„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
A ravatal mellett egyfelől az élet múlandóságának az érzése tölt el bennünket, másfelől a halál ténye az élet értelmével való szembenézésre késztet bennünket. Így állunk most is egy élet lezárt borítékja mellett, szeretnénk feltörni, s megkeresni benne az egyedin túl az általánost: mivégre vagyunk e világon, mi a célja minden emberi fáradozásnak. Ehhez ad segítséget felolvasott igénk. Figyeljünk rá!
I.
Az ige hallatán ne akadjunk fönn annak formai részén. Mai természettudományos ismereteink szempontjából senki sem tudná megmondani, hogy a Világegyetemben merre van felfelé, és merre van az aláfelé. Az egykori szentíró számára egyszerű volt a világ képlete: fenn a menny, alant a pokol. Az emberi élet valahol a középen zajlik, s az embernek úgy kell élnie, hogy az útja ne aláfelé, hanem felfelé vezessen. Vagyis a jó és ne a gonosz felé tartó élet legyen az életünk.
Lehet ez a mi világképünk egészen más; abban mégis megegyezünk az igével, hogy valamennyien felfelé törekszünk. Ami szépség, öröm, harmónia, békesség található a rövid földi létben, az mind valahol fent, a csúcson van és mi oda szeretnénk feljutni. A mélységtől ellenben irtózunk, attól szeretnénk távol tartani magunkat, mert félünk a káosztól, a sötétségtől, a diszharmóniától; mindattól, ami Istenen kívül van. Mindenki tud többet vagy kevesebbet arról, hogy ahol Isten van, ott élet, teljesség, boldogság van; ahol pedig nem Istennel vagyunk, ott a mélység, a pokol erői munkálkodnak, hogy bennünket is oda rántsanak alá, a pusztulásba. Ezt pedig józan ésszel senki sem akarhatja.
Isten drága ajándékként az értelmet, a világosságot, a bölcs belátást adja gyermekeinek, hogy a felfelé vezető utat válasszák, hiszen : „Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzák a pokoltól, mely aláfelé van”. Felfelé! Az értelmes ember azt keresi az életben, ami felfelé vezet; a magasba mutat célt és irányt. A hívő ember még inkább felfelé vágyik, mert tudja, hogy az igazság, szépség és jóság csúcsán a szentség, azaz maga Isten áll. A mi célunk: úgy élni, hogy a múlandó földi lét után oda érhessünk el, ahol Isten van.
II.
Gyászoló Testvéreim, olyan embertárstól búcsúzunk, aki Istentől az értelem kiváltképpeni kegyelmi ajándékát kapta. H. A.-t egyenesen arra teremtette Isten, hogy a földi létben azt keresse hallatlan szenvedéllyel, ami megszépíti ezt a múlandó életet. Ez volt a forrása annak rajongásnak, amellyel szomjas lelke beitta a messzi tájak szépségét, a művészet sokféle ága által kínált gyönyörűséget, s amellyel az irodalomnak nemcsak pártfogója, műélvezője, de szolgálója is lehetett.
A szépség szerelemeseként olyan életutat járt be, amely egészen egyedi. Bizonyára ez volt az a felülről adatott eszköz, amellyel Isten felfelé vonzotta; megmutatta, hogy minden szépség, igazság, erény a változó korral, ízléssel egykor múlandóvá lesz. Örök csak az, Aki mindezek ajándékozója és Aki - áldott ígérete szerint, - olyan örök világot készít az Őt szeretőknek, amelyet szem nem látott, fül nem hallott, sem emberi szív soha meg sem gondolt.
Az élet útja tele volt sok nehezen hordozható teherrel; főképpen az egyedüliség nyomasztó terhével; de talán kirekesztettséggel is. De mert Testvérünk értelemmel töltötte ki azt; igyekezett értelmes módon élni az életet; ezért mindig utat talált felfelé; nem engedte, hogy a külső nyomorúságok lefelé húzzák a mélységbe. A felfelé vezető úton, - reménységünk szerint – hazatalált.
A mi számunkra, Isten megváltott gyermekei számára pedig azt a tanítást adja Mennyei Atyánk e koporsónál, főképpen H.A. életéből, hogy minden adottságaink között keressük meg azt a módot, hogy az életünket értelmes módon éljük. Ez azt jelenti, hogy áldjuk Urunkat az életet megszépítő ajándékokért, s főképpen azért, hogy ezek sorában a legdrágább a hit, mert ez a legmagasabb csúcsra vezet: túl a földi horizonton, az örök életre, örök boldogságra.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére