68. ÜDÍTŐ ÉLET

Alapige: Péld 11,25.

Gy.T.! Minden koporsó kikerülhetetlenül az elé a kérdés elé állít bennünket, hogy mivégre vagyunk e világon, mi az életünk célja? Mert kétségtelenül nem csupán annyi az élet, hogy születünk, felnövekszünk, küszködünk, aztán a halál. Kell hogy legyen valami rendeltetése ennek a múlandó életnek.

Isten kijelenése adja az egyetlen lehetséges feleletet. Azért élünk, hogy Alkotónk akaratát cselekedjük. Azért, hogy másokat boldogítsunk. Isten minden ember életébe belerejt valami drága ajándékot, mint lehetőséget, ezt kell kibontakoztatnunk, gyümölcsöztetnünk. Keressük meg a felolvasott ige világánál, hogy mi volt az az ajándék, mivel Isten útra indította id. B. J. aát, s hogy hogyan sáfárkodott, hogyan használta fel a Teremtő ajándékait, mások szolgálatában. Ebben az üzenetben fogunk a gyászban vigasztalásra találni.

I.
„A mással jóltevő ember megkövéredik.”, mondja az ige. Pedig mi azt hinnők, hogy bennünket csak az hizlal, amit mi magunk eszünk meg. Ezért van olyan sok fukarság, kapzsiság az életben. Márpedig igaz marad az ige szava: aki jót tesz mással, nem szegényedik meg, sőt, Isten kamatostól visszafizet mindent. Az Újtestamentum bizonysága szerint: Aki meg akarja tartani a maga életét, eléveszti azt, aki pedig elveszti, megtalálja azt. Ebből azt a tanulságot vonjuk le, hogy az élet nem öncélú, nem önmagáért való. Az élet alkalom a szeretetre, a jó cselekvésére.

Ennél a koporsónál bizonyságot teszünk arról, hogy a mi Istenünk olyannak teremtette B.J. aát, akinek öröme telt abban, ha dolgozhatott és ha munkája gyümölcséből másoknak szolgálhatott. Bukarestben és Marosvásárhelyen egyaránt két keze munkájával egy nagyon boldog családi élet kereteit tudta megteremteni. Többször is kár, veszteség érte, de mindig mindent újonnan kezdett. Az anyagi romlások nem kergették csüggedésbe és elkeseredésbe. Szorgalmas munkájával családjának szép, nagy házat épített és akkor mondotta boldognak magát, ha minden gyermekéről tőle telhetőleg gondoskodni tudott. Még nyugdíjas korában is minden esztendőnek egy részét alkalmazásban, munkában töltötte. Elmondhatjuk, hogy egész élete szakadatlan tevékenységben égett el. Közben pedig boldog volt, hogy adhatott, szolgálhatott. Amint az ige mondja: A mással jóltevő ember nem károsodik, ellenkezőleg: megépül, megkövéredik, jól megy a dolga.

II.
Ez a kiapadhatatlan élet- és munkakedv vidám szívvel, egészséges jó kedéllyel párosult. Kora ifjúságától kezdve mindvégig a kultúra munkása volt. Bukarestben magyar kultúrcsoportot szervezett, városunkban a műkedvelő színjátszásba kapcsolódott bele, színészként és rendezőként is. Az ige ezt mondja: „Aki mást felüdít, maga is üdül”. Ez valóban így volt B.J. aa. életében is. Míg másokat megvidámított, gyönyörködtetett, az ő szíve is felüdült, élete, belső embere megújulást talált.

Virágos- és gyümölcsöskertje is üdítő látványt nyújtott a szemlélőnek; a benne való munka pedig felüdülést jelentett számára. Így szép és így jó élni, Testvérek! Úgy, hogy egy kicsit szebb legyen általunk a világnak egy darabkája, hogy néhány ember szíve megvigasztalódjék, hogy az élet terhei egy kicsit elviselhetőbbek legyenek…

Áldott az az ember, aki könnyet tud törülni, szomorúságot tud eloszlatni. Azért áldott, mert amíg ezt végzi: maga is üdül. A jósággal telt szívnek szeretetteljes szolgálata magát a szolgáló életet is megújítja. Ezt mi nem magunktól tudjuk. Jézus Krisztus a mi örök példánk. Ő azért jött, hogy minket, megfáradtakat felüdítsen, s a Tőle kapott erővel mi is felüdítsünk másokat. Az ilyen, másokat felüdítő, mások terhén könnyíteni igyekvő élet nem enyészik el a halálban, Urunk a földi élet után magához veszi, beviszi az ígért üdvösség birodalmába. Reménységünk szerint már B.J. testvérünket is bevitte oda. Ezzel a hittel és reménységgel búcsúzzatok tőle, Szerettei, - és kísérjük őt mindnyájan imádságos szívvel Istenünk trónusa elé.

Ámen