4. AZ IGAZI ATYA - kisgyermek felett - Mt 7,9-11.

Gy.T.!
Tal�n soha nem �rezz�k �t jobban az emberi er� tehetetlen volt�t, mint a kopors� mellett. Nincs a vil�gon �rz�s, amely jobban meggy�t�rn� a lelket, mint amikor �des gyermek�nk meghideg�lt teteme mellett kel meg�llnunk. A sz�l�i sz�v a f�jdalomnak t�zes kemenc�je, a gy�trelmek izz� koh�ja.

�s m�gis - az �R J�zus �ppen ehhez a t�nyhez kapcsolja egyik legmegragad�bb tan�t�s�t. Azt mondja el ebben, hogy mi ugyan gonoszok vagyunk, m�gis tudunk gyermekeinknek j� aj�nd�kokat adni. Ha mi, b�n�s �s esend� emberek �gy tudjuk szeretni a mieinket, lehetetlen, hogy Isten ne szeretne mindet, akik szint�n gyermekei vagyunk. Lehetetlens�g, hogy akinek a l�nye maga szeretetet, meg akarna keser�teni benn�nket. 

Testv�reim, tudom, most nagyon neh�z ebben az atyai szeretetben hinni �s b�zni! De m�g akkor sem k�telkedhettek Isten j�s�g�ban. M�g ebben a megrend�t� f�jdalomban sem adhatj�tok �t magatokat a k�ts�geknek, az eget ostroml� keser� panasznak �s z�gol�d�snak. Gyermeketek Istenn�l van! N�la, aki nem m�s, mint teljes �s t�k�letes szeretet. N�la, akinek hat�rtalan szeretete fel�lelte atyai sz�v�hez a f�ldi �let f�jdalmait. Isten jobb aj�nd�kot adott gyermeketeknek, mint amit ti valaha is adattatok volna neki.

Mit adhattatok volna gyermeketeknek ti? Felnevelt�tek volna munk�ra, neh�z k�zdelemre. „Az asszonyt�l sz�letett ember �lete tele van h�bor�s�ggal”. E f�ld�n t�bbet �lni annyit jelent, mint t�bbet szenvedni �s f�radozni. Isten j�l tudja, mit mi�rt cselekszik. Mi nem l�thatjuk �t az � tetteit.

A ti gyermeketek otthon van. Haza �rkezett. A te karjaidb�l, f�jdalmas sz�v� �desanya, �tment a j� P�sztor karjaiba. Mikor e f�ld�n j�rt, �gy sz�lott az egykori tan�tv�nyoknak: „Engedj�tek hozz�m j�nni a kisgyermekeket, mert az ilyenek� az Isten orsz�ga! Ne f�lj, f�j� lelk� �desanya, gyermeked j� helyen van ott. Gy�szban, betegs�gben, k�nban, gondban �s b�natban ott nincs r�sze. Boldogok a halottak, akik haza�rkeznek, Istenhez, a mennyei Otthonba. Nem �heznek t�bb� �s nem szomjaznak t�bb�, nem t�z r�juk, a nap, sem semmi h�s�g. Ott, az �r�kk�val�s�g hon�ban Isten let�r�l a megf�radt arcokr�l minden k�nnyet.

Ennek a hitnek a vigasztal�s�val engedj�tek el ezt a piciny kezet, egy id�re csup�n, m�g majd k�vetitek �t a haza vezet� �ton. B�cs�zzatok e kisgyermekt�l Istenbe vetett rem�nys�ggel. Mi pedig k�rj�k Isten Szentlelk�t, hogy megsebzett sz�veteket k�t�zze be a vigasztal�s �gi balzsam�val.

�men.