92. KÖTÉS ÉS ORVOSSÁG

Alapige: Jer 33,6.

91. 
    Gyászoló Testvéreim!

    Akinek a koporsóját fájdalmas szívvel körülvesszük, orvos olt. Rövid földi életében Isten akaratából azt a hivatást töltötte be, hogy a fájdalmat, a szenvedést enyhítse közöttünk. Erre a hivatásra készült sokévi megfeszített munkával, tanulással Székelyudvarhelyen és itt, Marosvásárhelyen egyaránt. Ezt a hivatást gyakorolta előbb Marosludason, utóbb városunkban, mint az Unirea középiskola fogorvosa. Ki tudná megmondani, hány beteg szenvedését enyhítette? Hánynak adott fájdalmára kötést és orvosságot? És íme, az ő sebére végülis nem volt orvosság és el kellett mennie, alig 36 évesen, az emberélet útjának felén oda, ahonnan nincs visszatérés ebbe az általunk is ismert létmódba, amit emberi életnek nevezünk! Fájdalmatokban jertek, folyamodjunk az egyetlen vigasztaláshoz, Isten igéjéhez.

    
    I.
    Szerettetek hirtelen odalett élete fájdalmasan húzza alá azt az igazságot, hogy minden képzelt nagysága ellenére, milyen rettentően tehetetlen az ember. Pedig milyen sokan szerették dr. M. Cs.-t! sokan állottatok mellette áldozatkész szeretettel: hitvestárs, drága gyermek, szerető édesanya és édesapa, aggódó testvér, áldozatkészen fáradozó kezelő-orvos és együttérző kollegák, orvostársak, hűséges lelki barátnőjével együtt. Sebzett életére mégsem volt kötés és orvosság. Valaki csak hivatást hordoz e földön, az megtapasztalja, hogy az élet és halál nagy kérdésében nálánál nagyobbra van szükség. Az orvosnak is szüksége van az Orvosra, Akiről az evangéliumokban olvasunk, és Aki nemcsak régen, de ma is meg tud gyógyítani minden sebet és szenvedést, - a lélek sebeit is, amit nem mutat meg a Roentgen-készülék, sem más orvosi műszer. Valamint a pásztornak is szüksége van a jó Pásztorra; a másokat vigasztalónak az igazi Vigasztalóra. Szükségünk van arra, aki nálunknál nemcsak mérhetetlenül nagyobb, hanem aki MÁS, mint mi vagyunk. Csak Ő tud segíteni rajtunk. Mert jaj, igazat mond a költő:

92. 
    „… mert rettenetes, hogy az ember

    útja oly silány s oly rövid

    a földi portól a veszendő

    húson át vissza a porig…

    Por és por közt porladok és bent

    istenekkel vagyok tele…

    De nekem más kellene, nékem

    egy külső isten kellene,

    egy külső, közönséges isten,

    Isten, aki úgy van, ahogy

    a fák vannak, isten, akit nem

    én, a sóvárgó alkotok,

    isten, aki nem büntet azzal,

    hogy elbúvik a vak elől,

    ilyen Isten menthetne csak meg

    a halál félelmeitől…” (Szabó Lőrinc)

     

    A mi keresztyén hitünk arról tesz bizonyságot, hogy egykor eljött a mi világunkba valaki: Jézus Krisztus, az áldott Orvos, a jó Pásztor, a Vigasztaló - és Benne találkozni lehetett és lehet ma is a valóságos Istennel. Vele, aki nem magunkból lép elő mint legnagyobb, akit nem én, az ember alkotok meg magamnak, mert szükségem van rá támaszul az életben, hát még a halálban! Lehet találkozni az élő, Valóságos Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ezt a földi életet éppen erre kaptuk. Testvérek, ne mulasszátok el ezt az áldott lehetőséget. Jöjjetek Istenhez, amíg nem késő!

    II.
    Ez az örökkévaló, élő és valóságos Isten hívta magához szenvedő gyermekét, M.-Cs-t. sokan marasztották volna idelent. de sebeire itt nem volt gyógyulás. Az igaz Isten azonban azt hirdetteti nektek, szeretteinek, hogy „…én hoztok néki kötést és orvosságot, és meggyógyítom őt…” És ki merné tagadni, hogy amit mi az emésztő kór utolsó stádiumának látunk, - Isten felől nézve esetleg nem a gyógyulás kezdete-é? Hiszen az utolsó, nehéz próbáltatásokban tanúi lehettetek, hogy szenvedő testében volt idelent; lelke már a hívásra figyelt, a felülről aláhangzó szóra; hallotta a gyermekkori éneket: Erős várunk nékünk az Isten! - amivel hívogatta őt az erős oltalomba a mi szabadító Istenünk! Hívta a megfáradt szenvedőt az elkészített nyugalomba.

    Mert Testvérek, azok a boldogok, akik idelent és rövid ideig szenvednek, hittel és béketűréssel. Az ige szerint ugyanis a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk. Földi létünkben a mi külső emberünk megromol, a belső ellenben napról napra épül. Mert a szenvedések között tisztul és erősödik a hitünk és az örök életre nyer gyógyulást az életünk.

    III.
    Szól ez az ige hozzátok is, Gyászoló Szerettei a hazatértnek. Fájdalmas gyászotokra Isten vigasztaló Isten vigasztaló igéje legyen a kötés és az orvosság. Nem az idő, nem a felejtés lesz számotokra kötés és orvosság, hanem az Élet Urába, Jézus Krisztusba vetett élő hit. Ez a hit ad erőt ahhoz, hogy egymás terhét is hordozni tudjátok. Az ige így folytatódik: „…és megmutatom nékik a békesség és hűség kincseit.” Imádkozzatok ezért a békességért, hogy a szülők, a hitves, a drága unokák szívét kösse össze a békesség és a hűség útja: legyen ez az egymásról való gondoskodás krisztusi útja. Ittmaradt szerettei: egymásban szeressétek drága hozzátartozótokat tovább!

    Ezzel a felülről vett vigasztalással, élő hittel és elkötelezéssel vegyetek búcsút drága szerettetektől (búcsú). Ajánljuk őt immár az örökkévaló Isten nagy kegyelmébe, bűnbocsátó szeretetébe és irgalmasságába, könyörögvén…

    Ámen.