80. ELFÁRADÁS ERŐ NÉLKÜL

- öngyilkos felett -

Alapige: Ésa 40,30-31.

Gy.T.! emberi életünk nagyobb része nyomorúság és fáradság. Így tanít Isten igéje. Aki munkálkodik előbb-utóbb elfárad. Minden napból néhány órát pihenni kell, hogy folytatni tudjuk a munkát, a küzdelmet. A tartalékok egyszer egészen kimerülnek; elfogy az erő, végletesen elfáradunk. Ez a halál. A megfáradtnak pihenésre kell térnie; de a híven munkálkodónak tulajdonképpen akkor kezdődik az igazi élete: az örök élet, amit megígért Isten a Benne hívőknek.

Minden megfáradás reményteljes, hiszen az van benne, hogy megfáradtam ugyan, de a pihenés után újra kezdhetem a munkát, a cselekvést. Hívő embernek még a halál sem kétségbeejtő, hanem reményteljes. Azt valljuk ugyanis, hogy megpihenünk, - de aztán egy magasabb szinte újra kezdhetjük az életet. A halál álmából is felébreszt az ÚR, hogy igazi életünkre találjunk Nála. Az életünk hasonlítható egy földi nap lefolyásához: van hajnala, reggele, dele, majd estéje és éjszakája is. De minden éjszaka után új hajnal, új reggel következik, az elfáradás után pihenés és az erőnek a magújulása.

Szívünk most azért van úgy tele a megdöbbenés szomorúságával, mert valaki közülünk idejekorán megfáradt. Nem várta be, amíg leszáll az alkony, hanem maga siettette ebbe az utolsó nyugágyba való lepihenését. Kérdezgetjük a koporsóba zárt titkot: mi fárasztotta el így a mi ifjú testvérünket, B.S.-t, hogy nem várta be az estét, a Gazda által számára kimért életútnak a végét? Túlfeszített munka és tanulás? Várakozás, aminek szerinte késett a beteljesedése - és közben elfogyott a türelem? Ki tudna közülünk ezekre a gyötrő kérdésekre feleletet adni?

Csak azt mondhatjuk el, amit igénkben Ésaiás prófétának megjelentett az Úr. Ez a mindenkor, mindenkire érvényes igazság. Van olyan is, hogy elfáradnak az ifjak. Korunkban egyre többször szomorúan tapasztaljuk ezt, és keressük is az okát. Miért, hogy oly hamar megfáradnak sokan az ifjaink közül? Nagy nekilendüléseket, ígéretes kezdeteket látunk, - és egyszerre csak megtörik a lendület; az első nagyobb akadálynál odalesz a remény, és kialszik az élet! Milyen szépen indult B-S. életútja is! Kitartó állhatatosság, mélyenérző szív, nemes ambíció jellemezte, szerette volna, ha minél többre viszi az életben. Hol történhetett ez a nagy törés, hol növekedtek meg úgy a terhek, hogy a 23 éves ifjú összeroskadt alattuk? Nem találjuk a feleletet.

A meddő töprengés helyett hadd kérdezzük inkább azt, hogy vajon van-e gyógyszer az idő előtti megfáradásra? Van-e lehetőség a megunt, megutált élet újrakezdésére? Igénk így felel: Van. Íme: „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul,…” Ezt az orvosságot kínálja Isten minden megfáradott életnek. Ez az Istentől adott drága ír, amitől újra életté lesz az élet. Halljátok ezt különösen Ti, ifjabb testvéreim! Hit nélkül csak elcsüggedni lehet, csak az akadályok előtt megrettenni, az életet eltékozolni lehet. Azonban az evangélium egy másik, egy áldott lehetőségről beszél nekünk: a megfáradott megújulást találhat! Mégpedig akkor találjuk meg erőnk megújulását, amikor meghalljuk annak a szavát, aki minden megfáradtat így hívogat: „Jőjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, én megnyugosztlak titeket.”

Fogadjátok el ezt a hívást, és megtapasztaljátok, hogy Jézus Krisztus a megoldás mind az ifjabb, mind az idősebb emberek számára. Nála minden kérdésünkre van megoldás. Fogadjátok el az Ő megváltó szeretetét, szeressétek jobban egymást, mint eddig és vigyázzatok több felelősségtudattal és megbecsüléssel egymásra! Ne adjatok lehetőséget a Sátánnak az élet elpusztítására!

Ti pedig, akiket oly súlyosan megpróbált ez a szükségtelen gyász: édesanya, édesapa, testvérek, rokonok; (búcsú) fájdalmatokban bízzátok magatokat arra az Úrra, akinek van hatalma sebeteket bekötözni, gyászos szíveteket megvigasztalni örök vigasztalással. Bízzátok magatokat arra az Úrra, akinek van hatalma sebeteket bekötözni, gyászos szíveteket megvigasztalni örök vigasztalással.

Ámen.