeny úton elvonulnak, nyomukban több lesz a szeretet, a békeség és a boldogság; egy kicsit szebb lesz ez a vérrel és könnyel öntözött föld.
Akik ezen az úton járnak, az életre mennek. Földi, múlandó életüket is az teszi boldoggá, hogy szívükben már ittlétükben megérzik az örökélet kezdetét. Krisztussal járni, Vele tűrni, szenvedni is jó, mert hitünkben megerősít, sebeivel megvigasztal és sok nyomorúságon át győzelemre vezet bennünket.
Gyászoló Testvérek, drága Szerettetek útja immár a Mindenható Isten előtt van. A mi Urunk kegyelme 62 esztendőt szabott ki számára e földön. Neki is elébe adta az életlehetőséget: azt, hogy melyik utat válassza. Ez az ő útja immár lezáratott, az a mi Istenünk előtt van. Én csak azt tudom elismételni, amit tőletek hallottam: hogy 35 évi házasságában nagy szeretettel ragaszkodott hitvestársához, forrón szerette gyermekeit, unokáit. És azt, hogy minden tevékenységében, fizikai és szellemi munkájában egyaránt a hűség, a kötelességtudat jellemezte. Azt kérdezzük: elég-e az üdvösségre mindez? Bármily hűséges szolgálat, buzgó kötelességteljesítés végén is csak azt mondhatjuk: haszontalan szolgák vagyunk, voltunk. Az üdvösséget megfizetni, megszolgálni, kiérdemelni nem lehet.
Nem is ez a mi reménységünk a koporsó mellett, hanem az, hogy bár koldusszegények, nyomorult bűnösök vagyunk, - Jézus Krisztus megfizette bűn-adósságunkat, vétkeinkért a kereszten Isten igazságos ítéletének eleget tett. Megváltott minket a kárhozattól. Nekünk az Ő elégtételét kell hívő szívvel elfogadnunk és hálából Őneki élnünk. Aki ezt cselekszi, nem lát halált, az immár átalment a halálból az életbe. Azzal a hittel állunk Atyánkfia koporsója mellett, hogy amennyiben ő ezt az isteni kegyelmet és irgalmasságot elfogadta, Krisztus érdeméért felmentést nyert és része az igazán ítélő ÚR előtt van, az örökkévalóságban. Ez a hit adjon Nektek, szeretteinek és nekünk, mindannyiunknak igaz vigasztalást.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére