„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Életünk alkonyán nagy számbavételt végzünk. Mink van, mi marad utánunk, amikor el kell menni a minden földieknek útján? De a halál, az elválás számbavételt jelent az itt maradtak számára is. Számba veszik hogy ki az, akit elveszítettek; mit jelentett számukra az ő élete és szolgálata?
Ha ezt a számbavételt a koporsóban nyugvó P.Zs. készítgette élete utolsó hónapjaiban, elgondolhatta: Nem éltem hiába. Pontos, kötelességtudó, az igazságot szerető élete jó gyümölcsöket érlelt. Erejét a végsőkig megfeszítve munkálkodott; az írott szó eszközével szolgált, mint kiadó, lapterjesztő, majd nyomdai igazgató. Szerette a családját, szerette a munkáját - és szerették őt a családtagok és a munkatársak. Szolgálata magvetés volt, aminek eredményeként megsokasodott a szeretet.
És ha ti, Gyászoló Szerettei, készítitek ezt a számvetést, elsorolhatjátok, hogy kit veszítettetek el drága hozzátartozótokban: hitvestársa: a társat. 56 évi közös küzdelemben, annak örömében és fájdalmában, az erősebbet, a gondviselőt; fiai és menyei: a gondos édesapát, akinek élete és szolgálata, szavai és tettei egyaránt példaként voltak előttetek, hogy a jóra ösztönözzenek benneteket; a három unoka és 5 dédunoka a jószívű nagyapát és dédapát siratja, míg az 5 testvér, a sógorok, sógornők, közelebbi és távolabbi rokonok valakit, akinek hiányát egész életükben érezni fogják.
II.
De most, e fájdalmas számvetéskor figyeljünk az igében hangzó vigasztalásra. Ti azt fájlaljátok: kicsoda az, akit elvesztettem? Az ige azzal felel, hogy rámutat: kicsoda az, aki megmaradt? Figyeljétek csak: „Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké”.
Fiatal éveinkben azt szoktuk számolgatni, hogy mink van e földön. Lehetnek drága értékeink: család, otthon, az élet szépségei. Lehetnek múlandó dolgok: föld, vagyon, pénz, ház, egyebek. Az öregedő ember számára csak egyetlen kérdés marad: kicsodám van az egekben? És ahogy öregszünk, egyre inkább ott vannak azok, akiket igazán szerettünk. Előre ment szeretteink: a szüleink, hitszerinti és vérszerinti hozzátartozóink. De mindenek felett: ott a mi Istenünk.
Kicsoda ez a mi Istenünk? Az az örökkévaló Atya, aki úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Ján 3,16) Az a Jézus Krisztus, aki előttünk és értünk ment a mennybe, s aki ott szüntelenül esedezik érettünk. Az az Isten, aki örökkévaló örökségről gondoskodik számunkra, hogy azt birtokolhassuk, amikor minden múlandó mögöttünk marad! Ő vár reánk az örökkévalóság partján.
III.
Testvéreim, erre a Jézus Krisztusra, és erre a mennyei Atyára tekintsetek gyászotokban! Jó ennek az irgalmas Istennek a közelségében élni itt, a földön, és ott, a mennyben is. Erre az örökkévaló Istenre rábízhatjátok kedveseteket, mert Ő megérezteti veletek, hogy akinek az élet Krisztus, annak a meghalás nyereség. Ez az irgalmas mennyei Atya vigasztalást ad bánatos szíveteknek az ő Vigasztaló Szentlelke által.
Ámen
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
