„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
„Békesség néktek!” - Ezekkel a szavakkal fordult a mi Urunk Jézus Krisztus, feltámadása után az összetört szívű tanítványokhoz, akiket annyira lesújtott Mesterük halála, hogy minden erősítő, bátorító ígéretéről megfeledkeztek. Ezzel a szóval fordulok most én is hozzátok, megrendült szívű, Gyászoló Testvéreim! Hozzád, te édesanya, akinek úgy fáj a lelked, hogy neked kell drága gyermeked koporsójánál megállnod, holott az élet rendje az lenne, hogy gyermek álljon a szülő koporsójánál! Te jóságos testvér, aki most döbbensz rá arra, mit veszítettél testvéredben: ezentúl egyedül vagy, testvér nélkül a világban. Te keresztyén Gyülekezet, kinek úgy hiányzik az elköltözött nőtestvérünk arca, szolgálata. Hadd mondjam Mindnyájatoknak: Békesség néktek! Figyeljetek Istenünk szavára: Ő a békeség forrása!
I.
„Kinek szíve rád támaszkodik.”, halljuk Urunk szavát. Olyan nőtestvérünk ravatalánál állunk, akinek szíve Őreá, a mi Urunkra és Istenünkre támaszkodott. Kicsiny gyermekkora óta a próbák ösvényén járt. Csípőficam következtében egész életében sántított. Minden ilyen embertársban valami csökkentértékűség él, ha magát az egészséges emberekkel összehasonlítja. Kiben találjon az ilyen ember vigasztalást? Egyedül Istenben. Őreá támaszkodik a próbák alatt a szív. Nehéz élete volt nőtestvérünknek. Mégis támasszá lett ő maga is. Mert Istenben többek között az a csodálatos, hogy Ő az erőset az erőtlenre bízza rá.
A bibliai Illés prófétáról tudjuk, hogy amikor elfogyott az étele és itala, Isten őt olyan helyre küldte, ahol még kevesebb élés volt: a sareptai özvegyasszonyhoz. És ott megtapasztalták, hogy ami csupán két embernek egyetlen étkezésre való lett volna, az háromnak is elég volt, napokon, heteken keresztül. Így tapasztalják meg Isten választott gyermekei naponként a csodát: a szeretetből bármennyit adunk, annál inkább szaporodik, nem fogy el. - Így lehetett nőtestvérünk idős szüleinek gondviselőjévé. Így tapasztaljuk meg mi is hittel Istenünk gondviselésének csodáját, éppen úgy, ahogyan az ének mondja: „Nincs elég olaj korsódban? Másnak add oda felét…” V.R. testvérünk ennek az igazságnak a bizonysága volt, ezt hirdette, nem szóval, de egész életével. Isten világa csodálatos világ, amelyben az erő, a hit, a szeretet megosztás útján nem fogyatkozik meg, hanem tovább szaporodik és növekedik.
II.
„… megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik.” Így folytatódik alapigénk. Ez is valósággá lett hazatért nőtestvérünk életében. Isten megőrizte őt. Erőt adott: ezzel tudta Szüleit ápolgatni, napi gondokat elhordozni; tüzelőfát beszerezni, szorgalmas varrogatásból fedezni a napi kiadásokat, fenntartani a családot. És mindezt teljes békében, zúgolódás nélkül végezni! Istennek békessége volt a szívében, bizonyára innen kölcsönözte az erőt. Pál apostollal együtt vallhatta: Mindenre van erős a Krisztusban, aki engem megerősít. Tudjuk- e mi is naponként ezt vallani, Testvérek?
III.
És mi a jutalma ennek a fáradhatatlan szolgálatnak? , kérdezzük. Igénk felel: „…az Úrban,…örök kőszálunk van.” Mit is jelent ez? Azt, Testvérek, hogy mi nem ingatag fundamentumra építjük rá az életünket. A kőszikla: a tartós, szilárd, megingathatatlan alapot jelenti. A kősziklára épült házat nem sodorja el a vihar, nem tesz benne kárt az árvíz, ellene áll a földrengésnek is. A kőszikla az állandóságot jelenti. Számunkra a kősziklára építés az örökélet reménységét, szilárd bizonyosságát jelenti. Hisszük, hogy hazatért Testvérünk immár elnyerte bizodalmának jutalmát, az örök békességet.
És nekünk, még élőknek, itt élőknek, mit mond az ige? Ezt: „Bízzatok az Úrban örökké!” Nagyon megnyugtató az a bizodalom, hogy Istenben örök kőszálunk van. Számunkra ez annyit jelent, mint egykor a zsinagógafőnek, Jairusnak adott bíztatás: A leányka nem halt meg, hanem aluszik. Ugyanezt az élő reménységet adta Krisztus Urunk a naini özvegynek, akinek fiát adta vissza a halálból, valamint Máriának és Mártának, akiknek a negyednapos halálból hozta vissza testvérüket, Lázárt. - Én is ezt az élő reménységet hirdetem nektek, Gyászoló Testvéreim! Bízzatok, fájó szívű hozzátartozók! Nem örök álomra tért szerettetek. Van és lesz boldog viszontlátás. (Búcsú) A mi Urunkban, Istenünkben örök kőszálunk van. Benne bízzatok, Ő megőriz benneteket mindörökké.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
