89. T�VIR�NY�T�S

Alapige: Jer 10,23.


Gy.T.!
Megrend�t� vallom�st hallottunk az ig�b�l. Azt, hogy senki sem ura a l�pteinek; azaz: senki sem tudja, mi t�rt�nik vele a k�vetkez� pillanatban. Ennek az ig�nek az igazs�g�t szeretn�m el�ttetek kifejteni, alkalmazni �ltal�ban a saj�t �let�nkre, valamint a kopors�ban nyugv�, hazak�lt�z�tt aa. �let�re

I.
Az eg�sz f�ldi �let nem m�s, mint egy v�ndor�t. T�bbnyire lass� az elindul�s, majd f�lgyorsulnak a l�ptek, azt�n �jra meglassulnak. N�ha nyugalmasan �r�nk az �t v�g�re; apr�bbak lesznek a l�pteink, jelzik, hogy k�zeledik a haza�rkez�s. M�skor hirtelen szakad f�lbe ez az �t, eg�szen v�ratlanul. Senki sem tudhatja, melyik �tja, melyik l�p�se lesz az utols�. �ppen �gy t�rt�nt ez veletek �s dr�ga szeretettetekkel is. Amikor p�nteken hajnalban elindult a munk�ba, nem tudhatt�tok, hogy sz�m�ra ez lesz az utols� �t. Bizony�ra �gy v�lt�tek, hogy ez a nap is olyan lesz, mint a t�bbi; letelik a munkaid� �s �jra tal�lkoztok majd vele. de nem �gy t�rt�nt. Egyetlen l�p�s, tal�n egy pillanatnyi gondolat-kikapcsol�s, tal�n megsz�d�l�s - �s zakatol� vonatkerekeken �rkezett a k�ny�rtelen v�g…

�, Testv�reim, mekkora nyomat�kkal h�zza al� ez a szomor� gy�szeset a felolvasott ige szavait: „Tudom Uram, hogy az embernek nincsen hatalm�ban az � �tja, �s egyetlen j�r�kel� sem teheti, hogy ir�nyozza a maga l�p�s�t”. Az ember, a b�lcs ember, aki hatalmas g�peket, gy�rakat ir�ny�t; aki milli� kilom�teres t�vols�gb�l is ir�ny�tani tudja a mesters�ges bolyg�k j�r�s�t, - a maga l�pteit nem tudja ir�ny�tani. Egyik�nk sem tudja, hogy mire �bred�nk reggel, mire feksz�nk le, ha elj� az este, mire indulunk el otthonr�l �s mire �rkez�nk haza. Nincs hatalmunkban az utunk, nem tudjuk ir�ny�tani a tulajdon l�p�seinket. De h�t akkor v�letlenek igazgatj�k az �let�nket, a sorsunkat? Vak v�gzetnek a kiszolg�ltatottjai vagyunk? S�t�t f�lelem rabs�g�ban �l�nk-e? hiszen soha sem tudhatjuk, hol leselkedik fel�nk a minket elnyelni akar� hal�l…

Nem, Testv�reim! Hadd hirdessem n�ktek m�rhetetlen szomor�s�gotokban az egyetlen vigasztal�st. Minden az �r�kk�val� Isten akarat�b�l j�. Nek�nk, embereknek val�ban nincs hatalmunkban a mi utunk. Valaki n�lunkn�l hatalmasabb ind�t el minket az �let �tj�ra. S ez az �t ott halad el, arra vezet, amerre � kijel�li �s addig tart, amilyen hossz�ra � m�rte ki azt sz�munkra.
Nem mi szabunk az �let�nknek ir�nyt, hanem a mindenhat� Isten. Sokszor ilyen kem�ny leck�ken, mint ez a mostani, mutatja meg nek�nk a val�s�got �s figyelmeztet: Ember, nem te vagy az �leted ura, gazd�ja. �s sz�v�nkkel igent kell mondanunk a Mindenhat� Isten szav�ra, b�rmilyen f�jdalmas is az.

II.
I.J. testv�r�nk �tj�t is a mi Isten�nk b�lcsess�ge m�rte ki. Az � gondolataiban benne volt ennek az �let�tnak minden �r�me, szenved�se, k�zdelme �s b�kess�ge. K�zel 58 �vvel ezel�tt � ind�totta el I.J. testv�r�nket Kolozsv�ron �s Ny�r�dmagyar�son �t a f�ldi zar�ndokl�sra. Istent�l val� volt a szeretet, amelynek �ldott l�gk�r�ben feln�tt, sz�lei �s testv�rei k�z�tt. Isten kegyelme �rizte meg a vil�gh�bor� fergeteg�ben, � hozta haza a fogs�gb�l. Isten aj�nd�ka volt a csal�d is, a munkahely is. Hitves�vel k�zel 34 esztend�t �lhetett csendes �r�mben, k�t dr�ga gyermekkel aj�nd�kozta meg a Teremt� �s j�volta megengedte neki, hogy az unok�j�t is megl�thassa m�g f�ldi �let�ben. Testv�reim, Isten�nk aj�nd�kai a h�v� ember sz�m�ra nemcsak �r�met, de f�ladatot is jelentnek: h�laad�ssal �lni azokkal �s j� gy�m�lcs�ket teremni. I.J. �lete a csendes munk�lkod�s, a seg�t� szeretet j� gy�m�lcs�t termette meg a csal�dban �s a munkahelyen egyar�nt.

III.
Emberi l�t�sunk szerint most ez az �let�t der�kba t�rt; v�ratlan hirtelens�ggel szakadt f�lbe. De hinn�nk kell, - nincs m�s lehet�s�g�nk, csak a hit! , - hogy Isten akarata teljesedett be mind az 57 �ves �let�ton, mind pedig a hal�lban. Hinn�nk kell, hogy Isten j�akarata ir�ny�tja az �let�nket kezdett�l a hazat�r�sig. Ti most csak a gy�sz f�jdalm�t �rz�kelitek, gy�szol� Csal�d! De b�zz�tok r� magatokat a szeret� �s kegyelmes Istenre. Im�dkozzatok, �gy, mint a szenved� J�b: „Amit �t nem l�tok, arra Te tan�ts meg engem”. Szerettetek �let�t Isten vezette, ir�ny�totta �nmaga fel�. Ha ezt a vezet�st Krisztusba vetett hittel �s engedelmess�ggel elfogadta: �gy nem szabad nyugtalankodnotok �r�k sorsa fel�l. Nincs bez�rva e kopors�ba; igazi l�nye Istenn�l van.

MI pedig, akik m�g e testben j�runk, figyelmezz�nk az ig�re: nincs a mi hatalmunkban az �let�nk, egyetlen perc�nk se! Ez�rt legy�nk k�szen mindenkor, mert sem a napot, sem az �r�t nem tudjuk, amelyen nek�nk is oda kell �llnunk a Krisztus �t�l�sz�ke el�. B�cs�zzatok dr�ga szerettetekt�l a hitnek azzal a rem�nys�g�vel, hogy egykor napvil�gra j� a szenved�snek, a gy�sznak az �rtelme is. Szolg�ljunk mindannyiunk vigasztal�s�ra az az �r�mh�r, hogy t�l a m�land� f�ldi �leten, Isten az �t szeret�k sz�m�ra �r�k�letet, �r�k boldogs�got k�sz�tett.

�men.