„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
91. A CSELEKEDET JUTALMA. - kisgyermek fölött - Jerémiás 31,15-16a
91. A CSELEKEDET JUTALMA. - kisgyermek fölött - Jerémiás 31,15-16a
91. A CSELEKEDET JUTALMA
- kisgyermek fölött -
Alapige: Jer 31,15-16a.
„Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás!” Milyen sokszor tapasztaljuk ennek az igének a beteljesedését az életben! Hányszor törnek ki jajveszékelésben az édesanyák gyermekük miatt! Voltak és nincsenek! Ebben a két szóban az édesanyai szív minden örömét és fájdalmát össze lehet foglalni.
Minden édesanya vajúdik, aggódik, fél, amikor gyermekének életet ad. Mihelyt azonban meghallja világra jött magzatának a sírását, rögtön öröm tölti el szívét. Még szenved, még beteg és mégis öröm sugárzik az arcáról; mintha teljesen megfeledkeznék a kiállott fájdalomról. Ilyen az édesanyai szeretet. Ez a szeretet önmagát föláldozni, éjt-nappá tenni, szinte mindenre képes. Tűr, szenved, küzd, fárad, verejtékezik, életét áldozza oda apránként gyermekéért. Az édesanya akkor a legnagyobb, amikor a legnagyobb próbának van kitéve. - Lehet- nagyobb próba annál, mint amikor szeretetének tárgyáról azt kell tudomásul vennie, hogy már csak volt - és nincs többé? Nincs, nincs ennél nagyobb próbáltatás, nagyobb fájdalom!
Titeket, Gyászoló, Család, most Isten megmagyarázhatatlan rendelése ezzel a fájdalommal próbál. Hat esztendeig árasztottátok e kisgyermekre szívetek pazarló szeretetét. Isten vigaszul adta nektek az elveszített másik gyermekért. Akkor reménykedtetek: egyszer már kiállottuk a próbát, talán nem kell még egyszer átmennünk annak gyötrelmes tüzén! És most, íme, három gyermeketek közül a másodiktól búcsúztok! És éppen azon a napon, amelyen a születésnapja van! Más családoknál ez örömteli évfordulót szokott jelenteni, nálatok fájdalmas gyásznak a napja. Azt kérdezzük: hogyan is tudjátok ép elmével elhordozni ezt a rettentő csapást?
De halljátok: ebben a rettentő gyászban mégis ezt mondja az ÚR: „Tartsd vissza szádat a sírástól és szemedet a könnyhullatástól…” Milyen nehéz, mennyire teljesíthetetlen kívánság ez! Mily nehéz a törékeny női kebelnek ebben engedelmesnek lennie! Íme, szeretetének legszentebb tárgya odalett. És nektek látnotok kellett heteken, hónapokon át, hogyan ernyed és lankad és fonnyad el virágzó kicsiny élete. És nem tudtatok rajta segíteni; minden hiába! A tehetetlenség fájó érzésénél nincs is talán fájóbb érzés, tapasztalás a világon! Nincsen nagyobb fájdalom, mint az, amelyet visszafojtunk önmagunkba. A visszafojtott fájdalom súlya alatt megszakad a szív. Az ÚR pedig azokat a szíveket teszi ki e súlyos próbáltatásnak, amelyek eleve kevésbé teherbíróak: az édesanyai szíveket. Nem teljesíthetetlen parancs ez: „Tartsd vissza szájadat a sírástól…?
Minden attól függ, Testvérek, hogy minek nézzük a gyermeket? Ha a sajátunknak tekintjük, úgy teljesíthetetlen az ige parancsa. És minél inkább annak nézzük, annál súlyosabb az elvesztése. Pedig a gyermek végképpen nem a mienk: Isten ajándéka és így tulajdonképpen az Övé. Minden gyermek Isten szeretetéből fakadó ajándék, azért adja az ÚR, hogy általa megtapasztaljuk a tiszta szeretetnek az áldását.
