„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
47. MEGTISZTULÁS PRÓBÁK KÖZÖTT Zsoltár 66,8-10.20.
47. MEGTISZTULÁS PRÓBÁK KÖZÖTT Zsoltár 66,8-10.20.
47. MEGTISZTULÁS PRÓBÁK KÖZÖTT
Alapige: Zsolt 66,8-10.20.
Gy.T.! Istentiszteletre gyűltünk össze. Istennel találkozunk miden alkalommal, amikor a Szentírásból az Ő szavát halljuk. Jóban vagy rosszban egyaránt. A mi Urunk szól, mi pedig felelünk az Ő szavára. Temetés alkalmával ugyancsak Isten szól hozzánk, még pedig egy élet tanulsága által. Mi pedig felelünk; akár a mai ige szavával: „Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.” (8.v.) Úgy hallgassuk, Testvérek a vigasztaló igét, hogy imádsággal felelhessünk rá!
I.
„Mert megpróbáltál minket, óh Isten, megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt” (10.v.). - A koporsóban nyugvó asszonytestvérünkről elmondhatjuk, hogy földi életének egész idejében a próbák útját járta. A legelső próbáltatásban 66 évvel ezelőtt volt része. Egy istenkísértő tett, egy halálra szánt mozdulat következményét hordozta egész életében. Vőlegény.-jelőltjének öngyilkosságára maga is így akart válaszolni. A halálos ugrás nem vetett véget életének, - de nyomorék maradt. Nagy tanulság ez, Testvérek! Milyen messzire kihatnak tetteink következményei! Ifjúságunk egy-egy meggondolatlanságának átkát, büntetését hordoznunk kell egész további életünk folyamán, akár késő öregségünkig, mint ebben az esetben.
De még ebben a nyomorék testben is volt része testvérünknek örömben. Isten erőt adott a próbák elhordozásához és drága ajándékokat helyezett az életébe. Az egyik ajándék az volt, hogy amint elmondotta, életében soha nem volt beteg, orvosságot nemigen ismert (az utolsó három hetet kivéve). Meggörnyedt testében vas-egészség lakozott. Nagy ajándék volt ez számára, de a környezete számára is. A másik ajándékot az jelentette, hogy nem maradt egyedül sohasem. Isten rendelt neki élettársat. Kapott ajándékba gyermekeket. Az asszonyi sors, az anyaság : Isten drága ajándéka. Volt benne része! - még akkor is el kell ezt mondanunk, ha Isten az ajándékokat próbákkal kötötte egybe.
Az egyik súlyos próba az volt, hogy férjét alig 6 évi házasélet után elragadta a háború, a front, ahonnan soha nem tért vissza. Megkezdődött a közel hat évtizedes özvegység. A másik próba: két kisgyermeke közül a kisebbiket visszavette tőle Isten. Szomorú, magános életsors az, ami ezután következett, amelyben csak megmaradt fiúgyermeke jelentett örömet, életcélt, élnivágyást. Aztán örömére szolgált a kis család szaporodása, lombosodása. Soha sem maradt egyedül.
Isten úgy rendelte, hogy fia is hamarabb menjen el a minden földiek útján, mint ő. Újabb súlyos próba. Megpróbáltál minket óh Isten…, amint igénkből hallottuk.
Itt járt közöttünk; néztünk reá szánalommal és megdöbbenéssel. És sokszor elgondolhattuk: Istenem, milyen drága, megbecsülhetetlen ajándék az élet, az egészség; az, ha szerető lelkek vesznek körül bennünket. Mennyi mindenünk van, aminek örülni lehetne, - s vak elégedetlenségünkben többre vágyásunkban nem vesszük észre!
Miért e próbák sorozata?
Igénk ezt mondja: „megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt”. Testvéreim, ha az olvasztóba tett fém beszélni tudna: mi mindenről vallana nekünk. Rettentő magas hőfokon hevítve izzik, hevítik, hogy minden salak, minden tisztátalanság leégjen róla és tiszta színezüstté legyen. Hogy az olvasztó munkás a maga képét megláthassa benne. Valami hasonlót tesz Isten velünk, gyermekeivel, a szenvedések kohójában. Megpróbál, tűzben is tisztít, míg arcát megláthatja bennünk. Nehéz megérteni. De el kell fogadnunk, mert Atyánk akarata.
II.
Isten nem csak megpróbál a szenvedések tüzében. Igénkben ezt is olvastuk Istenről: „Aki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak” (9.v.) Egyik szép énekünkkel szoktuk vallani: „Jól tudod, mily gyarlók vagyunk, / könnyen tántorodik lábunk…”
Botladozott nőtestvérünk is. A bajba jutott embert az jellemzi, hogy nyomorúságában fűhöz-fához kapkod. Gyógyulást remélt. Talán a szentek, talán valami csoda visszaadja meggörnyedt testének egyenességét. Más-más közösségeket keresett, más-más templomban imádkozott. Mintha Isten nem munkálkodnék minden keresztyén közösség életében, ahol őt hittel segítségül hívják!
Ne ítéljük el. Sokan járják ezt az utat. Azt remélik, hogy a hovatartozás megváltoztatásával megváltozik az életük, könnyebb lesz a sorsuk. Pedig itt, belül kell megváltoznunk nekünk, mindannyiunknak. Nem a református, vagy a katolikus egyház, vagy a szabad keresztyén felekezet, vagy valamilyen más közösség segít: hanem egyedül Isten Szentlelke. Aki Isten Lelkét kéri, azt a bűnbánat útján lelki gyógyulásra és békességre segíti.
Így tette Isten ővele is. Eljutott a bűnbánatra és hazatért. Nemcsak mihozzánk, a mi református egyházunkba tért vissza éppen egy hónappal a halála előtt, - de hisszük, hogy Istenhez is hazatért. Megbánta a gonosz szavakat, indulatokat és meglátta a jót az őt szeretőkben. Megköszönte menyének a hű gondviselést, ápolást, szavai áldásra fordultak.
Megbékélten, megnyugodva tért haza.
Egy erdélyi írónő egyik könyvének ezt a címet adta: „Az anyák nem halnak meg”. Vajon miért? Azért, mert emlékeznek rájuk. Addig élnek e földön, amíg valaki hálával emlékszik rájuk. Mi azt mondjuk: nem csak e földön, nem csak a hálás emlékezetben élnek. Aki Istennel járt és övéit szolgálta e földön, az él örökké. Odafenn, Istennél. Ezzel a reménységgel búcsúzzatok ti is a hazatért testvértől. Mi pedig, Isten gyülekezeteként, mondjuk el a vallomást: „Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonat meg tőlem” (20.v.)
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére