„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Mindig könnybelábad a szemünk, gyásszal telik el a szívünk, amikor egy-egy szomorú ravatal mellett állunk. Vajon miért? Azért, mert tulajdonképpen minden halottban önmagunkat siratjuk. Minden eltávozott testvérünkkel, rokonunkkal, jóbarátunkkal életünknek egy megszentelt darabját veszítjük el. A búcsú, az elválás pedig mindig fájdalmas.
Így állotok ti is, gyászoló Testvérek, ebben az órában a szerető édesanya, a hűséges hitvestárs, a jóságos nagyszülő, rokon, - a mi keresztyén nőtestvérünk koporsója mellett. Kit veszítettetek el? Ti tudjátok. De meg kell tudnotok azt is, hogy amikor Isten a legdrágábbat veszi el, Önmagát adja kárpótlásul, vigasztalásul. Ennek tudatában hallgassatok a felolvasott ige szavaira. Fájdalmatokban ebben ad Isten nektek vigasztalást és a jövendőre nézve áldott útmutatást. Ennek az igének az igazsága ezen kívül a Ti drága szerettetek életében is beteljesedett.
I.
„Ne félj, mert én veled vagyok;…”, így kezdődik az ige és ebben van a mi hűséges Istenünk első ígérete. S.I.-né sz. B.E. testvérünk 78 éves földi zarándokútján bizonyára sokszor elhangzott ez a biztatás. Marosugrán: a gyermek- és ifjúkor éveiben, aztán Zabolán és Bükszádon és Sepsiszentgyörgyön: vagyis életének minden állomáshelyén. Mert Testvéreim, itt e földön icxdsew3degenek és vándorok vagyunk, de áldassék Istenünk kegyelme azért, hogy Ő mindenkor és mindenütt velünk van, az örömben és a bánatban, a boldogság napjaiban és a próbáltatások idején egyaránt. És ha Isten velünk, - kicsoda ellenünk? Ez a biztatás a hívő embernek az örök erőforrása. Halljuk hát meg mi is e koporsó mellett ennek a bizonyságnak a szavát: Isten velünk van ebben a gyászban, fájdalomban is, Neki hatalma van arra, hogy áldásra fordítsa ezt a keserűséget is!
II.
Asszonytestvérünket nehéz keresztnek a hordozására választotta ki Isten: 3 évtizeden át, földi életének végéig tartott ez a próbatétel. Súlya alatt sokszor el is csüggedt volna, de bizonyára sokszor visszhangzott a szívében ez az ige: „…ne csüggedj, mert én vagyok Istened;…” . és ez a szó nemcsak vigasztalt, de erőt is adott útja folytatására, keresztjének hordozására. Így tudta csodáltara méltó türelemmel hordozni testének megkötözöttségét, alázattal, mint ami nem a véletlen műve, de Isten rendelése. Testvéreim, mi milyen sokszor, milyen hamar elcsüggedünk. Lapozzuk fel ilyenkor Isten igéjét. És tanuljunk az élő szövegekből: a nálunknál nehezebb keresztet hordozóknak az életéből. Tanuljunk a mi asszonytestvérünk életéből. Ő fáradságot nem ismerve, bénán is tudott munkálkodni az ő háznépéért. Isten vigasztalása által nyert erőt, s ezzel az erővel minden testi-lelki fájdalmat le tudott küzdeni, hogy erőtlenül is, betegen is hasznára lehessen szeretteinek!
III.
Még egy ígérettel bírt a mi nőtestvérünk. Az ige szavai szerint, az ÚR ezt mondja az Őt félőknek: „Megerősítlek, sőt megsegítlek és igazságom jobbjával támogatlak”. Testvérek, emberi életünk folyamán állandóan rá vagyunk utalva arra, hogy a mi Istenünk megsegítsen bennünket. Éhezzük és szomjúhozzuk az igazságot, a legtöbbször megelégíttetés nélkül. Isten azonban nem hagyja el az övéit, hatalmas jobbjával és igazságával támogatja őket. Így aztán a segítségre szoruló másoknak tud segítségére lenni. Istennek a csodája ez az életünkben, az volt hazatért asszonytestvérünk életében is.
IV.
De milyen vigasztalást ad Isten igéje most, a halállal szemközt? Hitvallásunk, a Heidelbergi Káté első kérdése-felelete a mi egyetlen igaz és legfőbb vigasztalásunk: Akár élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok,… Az Ő szava bíztat: én veled vagyok, még a halálban is. Én vagyok Istened, ez azt jelenti: a mi Istenünk az élőknek az Istene. Nem hagyja az övéit a halálban, hanem örök életre támasztja fel őket. Krisztus Urunk szava erre a kezesség: Az én juhaim hallják az én szómat és követnek engem. Én ismerem őket és örök életet adok nékik és senki ki nem ragadja őket az én kezemből!
Ezzel a reménységgel búcsúzzatok a hazatérttől (búcsúvétel). Példája erősvr54ítsen, mutasson utat. Minden körülmények között bízzuk rá magunkat a mi erős Istenünkre, az élő Istenre, aki megtart bennünket még a halálban is, - és átalvisz az örök életre.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
