„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gy.T.! Hosszú szenvedések után hívta haza e ravatalon nyugvó testvérünket a mindnek Ura. Az volt az Ő bölcs rendelése és kikutathatatlan akarata, hogy testvérünk bevégezze immár földi hivatását és életének 72-ik évében a hitben járás földjéről a szemtől szembe látás boldog hazájába térjen. Megszomorodott családja és mi mindnyájan, kik még e földi vándorúton járunk, fájdalmas, résztvevő szívvel állunk koporsója mellett. E koporsó újra az emberi szeretet és tudomány csődjét, valamint a halál hatalmát hirdeti. Sokan csak ennyit látnak. Meg azt, hogy Isten íme, nem könyörült meg szolgáján, hogy életben tartsa. Nem könyörült rajta. A felolvasott ige pedig ellenkezőleg, azt hirdeti, hogy az ÚR könyörült rajta. Gyarló emberi gondolataink megütköznek Isten egészen más, a mienktől gyökeresen különböző gondolatával, amint hallottuk: „…azért vár az ÚR, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges Ő, hogy megkegyelmezzen néktek…”
Egy festőművész egyszer két különböző képet festett egy vászonra. Az egyik kép egy mesteri pókhálót ábrázolt, amelynek a sarkában a pók lesben áll és áldozatára vár. A kép alá ezt írta: Vár téged. A másik kép egy szép hegyi tájat ábrázolt, ahol sziklák között tisztán csörgedezett az üdítő hegyi patak. E kép alá is azt írta: Vár téged.
Merő ellentét ez a két kép. Pedig ugyanaz az értelme: vár téged. Az egyik vár, hogy megsemmisítsen, a másik azért vár, hogy felüdítsen. A szenvedő keresztyén ember ezt a két képet hordozza magában., sokszor azt képzeli, hogy valami ismeretlen titkos hatalom hálójában vergődik. Végzetes erő vetette ki rá a hálót és számára nincs menekvés. Ezzel a képzettel szemben Isten igéje arról győzi meg a Benne hívőt, hogy maga az Úr vette munkába az életét. Nem életünkre törő ellenséggel állunk szemben, hanem azzal a Mindenhatóval, aki Krisztusban szerető Atyánkká lett. Az Ő cselekedetének, szándékának rejtett értelme az Ő örök könyörületében van. Testvérek, nagyon fontos, hogy ezt a képet tartsunk szemünk előtt, hogy el ne csüggedjünk, kétségbe ne essünk az életúton!
Ilyen kísértés és bizakodás feszültségében viselte keresztjét nehéz szenvedések közepette J.K. aa. az egykori nagy családból csak maga maradt. Sorra elköltöztek a szülők, majd két testvére is. Egyedül maradt azok közül, akik valamikor oly boldogan éltek együtt a Szilágy megyei Kisdoboka családi otthonában. Vándorútja Désaknán és a Vöröstorony-i tájakon át vezette ide, városunkba, ahol hosszú éveken át, nyugdíjba vonulásáig munkálkodott. Az utóbbi időben betegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta. Súlyosan megviselte az átélt két operáció; általában az utóbbi évtized, hiszen ezalatt 19 alkalommal volt kórházban. Súlyos szenvedések között tanulta meg Testvérünk, hogy Isten választottait a kereszthordozás jellemzi. De ezek között az ÚR várakozása célhoz ért: J.K. aa. megismerte a szenvedő, az érte is kereszthalált vállaló és azt elhordozó Krisztust. A Tőle vett erővel türelmesen hordozta aztán a maga keresztjét, hazaköltözéséig. Reménységünk szerint a kereszt után várja őt a korona: a mindvégig állhatatosaknak Istentől ígért örök jutalom.
II.
Ti ugyan, fájdalmas szívű Szerettei, az ellenkezőt panaszoljátok: azt, hogy az ÚR könyörtelen volt, nem könyörült rajtatok. Fájdalmas szívű özvegye, aki most az együtt töltött 49 esztendő örömeivel és küzdelmeivel vagy tele, azt mondod: Hogyan könyörült rajtam az Úr? Én itt nem győzelmet, nyereséget, hanem éppen ellenkezőleg, megfosztatást, vereséget látok! Édesapát sirató fia, menye, nagyapáért kesergő unokák, kik úgy szerettétek, ezt mondjátok: hogyan lássunk könyörületet abban, hogy megfosztatunk ettől az oly drága élettől?! Rokonok, barátok: ti is inkább azt a titkos hatalmat látjátok, amely az életünkre tör, s nem látjátok az Urat, aki azért vár, hogy könyörüljön…
De ha minden másként beszélne is, ha ez a mostani gyász össze is törne benneteket, reménykedjetek abban, hogy Isten gondolatai békességnek és nem háborúságnak a gondolatai. Az igaz keresztyén hit a sötét égbolton is szivárványt lát. A hit mindent Istennek a kezéből vesz, aki a keserűből is édest tud kihozni. Ezért a hit megtanul így szólni a veszteségben is: Az ÚR adta, az ÚR vette el, áldott legyen az Úrnak neve! Mindenki tudja, hogy fekete a kőszén, de benne fény és tűz rejtőzik. Így rejtőzik benne a hittel hordozott gyászban is a mi Urunk könyörülete. A keserű pohárból így lesz hitünk által az üdvösség pohara. Amióta Krisztus Urunk kiürítette a keserű poharat a Gecsemáné kertben, minden hittel szenvedőnek nagy bizodalma lehet abban, hogy halált is legyőző, diadalmas Krisztus ígéretében részesedik. Íme, Testvérek, a forrás, amely az élet és a halál sziklái között csörgedez. Vár titeket, hogy felüdítsen és vigasztalást nyerjetek.
Merítsetek ebből a forrásból naponként: vegyétek el Isten felkínált könyörületét. Ha ebből merítetek, a halállal szemben az élet bizonyságát veszitek. Fájdalmatok özönvize fölött Isten Lelkének fehér galambja száll: vegyétek észre. Kedveseteket Isten várja, hogy minden szenvedését örök dicsőségre változtassa át. Szívetek őszinte részvéte kíséri Szerettetek porsátorát. Őrizzétek meg e földi életben emlékét, kövessétek hitét. Mi pedig, mindannyian, emeljük szívünket buzgó imádságban Istenhez, kérve az Ő vigasztaló kegyelmét a gyászban. Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
