„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Amikor D. I. Koporsója mellett megállunk és az ő 44 esztendős életútjára tekintünk, elkerülhetetlenül Dávidnak, a zsoltáros királynak az imádságos vallomása jut az eszünkbe: Az ember élete hetven esztendőm vagy ha több, úgy nyolcvan esztendő, és nagyobb része nyomorúság és fáradság,…” Ebbe még valahogy bele is nyugszik az ember. A természet világa is azt tanítja, hogy ahogy születés van, ugyanúgy van elmúlás is. A növények, állatok élete is ezt példázza. Közös sorsa az elmúlás minden élőnek.
De mit szóljunk akkor, amikor nem 70-80 éves korban, hanem a mi látásunk szerint idejekorán kell elmenni. - akár a koporsóban fekvő aa. esetében? Fészket ver bennünk valamilyen gyógyíthatatlan betegség és nincs mit tenni; hiába az orvosok tudása, segítő készsége, pénz, áldozat, gondoskodás, minden: el kell menni! Ilyen helyzetben lehetett az az imádkozó is, akinek ajkán ez a zsoltár megszületett, amelyből alapigénket vettük. Ajkán felfakad a fájdalmas kérés: „Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén;…”
Ezékiás királyról olvassuk a Bibliában, hogy Isten elküldte hozzá a prófétát ezzel az üzenettel: Rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz! Amikor a király átvette ezt az isteni üzenetet, keserves sírásra fakadt. Korainak tartotta még e földi életből való távozását.
Testvérek, nem mindig a világias lelkület, vagy a durva anyagiasság, vagy az élet túlzott szeretete tart vissza bennünket az átköltözés gondolatától. Egy édesapának még tennivalója van, ha kicsi gyermekeire tekint. Egyik nagy költőnk, Tompa Mihály vall erről csodálatos szépséggel: „Ne vedd rossz néven, édes Istenem, / hogy én nékem nem kell még a menny, / Nézz le az én három kis bogaramra, / s engedj robotolni értük idelenn…”
D. I. aa. lelkében is ott lehetett ez a kívánság. Élni, élni szeretett volna még. Feladatot látott maga előtt. Szerette azokat, akikhez Isten hozzá kötötte a szeretet szálaival. A hitvestársat, akivel 18 boldog esztendőt tölthetett és még oly sokat remélt együtt tölteni. A drága gyermeket, akire hosszú éveken át várt, s amikor megérkezett, alig 4 évet örülhettek egymásnak. A testvéreket, akikkel együtt olyan boldog éveket tölthetett a szülőfaluban, Maroscsapón… Kilencen voltak testvérek és közülük egy már a túlsó parton várja a többieket. Hitvestársa családját, akiket sok szeretettel karolt fel és szolgált. A munkatársakat, jóbarátokat…
Ám Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Ennek a felismerésére és elismerésére készítgette őt Isten. Egy esztendeje különösképpen. A betegség által beleírta a lelkébe az igazságot: nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Jézus szava hangsúlyossá lett benne: Munkálkodjatok, amíg nappal van, mert eljő az éjszaka, amikor többé senki sem munkálkodhat! Lelkében csupán a kérést ismételgette, amit igénkből hallottunk: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén!”
De vannak - tudjuk, - meghallgatatlan imádságok is. És ezek is a javunkra vannak, ha nem is tudjuk ezt a tényt azonnal elfogadni. Figyeljetek a Gecsemáné kertben imádkozó Jézusra. Milyen döbbenetes ima hangzik az ajkán: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár…Az ÚR, aki annyi élettel cselekedett kimondhatatlanul nagy csodát, egyetlen egyszer kér a maga számára valamit. És az Atya nem teljesíti! Mit cselekszik vajon a Fiú? Lázadozik? Átkozódik? Nem., hanem engedelmesen így szól: Legyen meg Atyám, a te akaratod. Erős lélekkel indul a szenvedések útjára. Mennyei Atyja így akarja, - és ez az akarat jó, még ha a Fiú számára a legnagyobb testi és lelki gyötrelmet is jelenti.
Nem lázadozott D.I. aa. sem. Készült az elköltözésre. Azelőtt is szerette az igét, a nagy útra való készülésben pedig különös áhítattal úrvacsorázva készült hazafelé. Urát követte a szenvedések útján is.
Gyászoló Testvérek, tanuljátok meg a szenvedő Jézustól az engedelmességet. Mondjátok ti is alázattal: legyen meg Isten akarata. Aki megsebez, be is kötöz, aki megszomorít, meg is vigasztal. Nem hagy benneteket fájdalmatokban magatokra. Aki próbál, az erőt is megadja annak elhordozására. És Önmagát adja kárpótlásul az alázattal szenvedőknek.
Krisztus Urunk a keresztfa gyötrelmeinek elszenvedése által a legfőbb jót szerezte meg minden Benne hívő számára. Ő mutat utat a gyásznak és siralomnak sötét éjjelén. Imádságos szívvel bízzátok hát magatokat Istenre. Halljátok meg ígéretét: Én mindenkor veled vagyok. És valljátok meg ti is: Te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, majd dicsőségbe fogadsz be engem…
Van az igében egy szép vallomás is a fájdalmas kérés mellett, ez így szól:”…a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak”. Ebben a mondatban annak a kifejezése van, hogy a hívő ember messzebbre lát a koporsónál. Az örök életre tekint. Erre eljutni a cél. Ennek a boldog örök életben a hitével búcsúzunk a hazatérttől és kísérjük őt Isten tónusa elé. (Búcsú). Isten velünk, viszontlátásra.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére