TEMET�SI BESZ�DEK �JTESTAMENTUMI TEXTUSOK Marosv�s�rhely, 2000.

1. TAN�TV�NYS�G. Mt 4,18-22

 Gy.T.!
Ig�nk arr�l besz�l, hogy J�zus �ton van, megl�t �s megsz�l�t embereket. Akiket megsz�l�t, azokat a maga k�vet�s�re h�vja �s ezzel az �let�knek igaz tartalmat ad. Az�ta is sokszor v�gbement ez az esem�ny. J�zus az �r�k v�ndor, aki �ppen �gy, mint egykor a Galileiai tenger mellett, - a Maros mellett, vagy a f�ldkereks�gnek valamely t�voli pontj�n, gy�jt�geti k�tezer �ve a tan�tv�nyok sereg�t. Meg�rint egy-egy �letet a kereszts�gben, megsz�l�t a konfirm�ci�ban; k�ldet�st ad az �let�nknek �s annak bet�lt�s�hez kegyelmei aj�nd�kokat is az �v�inek. Az a boldog ember, aki ezt a h�v�st meghallja �s hitben felel is arra. Az, aki engedelmesen k�veti az Urat. Az egykori tan�tv�nyok odahagyt�k a kicsi biztosat a nagy bizonytalan�rt: a csal�dot, az otthont az�rt, hogy Mester�k nyom�ban magasabb rendeltet�s� �letet �ljenek, s �gy igaz�n boldogok legyenek.

Ez a hajdani t�rt�net ism�tl�d�tt meg Z. J. aa. �let�ben is. Az els� h�v�st �gy halotta meg Marosszentkir�lyon, sz�l�faluj�ban, mint egykor Simon �s Andr�s a tenger mellett. � is hal�sz volt; mint egykor a tan�tv�ny-jel�ltek, � is ebben a foglalkoz�si �gban kereste mindennapi kenyer�t. Innen h�vta el �t az �R: K�vess engem! Hagyd ott a kicsiny, meghitt hajl�kot, s j�jj ut�nam, k�vess engem a hontalans�gban, a nyomor�s�gban, a h�bor� sodr�ba, a n�lk�l�z�sbe, az �letveszedelembe, hal�los betegs�gbe. �gy neveli ma J�zus Krisztus a tan�tv�nyokat, s azoknak �gy kell megtanulniok azt, hogy minden �taikban J�zusra b�zz�k magukat.

�gy j�rt Z. J. is a h�bor� pokl�ban, a fogolyt�borok nyomor�s�g�ban, ahol tucatsz�mra hulltak el mell�le az emberek; �gy tanulta meg a szenved�s �tj�n k�vetni a Nagy Szenved�t, Krisztus Urunkat. Ezen az �ton tapasztalta meg, hogy J�zus Krisztusn�l van a megtartat�s. Akit � elh�v, arra gondot visel; az nem veszhet el, m�g feladat�t, k�ldet�s�t be nem t�lt�tte.

Megmenek�lt, mert Krisztus nem egyes�vel, hanem valakivel egy�tt h�vta �s h�vja el ma is tan�tv�nyait. Itt az ig�ben Simont Andr�ssal egy�tt, majd Jakabot J�nossal egy�tt. Gy�ng�d szeretet egym�sra b�zza az elh�vott tan�tv�nyokat, hogy ahol az egyik er�tlen, ott a m�sik legyen er�s, �s ha az egyiknek t�l neh�z a teher, akkor a m�sik seg�tsen hordozni azt. �gy h�vott el Titeket is egy�tt az �R, mint gyermekkori ismer�s�ket �s bar�tokat, hogy a h�zass�g szent sz�vets�g�ben egyes�lve munka- �s k�zd�t�rsak legyetek. �s mint a tenger haj�t�r�tteit �ltal�ban a t�bbi haj�s veszi f�l �s seg�ti �letre, �gy kellett ten�ked is, gy�szol� hitvese, felkutatnod t�rsadat, az �let haj�t�r�ttj�t a nagyenyedi, a foks�nyi �s a f�ldv�ri t�borokban, hogy gondvisel� szeretettel �j �letre meleg�tsed �s seg�tsed �t.

M�sodszor is sz�lott J�zus Krisztus tihozz�tok, tan�tv�nyaihoz: K�vessetek engem! K�vessetek a munk�ban, a szeretetben, a szolg�latban. Egy�tt hallott�tok meg ezt a parancsot is. �s engedtetek Neki. Szorgos f�rads�gotok eredm�nyek�nt elk�sz�lhetett a haj�: a kicsiny hajl�k, amelyben t�bb mint h�rom �vtizedet t�lthettetek cs�ndes b�kess�gben �s boldogs�gban.

Krisztusnak az egykori galileai hal�szokhoz sz�l� elh�v� szava egykor �gy folytat�dott: Azt m�velem, hogy embereket hal�sszatok! Ezzel a sz�val Urunk a f�ldi �let f�rads�gos munk�j�n t�l megb�zta �ket a lelkek gondvisel�s�vel. Z.J.-et is megb�zta Urunk erre a szolg�lattal is. Als�v�rosi egyh�zk�zs�g�nk megalakul�sakor m�r p�tpresbiteri, ut�na rendes presbiteri tisztet viselt mind mostan�ig. �gy ismert�k, mint csendes, halk szav�, szolg�latra mindig k�sz, betegen is h�l�t ad�, Megv�lt�j�t forr�n szeret�, h�s�ges munkat�rsat. Testv�reim, a tan�tv�ny csak �gy lehet emberek hal�sza, aki a szeretet h�l�j�val fogja meg a m�sik embert, hogy az is a Krisztus� lehessen.

�s most harmadszor is sz�lott a Megtart� Krisztus szava: K�vess engem! , �s erre a sz�ra, mint a hal�sznak a h�l�t, azonnal le kellett tennie a munka eszk�zeit �s menni kellett �ut�na. Ahogy egykor Jakabnak �s J�nosnak oda kellett hagyniuk az atyjukat, mert fels�bb parancsot kaptak, �gy kellett most itt hagyni t�ged, Gy�szol� Hitvese, a te hitvest�rsadnak. Hissz�k, hogy ebben az elt�voz�sban is Krisztus�t k�veti. Ahogyan az engedelmes szolg�latban �s a szenved�sben k�vette Ur�t, Megv�lt�j�t, �gy k�veti most is, a hal�lon �t az igazi �letbe.

Az�rt h�t hittel v�gy b�cs�t t�le, s vegy�nk b�cs�t mindannyian, akik szerett�k, tudv�n, hogy hazat�rt. Eleink nem azt �rt�k a s�rk�vekre, hogy : Itt nyugszik ez �s ez, hanem ezt: Itt v�rja Krisztus�t ez meg ez a testv�r�nk. Mi hissz�k, hogy csak a test v�rja itt a hal�lon is �rr� tett Krisztust. Lelke imm�r hazatal�lt �hozz�, az elh�v� �s a jutalmat ad� Mesterhez.

�men.