Ezt tapasztalta meg Jákób és ezért fokozódott a boldogsága, amikor egyre több lett a gyermekinek a száma. ezt élte át Anna, akinek meddőségét megszüntette az Úr, gyermeket ajándékozva neki. Ezért oly kifogyhatatlan a hála az engedelmes szülők életéből. Az ilyen lelkek az ÚR szavára egyszerre megnémulnak és nem nyitják fel szájukat. Az ilyen szemek megszűnnek a könnyhullatástól, mert a koporsón keresztül is az ajándékozó Istenre néznek. Érzik, hogy meglesz az ő cselekedetüknek a jutalma. Mert Isten mindig szeretetből cselekszik. Ok nélkül soha semmit nem tesz, minden cselekedetének meghatározott célja van. Nem gyönyörködik a mi fájdalmunkban. Elsősorban az Ő szívének fáj, ha próbára kell tennie bennünket.
Ha ezt megértjük, tehetetlen jajszó helyett Őt fogjuk keresni. És akkor hitünk szemével azt is meglátjuk, hogy milyen jutalmat tartogat ebben a gyászban számunkra. Amikor szeretetünk tárgyát kiveszi a kezünkből, Isten arra tanítgat minket, hogy Ő kell hogy az első legyen az életünkben. A további cél az, hogy akit meghagy számunkra, azt is Őbenne tudjuk szeretni.
Testvérek, vigyük gyermekeinket idejében Jézushoz, Általa pedig még közelebb mennyei Atyánkhoz. És amíg ezt tesszük, mi magunk is közelebb kerülünk Istenhez, Általa pedig az elkészített mennyei otthonunkhoz. - Reménységünk szerint, ebbe az otthonba vitte be Urunk kegyelmesen a ti gyermeketeket. Jó helyen van ott. Jertek, kérjük a mi mennyei Atyánk vigasztalását, imádkozva. Ámen.
92. KÖTÉS ÉS ORVOSSÁG
Alapige: Jer 33,6.
Gyászoló Testvéreim!
Akinek a koporsóját fájdalmas szívvel körülvesszük, orvos olt. Rövid földi életében Isten akaratából azt a hivatást töltötte be, hogy a fájdalmat, a szenvedést enyhítse közöttünk. Erre a hivatásra készült sokévi megfeszített munkával, tanulással Székelyudvarhelyen és itt, Marosvásárhelyen egyaránt. Ezt a hivatást gyakorolta előbb Marosludason, utóbb városunkban, mint az Unirea középiskola fogorvosa. Ki tudná megmondani, hány beteg szenvedését enyhítette? Hánynak adott fájdalmára kötést és orvosságot? És íme, az ő sebére végülis nem volt orvosság és el kellett mennie, alig 36 évesen, az emberélet útjának felén oda, ahonnan nincs visszatérés ebbe az általunk is ismert létmódba, amit emberi életnek nevezünk! Fájdalmatokban jertek, folyamodjunk az egyetlen vigasztaláshoz, Isten igéjéhez.
I.
