„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gy.T.! Nagy és hosszas szenvedés után megpihent a mi testvérünk; 80 esztendős vándorutat mért ki a Mindenható Isten a mi atyánkfia számára. Arról, hogy milyen volt ez az életút, leghitelesebben ő maga vallhatna. De ő már nem szólhat. Hallgassunk azért Isten szavára; Ő mindeneket a leghívebben ismer; Ő mondja meg, hogy mire akar bennünket tanítani egy immár lezárt életúton keresztül, és Ő adjon igéjében mindnyájunknak vigasztalást e nagy veszteségben.
I.
„Isten közelsége oly igen jó nékem…” Ez az első vallomás arról beszél, hogy milyen nagy boldogság Isten közelségében élni. Nem Tőle távol, hanem mellette. Az élet akkor öröm és békességes, ha Isten közelségében éljük azt. Az első emberpárról tudjuk, hogy Istennel szoros kapcsolatban voltak, Vele beszélgettek, Benne örvendeztek. De a bűn és engedetlenség miatt Isten ki kellett hogy űzze őket az Édenből. Az ember így távol került Teremtő és megtartó Istenétől. Nem volt ez így jó. Azonban Isten megkönyörült rajtunk. Elküldte egyszülött Fiát, hogy közel vonjon Általa minket Önmagához. Azért, hogy mindig Vele legyünk. Hogy mindenkor elmondhassuk a 139.zsoltár vallomását: Uram, te ügyelsz járásomra és fekvésemre, jól tudod minden utamat… Mi is elmondhatjuk, Testvérek: soha sem vagyunk egyedül! Velünk van a mi Istenünk minden utunkon!
Érződött Istennek ez a közelsége K.M. testvérünk életén is. Vágyott ebbe a közelségbe, mert tudta: ez oly igen jó nékem. Valóban jó dolog már reggel az Ő igéjét olvasni, jó dolog a templomban ezt a közelséget megtapasztalni. K.M. aa. kedves olvasmánya volt a minden napon kézbe vett Biblia, s ebben különösen a 84.zsoltár: a templom zsoltára. Mindegyre idézte ennek sorait: Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen…Ez a boldogság volt, minden próba és szenvedés közepette is, nyolc évtizedes életének osztályrésze. Íme, Testvérek, láthatjuk, hogy Isten közelségében lesz igazán emberi életté az élet. Azért hát: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható!…”
II.
A második vallomás így hangzik az igéből: Az ÚR Istenben vetem reménységemet…” Nagy szükség is volt erre az örökkévaló reménységre. K.M. aa. nem volt valami acélos emberalkat. Inkább a gyengeség, az erőtlenség jellemezte. Két ízben is műtötték; testében tövist hordozott. De aki Istenbe veti reménységét, az nem csalatkozik. Nem is panaszkodik, mert békessége van. Ahogyan a költő mondja: „Nincs nyugalom, nincs nyugalom, a szív, amíg ver, mindörökké nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul Istentől mégis békessége van…” (Reményik: „Békesség Istentől!”)
Aki az örökkévaló Istenben reménykedik, az nem szégyenül meg soha. Az megtapasztalja, hogy Isten: imádságot meghallgató Isten. Nem fogy el a reménység, ha más minden elfogyna is, - ez a remény túl mutat a földi életen, az örökélet felé.
III.
Isten közelsége és a Benne vetett reménység nemcsak érzésben, vagy szép szavakban nyilvánul meg, hanem cselekedetben és életben. Aki Isten közelségében él, az tud igazán emberközelben is élni. Isten szeretetének a megtapasztalása a forrása annak a szeretetnek, amellyel mi szeretjük egymást.
K.M. aa. így tudta az övéit szeretetben hordozni. Feleségét, három békés, örömteli évtizeden át, a 3 édes és a 2 mostoha gyermeket, - nem téve köztük különbséget. Hogyan is folytatódik a zsoltáros vallomása? „…hogy hirdessem minden te cselekedetedet”. Az Isten közelségében élő ember szeretettel, szolgálattal hirdeti Isten nagyságos dolgait, cselekedeteit.
Aki földi életében Isten közelében élt, azt a halál sem választhatja el a szerető, kegyelmes Istentől. Aki Benne remélt, Általa nyer diadalmat mind az életben, mind a halálban.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
