78. SZÍVHEZSZÓLÓ VÍGASZTALÁS

Alapige: Ésa 40, 1-2a.

Gy.T.!
A gyász fájdalma mindig némaságot teremt az emberek körében. Elhallgatunk, mert nincs mondanivalónk, mert az emberi vigasztalás nem nyújt igazi vigaszt. Azonban megszólal Isten; ez a mi nagy vigasztalásunk! Isten szólott a teremtés hajnalán: Legyen világosság! , - és lett világosság. Amit Isten szól, az megtörténik, meglesz. Ő szólott az ősatyán, az első keresztyének, a reformátorok életében és szól ma, ezen a helyen, Tihozzátok, gyászoló Testvérek!

Felolvasott igénkben Isten az Ő népéhez szól a prófétán keresztül. Azt hirdetteti, hogy vége a babiloni fogság nyomorúságának; a nép megszabadult, hazatérhet szülőföldjére.

Gyászoló Testvérek, ma ti vagytok Istennek az a népe, akihez az ÚR szavát intézi. Tudnotok kell, hogy az, aki szól, a mi Istenünk! Nagy vigasztalás van már ebben a szóban is, hogy az örökkévaló ÚR a mi Istenünk. Ezért mi olyan valakinek a tulajdonai vagyunk, aki mindannyiunk Teremtője és Ura.

Mit szól a mi Istenünk a gyászoló család, s a gyászban osztozó gyülekezet számára? Ezt: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet…” Itt, a csend birodalmában, a temetőkertben Isten maga hirdettet vigasztalást. Mivel vigasztal Isten? Azzal, ami hitvallásunk, a Heidelbergi Káté első kérdés-feleletében van. Az a mi egyetlen vigasztalásunk mind életünkben, mind halálunkban, hogy nem a magunkéi, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus tulajdonai vagyunk. Úgy lettünk az övéi, hogy Ő meghalt érettünk, ezen az áron vásárolt meg bennünket. A jelen vigasztalása: hogy Ő megőriz bennünket a gonosz hatalmával szemben. A jövőnk pedig: az örökélet bizonyossága.

Ha ezzel a hitvallással tekintetek elköltözött drága Szerettetekre, akkor meglátjátok, hogy ő is hozzátartozott Isten néphez, ő is Jézus Krisztus tulajdona volt. Özv. B.J.-né szül. B.K. marosbogáti elindulásától kezdve a mostani boldog hazaérkezésig Isten gyermeke, tulajdona volt. Istennek gondja volt és ma is gondja van az Ő tulajdonára. Így látjuk az igén keresztül nőtestvérünk egész földi életét.

Drága Szerettetek szép, hosszas életén át, 88 esztendőn keresztül Isten gondviselése alatt élt. Az ÚR és Gazda szeretete ajándékozta meg őt örömteli gyermekkorral, ifjúságának boldog éveivel. Isten gondviselő szeretete rendelte neki a hozzá illő segítőtársat, férjét, akivel közel 60 esztendőt tölthetett békés, harmonikus házasságban. Küzdelmes munkájukat Isten gazdagon megáldotta és így békés otthont teremthettek maguknak és életük drága gyümölcseinek, három gyermeküknek. Az ige és az Isten házának az öröme adott erőt, vigasztalást, hogy minden nehézség ellenére áldott és örömteljes legyen az életük és együttes szolgálatuk. Akkor is adott vigasztalást a mindenek Ura, amikor 53 éves leányát kellett elsiratnia. Az élet megy tovább, a sírhalmoktól az új feladatok, szolgálatok felé.

Az egykori prófétai szó azt hirdette, hogy vége van a nyomorúságnak. Nem az életnek van vége, ahogyan azt mi gondolnánk. Aki Istenben elrejtett életet él, annak a halál hatalma sem árthat, az sem választhatja el Istentől. A nyomorúságnak van vége. A jó vénségben: közel a ki,lkoi98lencedik évtizedhez, kegyelem az, hogy meg lehet halni; vége szakad a földi a létet megterhelő nyomorúságoknak.

Drága Szeretteteknek nem büntetésként, hanem ilyen kegyelemként jött el a földi élet vége, hogy reménységünk szerint az igazi, az örök élet kezdődjék el számára.

Sokan úgy szokták mondani: amikor az ember nagy kort ér: nagyon idős és nagyon erőtlenné, beteggé lesz, akkor megváltás a halál. Azonban mi, Isten megváltott gyermekeiként jól tudjuk, hogy nem a halál jelenti a megváltást, hanem Jézus Krisztus kereszthalála. Az Ő érettünk való szenvedése és engesztelő halála azért történt, hogy mindnyájan, akik hiszünk Őbenne, bűnbocsánatot és üdvösséget nyerjünk Általa. Erről szól a régen megíratott prófétai ige vigasztalása is. „bűne megbocsáttatott.”Egyetlen emberről sem mondhatjuk el azt, hogy tökéletes életet élt, bűnei nem voltak. Mindnyájan nyomorult bűnösök vagyunk, akik e testben járunk. Istennek az a határtalanul nagy kegyelme, hogy mindenkinek része lehet a bűnbocsánatban. Földi életünk így a bűnbánat, de egyben a kegyelemért való hálaadás jegyében folyik. A hálás szolgálatnak, szeretetnek, másokkal való jótevésnek az útján B.J.-né immár hazaérkezett. Kísérjük őt Istenünk elé reménységgel és hittel (Búcsúvétel). Imádkozzunk a próféta szavaiban nyert vigasztalás reménységével: a kegyelem Istene adjon mindannyiotoknak igaz vigasztalást a feltámadás és örök élet reménysége által. Ámen.