Szerettetek hirtelen odalett élete fájdalmasan húzza alá azt az igazságot, hogy minden képzelt nagysága ellenére, milyen rettentően tehetetlen az ember. Pedig milyen sokan szerették dr. M. Cs.-t! sokan állottatok mellette áldozatkész szeretettel: hitvestárs, drága gyermek, szerető édesanya és édesapa, aggódó testvér, áldozatkészen fáradozó kezelő-orvos és együttérző kollegák, orvostársak, hűséges lelki barátnőjével együtt. Sebzett életére mégsem volt kötés és orvosság. Valaki csak hivatást hordoz e földön, az megtapasztalja, hogy az élet és halál nagy kérdésében nálánál nagyobbra van szükség. Az orvosnak is szüksége van az Orvosra, Akiről az evangéliumokban olvasunk, és Aki nemcsak régen, de ma is meg tud gyógyítani minden sebet és szenvedést, - a lélek sebeit is, amit nem mutat meg a Roentgen-készülék, sem más orvosi műszer. Valamint a pásztornak is szüksége van a jó Pásztorra; a másokat vigasztalónak az igazi Vigasztalóra. Szükségünk van arra, aki nálunknál nemcsak mérhetetlenül nagyobb, hanem aki MÁS, mint mi vagyunk. Csak Ő tud segíteni rajtunk. Mert jaj, igazat mond a költő:
„… mert rettenetes, hogy az ember
útja oly silány s oly rövid
a földi portól a veszendő
húson át vissza a porig…
Por és por közt porladok és bent
istenekkel vagyok tele…
De nekem más kellene, nékem
egy külső isten kellene,
egy külső, közönséges isten,
Isten, aki úgy van, ahogy
a fák vannak, isten, akit nem
én, a sóvárgó alkotok,
isten, aki nem büntet azzal,
hogy elbúvik a vak elől,
ilyen Isten menthetne csak meg
a halál félelmeitől…” (Szabó Lőrinc)
A mi keresztyén hitünk arról tesz bizonyságot, hogy egykor eljött a mi világunkba valaki: Jézus Krisztus, az áldott Orvos, a jó Pásztor, a Vigasztaló - és Benne találkozni lehetett és lehet ma is a valóságos Istennel. Vele, aki nem magunkból lép elő mint legnagyobb, akit nem én, az ember alkotok meg magamnak, mert szükségem van rá támaszul az életben, hát még a halálban! Lehet találkozni az élő, Valóságos Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ezt a földi életet éppen erre kaptuk. Testvérek, ne mulasszátok el ezt az áldott lehetőséget. Jöjjetek Istenhez, amíg nem késő!
II.
Ez az örökkévaló, élő és valóságos Isten hívta magához szenvedő gyermekét, M.-Cs-t. sokan marasztották volna idelent. de sebeire itt nem volt gyógyulás. Az igaz Isten azonban azt hirdetteti nektek, szeretteinek, hogy „…én hoztok néki kötést és orvosságot, és meggyógyítom őt…” És ki merné tagadni, hogy amit mi az emésztő kór utolsó stádiumának látunk, - Isten felől nézve esetleg nem a gyógyulás kezdete-é? Hiszen az utolsó, nehéz próbáltatásokban tanúi lehettetek, hogy szenvedő testében volt idelent; lelke már a hívásra figyelt, a felülről aláhangzó szóra; hallotta a gyermekkori éneket: Erős várunk nékünk az Isten! - amivel hívogatta őt az erős oltalomba a mi szabadító Istenünk! Hívta a megfáradt szenvedőt az elkészített nyugalomba.
Mert Testvérek, azok a boldogok, akik idelent és rövid ideig szenvednek, hittel és béketűréssel. Az ige szerint ugyanis a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk. Földi létünkben a mi külső emberünk megromol, a belső ellenben napról napra épül. Mert a szenvedések között tisztul és erősödik a hitünk és az örök életre nyer gyógyulást az életünk.
III.
Szól ez az ige hozzátok is, Gyászoló Szerettei a hazatértnek. Fájdalmas gyászotokra Isten vigasztaló Isten vigasztaló igéje legyen a kötés és az orvosság. Nem az idő, nem a felejtés lesz számotokra kötés és orvosság, hanem az Élet Urába, Jézus Krisztusba vetett élő hit. Ez a hit ad erőt ahhoz, hogy egymás terhét is hordozni tudjátok. Az ige így folytatódik: „…és megmutatom nékik a békesség és hűség kincseit.” Imádkozzatok ezért a békességért, hogy a szülők, a hitves, a drága unokák szívét kösse össze a békesség és a hűség útja: legyen ez az egymásról való gondoskodás krisztusi útja. Ittmaradt szerettei: egymásban szeressétek drága hozzátartozótokat tovább!
Ezzel a felülről vett vigasztalással, élő hittel és elkötelezéssel vegyetek búcsút drága szerettetektől (búcsú). Ajánljuk őt immár az örökkévaló Isten nagy kegyelmébe, bűnbocsátó szeretetébe és irgalmasságába, könyörögvén…Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére