62. IGE ÁLTAL FORMÁLT  ÉLET

- HÍVEN SZOLGÁLÓ PRESBITER FÖLÖTT -

Alapige: Zsolt 119,92-93.

Gy.T.!

Egy külföldi író összegyűjtötte a keresztyénség nagy egyéniségeinek életrajzát. Mindenikük életét egy-egy ige fényében láttatja. Művének is ezt a címet adta: „Történelemformáló nagy igék”. Ez a bizonyságtevő jól megértette azt, hogy Isten igéje embereket formál, az Isten iránt engedelmes emberek által pedig történelmet formál, hogy ezen a világon minden Isten országa felé haladjon. - A 119. Zsoltár Isten igéjéről, az embert és történelmet formáló örök igéről zengő arany ABC. Ebből a zsoltárból, az Isten igéjének dicsőségét zengő himnuszból olvastam fel most e koporsó mellett két verset. Azért éppen ezeket, mert ezekben látom a B. T. aa. életét formáló isteni üzenetet. Figyeljünk rá, hogy ebből az isteni üzenetből gyászos veszteségünkben erőt és vigasztalást nyerjünk!
I.
Ez a zsoltár nyomorúságról, majd meg gyönyörűségről beszél. Az emberi életünkről tudjuk, hogy annak tartama 70, avagy 80 esztendő, s nagyobb része nyomorúság és fáradság. Mi enyhítheti az emberi élet nyomorúságát? Igénk felelete: „A te törvényed”. Vagyis Isten törvénye. Isten szeretetének nagy vigasztalása van benne, ez ad enyhet a nyomorúságok közepette minden hívőnek. Mély tartalmú igazság van a zsoltár vallomásában: „Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban” (92.v.)

B.T. aa. 80 esztendős életútját is sok elnyeléssel fenyegető nyomorúság kísérte. Rövid volt a gyermekkor gondtalan boldogsága. 13 éves korában, - abban a korban, amikor egy kialakulásban lévő gyermeknek a legnagyobb szüksége van tanácsra és gyöngédségre, - elveszíti édesanyját. Három testvérével osztozik az árvaság keserűségében. Átalakul a család; az apa új házasságot köt és a régiből született gyermekek elszélednek. Testvérünk a nagyanyjához kerül, aki szíves odaadással igyekszik pótolni az elveszített édesanyát. Ő indítja el a mesterség tanulására, amely aztán életén keresztül kenyéradó szakmájává lett. A nyomorúságokban Istennek e világba, az emberi szívekbe ültetett törvénye, a szeretet parancsolata nem engedte elveszni. Megőrizte és megerősítette.

Isten törvényének gyönyörűsége töltötte be egész életét. Az ige ragyogta be azt a 43 éves életutat, amelyet megértő szeretetben járt végig hitvestársával. Nehéz, küzdelmes hétköznapok után, Isten igéje adott vigasztalást, hitet erősítő vasárnapot és ünnepet. De nemcsak gyönyörködni tudott Isten igéjében, hanem ő maga is gyönyörködtetett másokat, hosszú időn át hitvesével együtt énekelt a kistemplomi énekkarban, s ezzel az isteni törvénnyel: az evangéliummal szolgált évtizedeken át presbiteri tisztségében. És amikor már nem tudott eljutni (teste erőtlensége miatt) a templomba, házhoz szegezett magányában is Isten igéje volt a vigasztalása, béketűrésre indítója. Az utóbbi 10 év alatt kétszer kellett műteni a szemét, fokozatosan aludt ki testének a lámpása; de kezében mégis ott volt az imakönyv és az énekeskönyv, míg a hitvesét várta haza a templomból, hogy általa ő is meghallja a hirdetett ige üzenetét. Testvérek, ez az immár lezárt életút is aláhúzza azt a tényt, hogy milyen nagy erő, megtartó erő van Isten törvényében! Valljuk mi is: „Ha nem a te törvényed… elvesztem volna az én nyomorúságomban.”

II.
Igénk második mondata fogadalomként hangzik: „Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.” (93.v.) B.T.-ról elmondhatjuk: ő valóban soha sem feledkezett el Isten határozatairól. Mi tudjuk: Isten jót határozott felőlünk. Ebben a múló világban gondok, bajok, próbák között halad az utunk, - de azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van. Azok dicsekedni tudnak a nyomorúságok között is; szegénységükből is tudnak gazdag ajándékokat adni, - ahogyan a mi presbitertársunk is szívén viselte az eklézsia gondját. Keresztelő poharunk és tálcánk az ő és hitvese adakozó szeretetét hirdeti. Testvérünk maga is megtapasztalta, hogy Isten igéje életet formáló, gazdagító erő és hatalom. Megelevenítő erő!

Krisztus Urunk az ő hatalmának erejével, szavával hívta elő sírboltjából Lázárt, a negyednapos halottat; ez drága ígéret is egyben arra nézve, hogy egykor, ama napon győzelmes igéjére mindenek fel fognak támadni. A halál győzelme csak rövid ideig tartó; az ige szava igaz: Isten megelevenít bennünket. Hisszük, hogy ez a drága élet sem veszett el. A mi szemeink elől eltűnik ugyan, de tudjuk: lesz viszontlátás. És ennek a boldog viszontlátásnak reményében búcsúzunk a hazaköltözött testvérünktől, a Krisztus érdemébe vetett bizalommal és mennyei Atyánk iránti hálaadással. (Búcsú). - És amíg fájdalmas szívvel osztozunk a gyászt hordozó családtagok próbáltatásában, kezünk imádságra kulcsolódik, hogy így kísérjük a vándorútról hazaérkezettet a mennyei Atya trónusa elé.

Ámen.