„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Ha úgy két hónappal ezelőtt találkoztatok P. Z. aával, bizony nem gondoltátok volna, hogy a mai délutánon itt fogtok állni, koporsója körül. Váratlan hirtelenséggel dőlt ki a sorból a mi testvérünk. Lám, ez a mai istentiszteletünk is aláhúzza az emberi élet múlandóságának tényét. Mindannyiunk szívét át meg átjárja az ige igazsága: „Minden test fű és minden szépsége, mint a mező virága…”
Bizonyára láttatok már a nyár hevében megperzselődött mezőt. Az ilyen földön minden virág, minden fűszál000 kiégett, elszáradt. Isten igéje szerint ilyen a földi lét. Ezt az igazságot kiáltja bele Isten igéje a mi világunkba. Hiába vagyunk olyan nagyra az erőnkkel, képzelt hatalmunkkal; valójában csak a fűhöz hasonlítunk: mindnyájan hamar elszáradunk. Íme, itt, ebben a koporsóban a szemléltető példa!
Isten kijelentése szerint mindnyájan csak füvek vagyunk a nagy-nagy virágmezőn. Mindannyiunkat megperzsel a szenvedések tüze, reánk fuvall az elmúlás szele és már csak - voltunk! Ez az igazság nem csupán a ravatalon nyugvó, mindössze 44 évet élt testvérre vonatkozik, hanem mindnyájunkra nézve érvényes. De P.Z. aának az életében különösen szemléletessé válik ez az igazság.
Mit tudunk rövid földi életéről, sorsáról? A szülők és a két gyermek élete valamikor olyan lehetett, mint egy kedves virágoskert. Boldog kezdet! Ámde jöttek a szél-fuvallatok és ebben a kertben sorra száradtak el a virágok. Előbb a szülők, majd az egyik gyermek hervadt el, - s most, íme, a másik. Mindnyájan abban az életkorban, amikor még általában az alkotás, a munka küzdelmesen szép korszakát éljük. Véletlennek tekintsük ezt, - vagy Isten különös rendelésének? Hitünk valósága dől el ebben: hogyan látjuk az életet, a magunkét és a másokét?
Testvéreim, így nevel rá bennünket Isten arra, hogy úgy tekintsük életünket és világunkat, hogy nincs nekünk itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Ami testtől született, mondja a mi Urunk Jézus Krisztus, test az, és ezért nincs örökkévalósága. Test és vér nem örökölheti Isten országát. Egész földi életünk nem más, mint vándorút, egy magasabb végcél felé; átmenet a földi, múlandó létből az örök életbe. Ezen a vándorúton két nagy bizonyossággal jár a keresztyén ember. Erről a két dologról szeretnék most előttetek Isten igéje alapján bizonyságot tenni.
Nem hamarabb, hanem csak akkor száradunk el, amikor az ÚR szele fuvall reánk. Isten szele pedig előbb vagy utóbb, valamennyiünkre rá fuvall. Lehet ez betegség által, mint hazatért testvérünk esetében, vagy baleset útján, vagy egyszerűen az öregség elkövetkeztével. Mikor elkap bennünket az ÚR szele, megszárad, ellankad az életünk. Az egyiket egyszerre teríti le a vad, fergeteges szélroham, a másikat hónapokig, évekig tartó állandó szélfúvás hamvasztja el. Azonban ezt senki ember el nem kerülheti. Bűneink miatt mindannyiunkra ránk fuvall a halál szele, az ÚR szele. Elszárítja az életünket, annak minden szépségét. Ennek mindenkor mindnyájan tudatában kell hogy legyünk. És készülnünk is kell rá. Ezét vannak a vasárnapok, az igehirdetési és igehallgatási alkalmak. Testvérek, élünk-e a lehetőséggel minden adódó alkalommal? Készülünk-e a földin túl az örök életre?
A másik nagy bizonyosság abban van, hogy elszáradó, megszűnő létünkkel szemben, az ÚR beszéde örökre megmarad. Ez a beszéd pedig nem valamit, hanem valakit hirdet: Jézus Krisztust. Ez a beszéd tesz minket igazán élőkké. Lehetsz fű, lehetsz virág Isten kertjében: öncélúan nem élheted az életet. Illatoznod kell, szolgálnod kell, másoknak a javára. A virág ugyan rövid életű: de amíg virul, ugyan rövid életű: de amíg virul, általa szebbé lesz a világ. A mi rövid emberi életünk is alkalom arra, hogy mások életét szebbé, boldogabbá tegyük, ne magunknak éljünk. Arra hív fel az ige itt, a koporsó mellett, hogy az élet bármely rövid élet is, alkalom a szeretetre, a jó cselekvésére. Így éljük hát azt.
Ezt mi Jézus Krisztustól tanuljuk meg igazán. Ő meghalt, de a halálból érettünk föltámadott, hogy elszáradt, a bűn halálában lévő életünket megelevenítse. Ezt az igazi életet hirdetteti most is az ige. Ezt az életet keressétek, gyászoló Testvéreim! Ebben bízzatok, ebben reménykedjetek. Isten élő beszéde maga Jézus Krisztus. Őt keressük, Őt hallgassuk, amíg időnk van. Benne megtaláljuk a teljes, az üdvösséges, igazi emberi életet. Az örök életet. (Búcsúvétel).
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére