„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gy.T.! Ebben a néhány zsoltárversben benne van az élet. Isten igéje az életnek az igéje, sőt: az örökéletnek a beszéde. Benne van minden Isten-gyermekének élete és benne a ti szerettetek élete is, bölcsőtől a koporsóig. Hallgassuk úgy a felolvasott igét, hogy az összetörtségből Isten Lelke fölemeljen, s a vigasztalan gyászban igaz vigasztalásra találjunk.
I.
Az első üzenetben egy drága biztatást találunk. Isten mondja ezt az Ő gyermekeinek: „Én mindenkor veled vagyok”. Öröm annak a tudata, hogy soha sem vagyunk magunkra hagyatva. Munkás, dolgos nappalainkat, álmatlan éjszakáinkat őrzi egy drága kéz, egy drága atyai szív: Isten keze és Isten szíve. Velem volt, amikor még a nevét kimondani se tudtam, velem volt a küzdelmekben, velem a szomorúságban, velem az öröm napsugaras ösvényén; velem a bűneimben, velem a szenvedésben és velem lesz akkor is, amikor már senki sem tud velem lenni…
Isten a maga számára teremtett bennünket; szívünk mindaddig nyugtalan, amíg benne föl nem leli igazi nyugalmát. Ő mindenkor velünk van. Most is!
Erre a biztatásra nem is lehet más a válasz, mint ez: „Te fogod az én jobb kezemet…” A kisgyermek, ha járni tanul, szülője kézen fogja és úgy vezetgeti. Így tart, így hordoz, így vezérel bennünket Isten. Nekünk jó az, ha nem magunktól cselekszünk; engedjük, hogy Ő vezessen, s a maga utain jártasson bennünket.
Így tapasztalunk meg boldog csodákat.
Ha Isten fogja a kezünket, akkor csendesen kitárul előttünk életünknek az értelme: „Tanácsoddal igazgatsz engem és azután dicsőségedbe fogadsz be engem”. Nem az a legfontosabb, hogy mennyi időt töltünk itt, a földön, hanem az, hogy életünk idejében engedjük, hogy Isten tanácsa igazgassa életünket, - és földi létünk után dicsőség vár reánk Isten örökkévaló országában.
N. S. drága testvérünk fölött is hangzott Isten atyai biztatása: Én mindenkor veled vagyok. Hangzott a kutyfalvi családi fészekben, amelybe beleszületett; szép, népes családi közösségbe, amely 12 gyermeket fogadott el Isten kezéből, akik közül csak a fele, hat nevelkedett föl. Ide érkezett utolsónak, legkisebb gyermekként. Isten fogta az ő jobb kezét, amikor zsenge ifjúként az éppen nem könnyű kovácsmesterséget kitanulta, és tanácsával igazgatta életét, amikor bejött a városba, hogy a szakiskolában megszerezze a szükséges képesítést. Aztán Isten közelségét érezte mindvégig a küzdelmes életpályán: mesterek keze alatt itt, Marosvásárhelyen, aztán Bonyhán, majd újra itt a városban, önálló műhelyben és szövetkezetben, a Metalulban és a Textilgyárban, kovácsként és minőségi ellenőrként egyaránt. A nehéz munka lassan felőrölte energiáit, megbetegítette a szívét; megrontotta a külső emberét. De a belső embere naponként újult Isten drága biztató ígérete által: Én mindenkor veled vagyok… és ő felelni tudott rá: Igen, Uram, te fogod az én jobb kezemet!
Éppen 40 esztendővel ezelőtt Isten keze egy másik kezet helyezett az övébe: elindult a családi élet útján. Milyen boldogság az, ha ebben is érezhetjük, hogy nem pusztán az emberi elhatározás útján járunk. Isten velünk van és az ő tanácsával igazgatja életünket. Akkor lehet az Ő dicsőségére élni, szolgálni, családban, munkahelyen, egyházban, szeretteink között: mindenütt.
Tanácsával igazgatta Isten, amikor fészket rakott, s a kis családi otthonban boldogság lakozott. Hitvesével, két szeretett fiával naponként megtapasztalta, hogy Isten vele volt, megsegítette és megáldotta. A szeretet magvetése szeretetet gyümölcsözött: békés és boldog esztendőkön át hűséges férjként, áldozatos édesapaként szolgálhatott övéinek.
Az ige, Istenünk életet adó beszéde, amelyet éppúgy szeretett városunkban, mint egykor szülőfaluja kis templomában, mindig erőt és biztatást nyújtott számára. Boldog volt, mert hitével megragadta Istent és Vele járhatott…
Erről a boldogságról vall a zsoltáros is igénkben: „Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön”. Boldog az, aki nemcsak a természet szépségében, nemcsak a művészet alkotásaiban, nemcsak az emberi arcok vonásaiban, - de mindenek fölött Istenben gyönyörködik!
N.S. testvérünk tudott gyönyörködni Isten üzenetében, Isten tetteiben, mert szerette Istent. Ezt láttuk szelíd, alázatos, halk szavú életén, ezért választotta meg őt másfél évtizeddel ezelőtt a gyülekezet a presbiteri szép szolgálatra is, amelyben mindvégig példaadóan szolgált. Átadta az életé, átadta az otthonát is, amely két hónapon át a templomunk volt. - Sokszor elnéztem mély áhítatot tükröző arcát, amint megállt a megterített úrasztala előtt, ahogyan kezébe vette a szent jegyeket, s azokban hitével Urát ölelte át. Elgondoltam: igen, ilyen az igazi, hívő református presbiter!
II.
Nem gondoltuk, hogy csak ennyit fogunk vele együtt megélni. Nem gondolhattátok, Szerettei, hogy mindössze 67 év az, amit kimért számára Isten e földön. De hallgassatok itt is az Örökkévaló szavára: „Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké”. A testet és a szívet nem az örökkévalóság számára alkotta meg Isten, csupán a parányi földi életre. Egyszer elfogyatkozik, mint ahogyan a meggyújtott gyertya is elég. De amíg magát megemészti, másoknak az életébe világosságot, meleget áraszt. Ezért vagyunk e világon. És amikor a láng kilobban, tudjuk, hogy Isten a mi örökségünk…
Ebbe az örökségbe, hisszük, Isten bevitte immár drága testvérünket, hogy szolgálatának jutamát átvegye az érette is meghalt és feltámadott Jézus Krisztusnak a kezéből.
III.
Nektek pedig, gyászban itt maradt szeretteinek - és nekünk, mindannyiunknak, - Isten szintén részt ad az Úr az Ő örök vigasztalásából. Így szól biztatása: „Isten közelsége oly igen jó nékem…” Gyászotokkal Istenhez meneküljetek, Aki megsebez, be is kötöz; aki megszomorít, de meg is vigasztal, hiszen nem szíve szerint szomorítja meg az embernek fiát. Isten nem hagy el; azt ígéri: veletek lesz. Ezért mondjátok a fájdalmas gyászban ti is: „Az ÚR Istenbe vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet”. Reménységeteket vesétek az egyedül kegyelmes és vigasztaló Istenbe; s ezzel az élő reménységgel búcsúzzatok drága szerettetektől A B. F. R. A.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére