„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Mondják, hogy a tenger mélyében van egy pont, ahol örökös nyugalom van. Mi annyit teljes bizonyossággal mondhatunk, hogy az Istenben bízó ember szívében valóban van egy ilyen nyugalmi pont. Ilyenről beszél a felolvasott ige: „Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom és nem félek; mert erősségem és énekem az ÚR, az ÚR, és lőn nékem szabadítóm. S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből.” Erről a nyugalomról szoktunk úgy énekelni, hogy még ha a halál árnyékának völgyében járunk is, szívünk nem fél a gonosztól. Jézus ajkára ez a bizodalom adta a keresztfa pokoli gyötrelmei között a gyermeki vallomást: „Atyán, a te kezedbe teszem le az én lelkemet.”
Nincs is annál áldottabb dolog e világon, mint olyan embernek a közelében élni, akinek szívéből visszasugárzik valami ennek a mennyei ajándéknak, az Istenben való bizodalomnak a fényéből! - Titeket, Testvéreim, abban a kegyelemben részesített Isten, hogy szerettetek életéből sugárzott az Úristenben való gyermeki bizodalom. Bízom és nem félek, vallotta egész életében. Ebből a szilárd bizonyosságból fakadt az a derűs jóság, amely szemeiben ragyogott, s az a megelégedettség, amiről minden szava meggyőzte a környezetében élőket.
Honnan nyeri a csüggeteg emberi szív ezt a töretlen bizodalmat, ezt a lelki megnyugvást az életút nyomorúságai között? Bizonyára ebből a most elhangzott igéből: „Örömmel merítetek vizet…” Az élő víz, tudjuk, maga Jézus Krisztus, illetőleg az Ő hozzánk hangzó igéje. A samáriai asszony hallotta először Urunk felajánlását: a víz, amit Ő ad, olyan, hogy aki belőle iszik, többé meg nem szomjúhozik. Sőt, az ilyen ember maga is üdítő forrássá lesz embertársai számára. A mi Urunk Jézus Krisztus a Szabadító, ő a Kútfő, vagyis a forrás; Tőle nyerjük el naponként a nyugalmat, békességet adó élő vizet. Szerettetek békességének és megelégedettségének isteni titka az volt, hogy ő naponként merített ebből a kútfőből.
I.
„Nem félek”, vallja az Istenűben bízó lélek. Vallotta ezt drága Szerettetek is. Pedig az az életút, amelyet özv. S.I.-né, szül. B.R. testvérünk végigjárt, egyáltalán nem volt sima. Szülőfalujából, Szászpéntekről alig 12 esztendős korában eljött, ide a városba. Édesapja meghalt, a család átalakult, ő pedig odahagyta a szülői házat. Később, a mostohaapa halála után az édesanya is bejön a városba, s együtt járnak naponta megkeresni a megélhetésükhöz szükségeseket. Aztán Isten akaratából hitvestársra talált; szép, küzdelmes és mégis örömteli esztendők következtek. A házasság családdá lett, amelybe egymás után öt kisgyermek kopogtat be. Testvérünk itt is megtapasztalta a próbák tüzes kemencéjét, hiszen asszonyi lényének első gyümölcsét, az első gyermeket alig pár hónapos korában visszakérte tőle az ajándékozó ÚR. És amikor a négy megmaradt gyermekének örvendhetne, - hiszen sorra látta felserdülni őket, - akkor kidől mellőle az erős társ; egymaga marad. Mintegy másfél évtizedes házasságra több mint három évtizedes özvegység következett. Most volt igazán nagy szüksége arra, hogy naponként átélje: Erősségem és énekem az Úr. Isten az én Szabadítóm! Benne talált vigaszt, reményt és bátorítást a lelke. Mint ahogy mindannyian átéljük annak igazságát, hogy Isten sok mindent elvehet tőlünk, de egyet nem vesz el soha: Önmagát. Amikor megkevesbedik a hozzánk közelállók száma, Isten mindig Önmagát nyújtja kárpótlásul minden megváltott gyermekének.
II.
Aztán következett a testi próbáltatások sora. Egy alkalommal két keze egyszerre volt eltörve. Nagy büntetés, nagy próba volt ez, hiszen annyira szeretett övéiért dolgozni! Szemével is műtötték, két ízben is; aztán nyaksérvvel operálták. Azután meg lábát törte egy esés következtében és már-már a halál közelségébe jutott, - de mindezen próbák között vele volt az Úr, az erős Isten. Lelke elepedt volna, de ő vizet merített újra meg újra a szabadító kútfejéből. Közben pedig hite megerősödött, mert ismételten tapasztalta, hogy Isten velünk van a testi szenvedésekben és lelkünk gyötrelmeiben egyaránt; Ő soha el nem hagyja választottait, megváltottait. Minden igazán hívő, engedelmes Isten-gyermekének ez a mindennapi tapasztalata, Testvérek!
III.
És most ez a szép, hosszas, 82 esztendős vándorút végetért. A koporsó mellett vigasztalást vártok, ez természetes. Hadd hirdessem számotokra azt az evangéliumot, hogy ti is megnyerhetitek a kereszthordozáshoz szükséges erőt Krisztus Urunktól. Isten nagy kegyelme, hogy ilyen sokáig megtartotta közöttetek édesanyátokat. Most pedig Jóbnak a hitével mondjátok el: Az Úr adta, az ÚR vette el, áldott legyen az Úrnak neve! Szívetek fájdalmával forduljatok Krisztus Urunkhoz, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. És akkor meghalljátok ti is biztató szavát: Aki hisz énbennem, ha meghal is, él. Ha e földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló hajlékunk a mennyekben. Gyászoló Szerettei, így búcsúzzatok drága hozzátartozótoktól (búcsú); mi pedig, Testvérek, imádkozzunk, hogy a megsebzett szívek meggyógyuljanak, s az örökélet hitében megerősödjenek; hogy minden megszomorodottak vigasztalásra találjanak Istenben, az élők Istenében, a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére