„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
71. - AZ IGAZ BARÁT - K.Cs egykori teológus felett - Péld. 17,17
71. - AZ IGAZ BARÁT - K.Cs egykori teológus felett - Péld. 17,17
71. AZ IGAZ BARÁT
- K.Cs. egykori teológus fölött -
Alapige: Péld 17,17.
Gyászoló Család, Kedves Testvéreim!
Amikor két nappal ezelőtt hírül vettem, hogy K.Cs., kedves ifjúkori barátom és tanulótársam földi vándorlása véget ért, az első bibliai mondat, ami eszembe jutott, ez a felolvasott ige volt. Ha jellemezni akarnám drága barátomat, ezzel a három szóval tudnám a legjobban jellemezni: szeretet, barátság, testvér. Koporsója mellett erről a három krisztusi erényről, a keresztyén ember ezen hármas tulajdonságáról szeretnék bizonyságot tenni.
I.
Pál apostol, amikor a kiváltképeni útról tanít a szeretet csodálatosan mély himnuszában, ezekkel a szavakkal fejezi azt be: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három: ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13,13). A legnagyobb erény! Krisztus ezt hagyta ismertetőjelül minden követője számára. Nem egy kitűzött jelvény, nem a nyakba vetett kereszt, hanem a szeretet, a megélt, naponként és percenként gyakorolt szeretet az, amiről meg kellene ismerjen bennünket, Krisztus-követőket ez a világ. A szereteten lehet lemérni, mi a gyakorlati haszna annak, hogy kétezer éve van egyház ezen a könnytől ázott, vérrel szennyezett, bűnökkel fertőzött földön. Mert gyógyulás a világ számára csak az igazi szeretetben van.
K.Cs.-t mindenek felett erről a tettekben megnyilvánuló szeretetről ismertük. Nagy, odaadó szeretettel szerette szüleit, akik benne első gyermeküket ölelték magukhoz. Igazi papi lelkülettel oda is ígérték Istennek, a régi választott népi gyakorlat szerint, hiszen minden méhmegnyitó, minden elsőszülött az Úré. Visszaemlékszem a nyári szünidőkre, ami K.Cs.-nak nem a gondtalan pihenés és szórakozás ideje volt, mint a legtöbb diáknak. Ő kezébe vette a kaszát és szeptemberre két keze munkája nyomán megvolt az első félévre fizetendő főiskolai költségek összege. Nem akarta, hogy nehéz körülmények között élő, négy gyermeket nevelő szüleit ezzel is terhelje. Aztán módomban volt meggyőződni arról, ahogyan testvéreit szerette. mindig számbavette, most melyikőtök van nehezebb helyzetben, kin kell segítenie. Soha sem gondolt önmagára, vagy csak a legutolsó sorban. S ezzel az önzetlen szeretet-tartalékkal indult az önálló családalapításba is. Hitvese, egyetlen fia, Ti tudnátok erről igazán beszélni. Az önmagát nem kímélő, magát fáradhatatlan munkában, tevékenységben érettetek odaáldozó hűséges családfő járt közöttetek; ezt köszönjétek meg hálás szívvel Istennek
II.
Az ige szerint: „Minden időben szeret, aki igaz barát…” A hideg önzésnek, a meggazdagodási vágynak ebben a rideg világában igazán nagy kincs egy jóbarát. Akinek csak egyetlen igaz barátja is van, az már nincs egyedül a világban. A házassággal foglalkozó pszichológusok, lélek-mérnökök állítják, hogy az idő teltével még a szerelemnek is barátsággá kell átminősülnie és elmélyülnie. Krisztus Urunk akkor mondja a tanítványoknak a legdrágábbat, amikor így szól hozzájuk: „TI az én barátaim vagytok…” (Jn 15,14). És azt is, hogy „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (Jn 15,13). Ez nem feltétlenül a vértanúságot jelenti. Életet odaadni naponkénti áldozással is lehet, sőt kell. Azért vagyunk e világon, hogy Krisztus követését életünk minden napján megéljük. Csak annak van értéke életünkből, amit oda tudunk adni egymásért, és nem annak, amit megtartunk önmagunknak.
K.Cs. élete ezt az önkéntes odaadást példázta. Isten állította oda követendő példaként mindannyiunk elé, akik ismertük és szerettük őt. Széchenyi István mondása jut eszünkbe: „Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében”. K.Cs. szeretteinek kis körén túl, ezért tudta munkálni nagyobb közösség, az Anyaszentegyház javát is, mint ennek az egyházközségnek a gondnoka. Két keze munkájáról vall többek között a templom kerítése, amit jórészt egyedül készített el, de a baráti, gondoskodó szeretet sok más jele is. Most, amikor búcsúzunk tőle, azt is hálás szívvel köszönjük Istenünknek. Hozzá hazatért testvérünk, barátunk nem annyira szóval prédikált Krisztus követéséről, mint inkább a mindennapi szolgálatok hű felvállalásával és végzésével.
III.
És a harmadik jellemző szó az igében az, hogy testér. Így hallottuk: „Minden időben szeret, aki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.” Amíg e földi testben járunk, sok nyomorúság a sorsa mindannyiunknak. É nagy kiváltság, Istennek megbecsülhetetlen nagy ajándéka, ha nyomorúságunkban résztvevő szívű, segíteni kész testvérre találunk. Hadd mondjuk el alázattal ezt a bizonyságot is: K.Cs. aában sokan testvérre találtunk. Nem csupán a test szerinti testvérek, hanem a léleknek a vérnél maradandóbb kötelékével egybekapcsoltak is. Már maga ez a résztvevő szívű, együttérző gyülekezet is bizonyság arra, hogy igazi testvért nyertünk, s most pótolhatatlan drága testvért veszítettünk el Urunkhoz hazatért atyánkfiában…
Elvesztettük? Nagyon rossz és igaztalan szó ez. Inkább arról szeretnék vallást tenni, hogy a hívő ember e világról való elköltözésekor nem veszít, hanem nyer. Megnyeri földi szolgálata jutalmát. Amit mi itt veszteségnek látunk, Isten felől nézve nyereség. Krisztus szava erre a bizonyság: Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét énérettem, örök életre tartja meg azt. Nekünk nem lehet nagyobb életprogramunk ennél: Veszítsd el önmagad másokért, hogy megnyerhessed az igazi életet, az örök életet!
Minderre pedig maga az Isten Fia, az élő Jézus Krisztus a kezesség. Ő elvesztegette közöttünk a maga életét, bűneinket is felvivén testében a keresztfára, hogy halálával eleget tegyen Isten bűntető haragjának, elégtételt szerezvén azokért de a halálból történt diadalmas feltámadásával számunkra mindent megnyert. Megszerezte számunkra a bűnök bocsánatát és az üdvösséget. És ez nekünk a legdrágább!
Ajánljuk immár a hazatértet ebbe a soha el nem múló szeretetbe, Krisztus Urunk megváltó szeretetébe. Drága szerettei: hitvese, gyermeke, testvérei és minden megszomorodott hozzátartozói: ne tartsátok, nem is tarthatnátok vissza őt. Engedjétek át egészen Istennek, ahogy ezen a világon egészen a tietek volt. Mi pedig veletek együtt kérjük a minden vigasztalás Istenét, hogy szíveteknek adjon békességet és az örökélet hitével igaz vigasztalást!
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére