„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
2. Dr Bustya Dezső TEMETÉSI BESZÉDEK II. Újszövetségi textusok 1 - 97 .
Szabad-e a koporsó mellett boldogságról beszélni? Felfogásunk szerint csak könnyes gyászról, fájdalomról, özvegységről és árvaságról lehet szó ott, ahol arat a halál. Múlandóság, tehetetlen belenyugvás a változhatatlanba, az örök emberi sors emlegetése: egyszer mindannyiunknak meg kell halnunk; úgy érezzük, emberekként csak erről szólhatunk. Ennél többet, másabbat csak az adhat az ajkunkra, a szívünkbe, Aki maga is több nálunknál. Aki több az embernél, a halandónál: az Isten Fia, aki halott vala és él örökké: Jézus Krisztus. Engedjétek, hogy Ő szólaljon meg ebben a szomorú órában. Ő maga mondja el tinektek, hogy az elmúlás, bűn és halál világában egykor megjelent az ÉLET. Emberi testben beleszületett a mi könnyes-véres világunkba, azért, hogy meghaljon, de az Ő halálból nekünk életünk legyen. Emberektől elhagyottan, társtalanul élt, hogy mi soha se legyünk egyedül. Magára vett minden boldogtalanságot, hogy mi boldogok legyünk.
Nem is olyan értelemben használjuk ezt a szót a koporsó mellett, mintha minden ember boldoggá lehetne egyszerűen a halál által. Sokszor szólunk így elköltözött testvéreinkről: ő már boldog. Már nem szenved. De a teljes Írás arra tanít minket, hogy csak arról mondhatjuk el halálban, hogy boldog, akit boldoggá tett az Istennel járás a földi életúton. Az ige szerint: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg,…” (Jel 14,13). Aki mindenkor Istennel jár, az Úrban él, - boldog, mind az életben, mind pedig a halálban.
Tehát az a boldog ember, aki Krisztus életét éli. Jézus Krisztus mondja: „Tanuljátok meg éntőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” Ez a nyugalom: ez a boldogság ebben a múlandó világban. Jézus Krisztus átárasztja belénk a maga életét, mint a szőlőtőke a szőlővesszőkbe a termő erőt. Sok emberben savanyú, éretlen gyümölcsöt terem, - de van olyan emberi élet is, amelyben nemes borrá érik. Mindenkinek annyit kellene megvalósítania földi létében Krisztus életéből, amennyihez Tőle erőt kapott.
Hazatért testvérünk a szelídséget élte meg Krisztus életéből; ez adott neki lelki nyugalmat és ezáltal lehetett Számotokra, szerettei számára a boldogság eszköze.
Szelídsége szeretetté változott irántatok: hitvestárs, gyermekek, testvér, unokák. Ezért nem hallatszott otthonotokban soha hangosabb szó; nyoma sem volt az indulatosságnak. Az a szeretet munkált benne, amely az Újtestamentum bizonysága szerint mindent hiszen, mindent remél, mindent elfedez, mert hosszútűrő; nem irigykedik, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Ez a szeretet soha el nem fogy.
Testvérünk szelídsége, krisztusi lelkülete szerény alázatosságként volt ismert munkatársai között. Ezzel szerezte meg azok megbecsülését. Palettáján szelídsége szépséggé nemesedett. A művész szelídsége hódolattá változott a legnagyobb szépség: Isten teremtő és gondviselő hatalma iránt.
Ki tudta róla közülünk, hogy tanított, mint tanár? Ki tudta felőle, hogy képeivel kiállításokon szerepelt; művészetét nagyra becsülték a szépet szeretők? Szelídsége mindent elrejtett, ami önmaga volt, hogy arról valljon szótlanul, Aki több, mint ő, az ember: Istenről, Jézus Krisztusról!
Igénkben drága ígéret van: azért boldogok a szelídek, mert örökségül bírják a földet. Nem ezt a földet. Nem a temető hat lábnyi földjét, hanem azt, amiről az ötödik parancsolatból tudunk: Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életed legyen a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ád tenéked. Ezt az örökséget ígéri Isten a szelídeknek is.
Ebbe az örökségbe ment be, - reménységünk szerint, - az 58 évi földi munka után hazatért aa. már a földön az övé volt, most pedig, hisszük, véglegesen elnyerte azt.
Tinektek, szeretteinek az ige vigasztalása azt mondja, hogy gyászotok boldog reménységgé szelídül e földön, hogy földi életetek után előre ment szerettetekkel együtt örököljétek az Úrtól megígért örökkévaló földet, a Mennyek Országának boldogságát.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
