„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Nem azért jöttem, hogy emberi szóval vigasztaljak. Ez semmit sem használna. Isten vigasztalását szeretném hirdetni Nektek a gyász fájdalmában, hiszen Ő a minden vigasztalásnak Istene, aki minden nyomorúságunkban meg tud vigasztalni bennünket.
Tudom, hogy kimondhatatlan nagy szomorúságba alázott Titeket az ÚR kikutathatatlan bölcs akarata. Öt testvér közül a legifjabbnak kellett útra kelnie az örök hazába. Látásunk szerint idejekorán. Szívünkből ezerszámra fakad fel a sok gyötrő „miért?” Nem találunk rájuk választ. Bizony, az emberi elme nem tudja megfejteni azt, ami itt történt és még kevésbé azt, hogy miért történt. Háborgó szívünk csak az ige szavaiban talál megnyugvást: „Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az ÚR: békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.”
Egyedül csak Isten látja, csak Ő tudja, hogy miért cselekedte ezt. Isten cselekvése, ha nem is érthetjük azt, tisztelettel tölt el bennünket és reményre, türelemre késztet. Én tudom az én gondolataimat, amelyeket felőletek gondolok, mondja Isten, és ennyi nekünk elég kell hogy legyen. Mi csak tapogatózunk, csak tükör által, homályosan látunk. Kiábrándultan csak annyit mondhatunk, hogy így múlik el minden e világon. Hiábavaló minden csalóka reménykedés…Vagy talán a Mindenható meg akadja olykor szégyeníteni az önmaga erejében bízó embert? Ki tudja? Emberi elme nem képes megmagyarázni a lét nagy rejtelmeit. Be kell érnünk annyival, amit az igéből hallottunk: ÉN tudom az én gondolataimat, amit felőletek gondolok!
Gyakran tesznek föl nekünk kétkedő, gúnyolódó kérdéseket, például: Nos, barátom, hiszed-e még ezek után is, hogy van szeretet, bölcsesség, jóság az egekben? Mit kell az ilyen kérdésekre válaszolnunk? Azt, Testvéreim, hogy éppen az ilyen, számunkra megmagyarázhatatlan esetek bizonyítják, hogy igenis van szeretet és van igazság Isten eleve való elrendelésében. Ha csak öreg emberek halnának meg, könnyen adódnék a magyarázat. A szervezet elkopott, tehát megszűnt a működése. De ahol az ifjúkor boldog álmai közül hív haza valakit a Mindenható, ott gondolkodó elménk, érző szívünk egyaránt túlutal önmagunkon. Istennél, Istenben keressük a magyarázatot. Ő pedig megmutatja nekünk, hogy nem a véletlen, nem sors szeszélye uralkodik életünk felett, hanem egyedül Ő. Megnyugvást csak az Ő szavában találunk, aki tudja a maga gondolatait, amelyeket felőlünk elgondol. A költő ezét mondhatja a halálról is: Nem lehet rossz, hiszen a Te műved!
Csak ezt a vigasztalást tudom hozni Neked, megtört szívű Édesanya, akinek szívét annyi teher próbálja! Gyermekeid, unokáid sorsa aggaszt: mi lesz a sorsa az itt maradt hitesnek, a két kicsiny árvának, akik most még föl sem foghatják az édesapa elvesztésének rettentő fájdalmát?! Mi fog titeket megvigasztalni, testvérek, rokonok? Mit mondhatnék nektek, gyászoló barátok, volt iskolatársak és munkatársak? Az ÚR, a Mindenható Isten tudja az Ő gondolatait. Tudja, ismeri a ti fájdalmatokat is. Ő tud egyedül gyógyírt adni arra is.
Némuljanak hát el a rövidlátó emberi gondolatok. Az ÚR: egyedül Ő tudja, Ő látja mindazt, ami a szívünkben van. Egykor majd mi is teljes látásra jutunk. Egykor majd lesz boldog találkozás az Ő mennyei trónja körül. Nem a halál a vég. Urunk ezt üzeni: Ő kívánatos véget készít számunkra. Ez nyilván nem lehet a halál, hanem a halálon túli élet, az örökélet!
Jertek, alázzuk hát meg magunkat és emberi gondolatainkat és imádkozva próbáljunk Isten gondolataihoz fölemelkedni.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
