86. TANÍTÓSORS

Alapige: Ésa 55,10-13.

 

Gy.T.!
A felolvasott bibliai szavak Isten beszédéről szólnak, amely az Ő szájából kimegy, s amelyről azt olvastuk, hogy nem tér vissza hozzá üresen, hanem elvégzi azt, amit általa Isten akar; szerencsés lesz ott, ahová küldetett.

Az igének ezt a hatalmát mi jól ismerjük. Isten igéje világot teremtett, amit gondviselésével igazgat, kormányoz, igéje emberi szíveket táplál, vigasztal, életeket változtat meg; felszabadít megkötözöttségekből. Formál, alakít bennünket, ameddig csak élünk.

Ezt az igét, a világnak ezt a jótéteményét Isten embereken át hirdetteti. Égi mag ez, amelynek vetésében emberi életeket használ fel: tanítókat, pásztorokat, presbitereket, az Anyaszentegyház tagjait. Isten gondoskodik arról is, hogy az Ő beszéde eljusson kicsinyeknek és nagyoknak a szívébe, és ott elvégezze a maga jó munkáját: átalakítsa az életet. Így az ige munkája olyan, mint az esőé, vagy a hóé, amely szintén az égből száll alá, de a földet termékenyíti meg; hozzájárul a tavaszi virágzáshoz és az őszi gyümölcsözéshez. Az eredmény: a tövis és a bogács helyén ciprus és mirtusz nevekedik. Isten igéje nyomán szebb lesz a föld és boldogabb az emberi élet.

Mindez nagyon szépen hangzik, mondhatnánk mi, de milyen vigasztalást nyújthat ez igék által Isten Tinektek, akik oly szomorú veszteséget szenvedtetek el? Hiszen a szerető szívek köréből kiszakíttatott a drága édesapa, a hitvestárs, a szeretőszívű nagyapa, a jó testvér és rokon, a tanítványait végtelenül szerető pedagógus, a jóbarát és kedves munkatárs! - Testvérek, azért olvastam éppen ezeket a bibliai igéket, mert úgy látom, hogy a hivatásos tanító sorsa olyan, mint az eső és a hó küldetése. Mindkettő az égből száll alá, s miután a földet megtermékenyíti, az égbe száll vissza. Lássuk meg ennek az igének a tükrében Szerettetek sorsát, a magyar keresztyén tanító küldetését a világban!

I.
Az eső és a hó az égből száll alá. Az igazi pedagógus is felülről való ajándék. Elmondhatjuk, hogy az igaz pedagógus éppúgy születik, mint a jó költő. Nem véletlen, hogy H.Z. testvérünk családja arról a Magyarózdról származik, amely szűkebb hazánknak avatott költőt is adott, s éppen családja szélesebb köréből. Ő maga Nagyenyeden született és az ősi iskolaváros kollégiumával és tanítóképzőjével eleve meghatározta földi pályáját. Nem véletlenül lett tanítóvá; nem tehetett másként. Engedelmeskednie kellett az isteni akaratnak: termékenyítő eszközzé kellett lennie, aki úgy száll alá az égből, mint az eső és a hó a földre! Adjatok hálát Istennek azért, hogy drága szerettetek ezt a rendeltetést fölismerte és engedelmes szívvel teljesítette!
II.
Az eső és a hó feladata, mint mondottuk, a termékenyítés. Ugyanígy a hivatásos tanító munkája, maradandó hatásokat hagy hátra. Az ige ezt így mondja: „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem” (10-11.v.).

H.Z. 37 éves tanítói szolgálata alatt hűséges munkája így érlelt jó és áldott gyümölcsöket. Szívós munkabírásával, sokirányú érdeklődésével, ezermesterkedő hajlamával úgy szolgált, hogy igyekvésén mindenki megérezte: igazi szeretet, hűség, valamint a rábízott drága lelkek iránti felelősség tölti el. Már úgy kezdte el ezt a léleknemesítő, szép szolgálatot Magyarbükkösön, kántortanítóként, aztán így folytatta szolgálatát Désfalván. Ez volt az az állomáshely, ahol élettársra talált, hogy aztán együttesen folytassák pedagógusi szolgálatukat az olyan nagyon szeretett faluban, Szentgelicén. Ezen a helyen igazgató-tanítóként munkálkodott, és ez lett mind neki, mind két gyermekükkel megszaporodott kis családjuknak igazi otthonává. Itt bontakozott ki gazdagon kultúra-megkedveltető és kultúra-teremtő szolgálata. Tanítványaival megszerettette a népi hagyományok ápolását és azoknak a helyeknek a kegyeletes megbecsülését, ahol az előttünk járó nagyjaink éltek.

Ezután még Udvarfalva következett és végső állomáshelyként Marosvásárhely. Életének 57-ik, boldog házasságának 33-ik évében innen hívta őt haza a Mester, az érette is kereszthalált szenvedett Jézus Krisztus, akinek mindannyian tanítványai vagyunk.

III.
Mert amikor az eső és a hó megcselekedte azt, amire elküldetett, visszatér az égbe. Így olvastuk az igében - és így történik ez az emberi életben is.

Ésaiás próféta végső szavai a megváltott nép megszabadítását énekelték. Ebben az örömben a természet is osztozik. Valamikor átokként hangzott az ember, az elesett ember felett: „Töviset és bogácskórót teremjen neked a föld…” Most pedig a prófétai örömüzenet így szól: A tövis helyén ciprus, a bogács helyén mirtus virul, a bűnt és halált megsemmisítő Isten dicsőségére; az Ő megváltó kegyelmének örök jegyéül. - Mintha a nagy költő szavait hallanánk: „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld” (Mécs László).

Ez azonban csak képe annak az örökkévaló szabadításnak, amit Isten Jézus Krisztusban készített számunkra. Azok, akik küldetésüket e földön híven végezték, nem a megsemmisülésbe, az enyészetbe mennek, hanem haza, a mennyei dicsőségbe. Hisszük, hogy odahívta haza most koporsóban fekvő testvérünket is, az Ő szolgáját, miután küldetését e földön elvégezte.

Gyászoló Szerettei: ennek a reménységnek a vigasztalásával adjatok hálát Istennek mindazért, amit hozzátartozótok életében tinektek és fölnevelt tanítványainak ajándékozott az ÚR. Mi pedig veletek együtt imádkozunk és kérünk mindnyájatok számára vigasztalást a minden vigasztalás Atyjától.

Ámen.